Egy körzeti, több iskolafenntartó fölött álló intendánsi, felügyeleti rendszer kialakítása minden bizonnyal szerepelni fog azok között a javaslatok között, amelyeket az OKA tesz le a döntéshozók asztalára – derült ki a kerekasztal legutóbbi ülésén, hiszen a tagok jóformán mindegyike egyetértett ezzel az elgondolással. Az oktatási intendánsok jogai egy ülés keretében természetesen nem körvonalazódtak pontosan, de az kiderült, hogy feladataik közé tartozna az esélyegyenlőség feletti őrködés, az iskolák és az iskolafenntartók elszámoltatása, az iskolák és a tanárok eredményességének mérése, valamint a tanárok támogatása, az egységes követelményrendszer érvényesítése.
A középosztály érdekei szerint működik az iskola
Kertesi Gábor az MTA-KTI tudományos főmunkatársa a középosztály érdekérvényesítő képességével magyarázta azt a folyamatot, amely ma a szegregációhoz, illetve a jó iskolák és rossz iskolák, illetve jó és rossz osztályok kialakulásához vezet. Kertesi szerint túl sok az iskolafenntartó Magyarországon és ezek óhatatlanul a középosztály érdekérvényesítő képességének áldozatásul esnek.
Kertesi véleményért erősítette Nahalka István, az ELTE docense is, amikor kifejtette, hogy a szabad iskolaválasztás joga Magyarországon a jó iskolák esetében a szabad diákválasztás jogává alakul, hiszen ezek az intézmények kiválogatják a legjobb képességű diákokat és így érnek el jó eredményeket. A vitaindító Havas Gábor éppen ezért tett javaslatot arra is, hogy az önkormányzati feladatokat átvállaló, és ekként normatív támogatásban, azaz közpénzben részesülő nem önkormányzati iskolák is arányos részt vállaljanak a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók oktatásából.
A jó képességű diákok teljesítménye nem romlik
A jó iskola-rossz iskola rendszer, illetve az iskolákon belüli, párhuzamos osztályok közötti szelekció kialakulása azért hátrányos az oktatás egészének, mert amíg a megfelelő oktatási módszerek mellett az integrált iskolákban a jó képességű tanulók teljesítménye a nemzetközi tapasztalatok szerint nem rosszabb, mint a jónak tartott intézményekben, addig a rossz iskolákban a tehetségek elvesznek és a gyengébb képességűek közül sem hozzák ki a maximumot. Ezt Magyarországon is igazolta az integrált iskola program, hiszen a résztvevő iskolákban a hátrányos helyzetű tanulók kognitív képességei valamivel jobbak, mint a kontroll iskolákban, társadalmi, szociális készségei viszont lényegesen jobbak, miközben a jó képességű tanulók teljesítménye azonos.
Abszolutista reformra van szükség
Mindez persze csak megfelelő oktatási módszerek mellett igaz, márpedig a differenciált oktatás terén tapasztalt, vagy kifejezetten ilyen képzést kapó tanárok fájó hiánya mellett kérdéses a reform sikere – vetette föl Lannert Judit az OKI kutatási igazgatója is. A párhuzamos osztályok közötti szelekció, például a tagozatos, normál, felzárkóztató osztályok közötti különbség adminisztratív megszüntetése megfelelő képességű tanárok nélkül például sérti a valóban tehetséges tanulók előrehaladását. Éppen ezért több kerekasztal tag is átgondolandónak nevezte, hogy a káros szegregáció és szelekció azonnali, de némiképp abszolutista reformot igényel, vagy kis lépésekben, egy átalakított pedagógusképzéshez igazítva kell azt végrehajtani.
Feltűnően sok a roma diák a felzárkóztató tagozatokon
Egy 2004-es kutatás szerint az iskolák tagozatos osztályaiban 14,6, normál osztályaiban 29,7, felzárkóztató osztályaiban 78,1, gyógypedagógiai osztályaiban 71,2 százalék volt a roma tanulók aránya. A viszgált 553 iskolában összesen 799 olyan gyógypedagógiai osztály működött, ahova kizárólag roma tanulók jártak. A kutatás 16 olyan iskolát talált, ahol az iskola egészében a roma tanulók aránya 10 százalék alatt, a gyógypedagógiai tagozaton viszont 50 százalék felett volt. Egy Borsod megyei iskolában a roma tanulók aránya 3,5 százalék, ám ők egytől egyig mind a gyógypedagógiai tagozatra jártak, ahol rajtuk kívül egyetlen nem roma gyerek tanult.
Az OKA szerint a beiskolázáskor tapasztalt szegregáció rányomja a bélyegét a roma tanulók iskolai teljesítményére és továbbtanulási esélyeire is. A vizsgált iskolákban 2004-ben több nem roma volt nyolcadikos, mint elsős, hiszen a korosztályok a megelőző 8 évben rendre alacsonyabb létszámúak voltak a kimenő korosztályoknál. A romák ezzel ellentétben egyre nagyobb számban jelennek meg az első osztályokban, de még így is aggasztó, hogy közülük lényegében fele annyian voltak nyolcadikosok, mint elsősök.
Hasonló különbségek mutatkoznak romák és nem romák között a középfokú továbbtanulási arányokban. A középiskolai továbbtanulási arányoknak az elmúlt időszakban bekövetkezett robbanásszerű változása csak nagyon csekély mértékben érintette a romákat. Igaz, ma már az általános iskolát sikeresen befejező romák jelentős része beadja a jelentkezését valamilyen középfokú iskolába, de az érettségit adó középiskolába jelentkezők aránya lényegesen lassabban emelkedik, mint a teljes érintett populációban. Ennél fogva az olló romák és nem romák között egyelőre tovább nyílik.
Az oviban kezdődik a szegregáció
A kutatók egyöntetű véleménye szerint a bajok már óvodás korban kezdődnek, főképp az óvodai hálózat hiányosságai miatt. Az óvoda nélküli települések csaknem fele szegény-cigány, vagy éppen gettósodó település. Az óvodával rendelkező, de ugyancsak hátrányos helyzetű települések között is több mint 45 százalék volt azoknak az aránya, amelyekben a roma ovisok aránya meghaladta a 25 százalékot. Ez azt jelenti, hogy minél magasabb a településen a romák aránya, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy az óvodák túlzsúfoltak, és még így sem tudnak minden jelentkezőt felvenni.
Így fordulhat elő, hogy a gyógypedagógiai osztályokba járó roma elsősök 37 százaléka korábba nem járt óvodába. Márpedig a korai gyerekkor problémáival foglalkozó kutatások azt mutatják, hogy az otthonról hozott hátrányokat a leghatékonyabban az óvoda tudja kompenzálni, az iskolakezdésre a különbségek megmerevednek és a hátrányok ledolgozhatatlanná válnak.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
