Pusztán a véletlen műve, hogy rábukkantak ezekre a csontokra. A 90-es évek végén a kutatók egy, a norvég partok közelében lévő, mélytengeri olajmezőn végzett próbafúrás során, 2256 méter mélyről hozták felszínre azt a kőzetmintát, amelyben talált csontokat mostanra sikerült beazonosítani.
A kutatást vezető Jørn Harald Hurum, az oslói egyetem természettudományi múzeumának munkatársa elmondta, hogy már az elején sejtették, hogy késő triász kori dinoszauruszcsontokról van szó. A beazonosítást végül is egy bonni diák, Nicole Klein munkája alapján sikerült elvégezni, aki a doktori disszertációját a növényevő Plateosaurusról írta.
A csontok növekedési jeleiről „könnyen” fel lehetett ismerni, hogy a talált csontok egykor egy Plateosaurushoz tartoztak. A lelet mintegy 230 millió éves. A tény, hogy a fosszíliákra 2200 méter mélységben bukkantak rá, láthatólag nem lepte meg a kutatókat. A csontok az évmilliók során eltemetődtek és lesüllyedtek, így az eddig legmélyebben talált dinoszauruszleletről van szó.
A Plateosaurus mintegy kilenc méteresre megnövő példányai akár négy tonnát is nyomhattak. A faj a triászban élt, amikor a mai Északi-tenger medencéjét még nem borította víz, hanem üledékgyűjtő terület volt. A faj maradványait eddig Németországban, Svájcban, Franciaországban, valamint Nagy-Britanniában találták meg.
