A 2002-es kampány első részében a kormányoldal többnyire a saját arculat, értékek és eredmények bemutatására fektetett nagy hangsúlyt. Az első fordulónak a kormánypártok számára sokkoló eredménye azonban jelentős változást hozott a Fidesz kampánystratégiájában. A két forduló között intenzívvé váló kampány konfrontatív hangvételű eseményein a hangsúly eltolódott: a Fidesz azt kommunikálta, hogy a szocialisták győzelmével a kormány által elért minden pozitív eredmény megsemmisül. Emellett az MSZP negatív kampányának bázisát képező szélsőjobboldali veszély rémével való fenyegetésre a Fidesz a kilátásban levő „vörös terror” veszélyével válaszolt.
Az akkori miniszterelnök képes volt az elszántság és a lelkesedés olyan hangulatát kelteni a szavazótáborában, amellyel sikerrel vette elejét annak, hogy szimpatizánsai beletörődjenek a kudarcba. A kampány rendkívüli intenzitással, új kommunikációs technikák feltűnésével folytatódott tovább, amelybe immár sms-ek és e-mailek továbbításával, plakátok átrajzolásával az utca embere is bekapcsolódott. A már említett kölcsönös előítéletekre és vádakra építő, sms-ekben terjedő „népi humor” negatív következményének mutatkozott ugyanakkor, hogy az ismerősök között az addig többnyire érdektelennek számító pártkötődések a kampány felfokozott hangulatában különösen fontosakká váltak, az eltérő szimpátia pedig sok esetben a baráti és családi kapcsolatokat tett tönkre. Emellett gyakran lehetett utcai szóváltásokat is hallani; volt, aki arról panaszkodott, hogy ráripakodtak, amiért kokárdát viselt, más arról, hogy belekötöttek, mert a baloldalhoz közelállónak tartott napilapot olvasott.
A kampány végének közeledtével mindkét nagy párt – az MSZP a békére, a Fidesz pedig a szeretetre való buzdítással – tett lépéseket az indulatok lecsendesítésére. A választások vége azonban nem hozta meg a nyugalmat: mivel a pártok a választások közötti időszakban is biztosítani akarták szavazótáboruk összetartását, a 2002-ben kiéleződött politikai megosztottság tartós fennmaradásához vezetett.
Az emberek megunták a politikai aktivitást
Mivel az elmúlt négy év során tulajdonképpen ez már a harmadik kampány, az emberek belefáradtak az állandó döntéskényszerbe. Az elemzők általános véleménye szerint a kiábrándultság és a politikától való elfordulás jelei már valóban megmutatkoznak, ezért is jósolnak alacsonyabb részvételt az idei választásokon. Ezt erősíti meg Krekó Péter, a Political Capital politológusa is: „A közvéleményt összességében kevésbé foglalkoztatja a politika most, mint négy éve. Ezzel együtt a fontosabb ügyek eljutnak az emberekhez: a szerver-ügyről egyes kutatások szerint például a választók 85 százaléka értesült” – mondta a szakértő a FigyelőNetnek. Hozzátette: ez az ügy elsődlegesen a Fideszt gyengítette, és a választók nagy része általában is kevésbé tartotta tisztességesnek az ellenzéki párt, mint a szocialisták kampányát. „A pártok sorozatos botránypolitizálása ugyanakkor legfeljebb arra alkalmas, hogy elbizonytalanítsa az ellenoldal híveit és a gyenge pártkötődésű választókat, hogy feltüzelje őket, arra azonban kevésbé” – véli Krekó Péter.
A tisztességes küzdelem határán túlmenő eseményeknek az emberekre gyakorolt hatásáról Krizmanits József politológus is hasonlóképpen vélekedik: „A választók körében a botrányok és egyes képviselőjelöltek visszalépése sem okoz már különösebb meglepetést, rezignáltan, esetleg mosolyogva, vagy kissé bosszankodva veszik tudomásul, attól függően, hogy éppen a kedvelt, vagy egy kevésbé szimpatikus párttal történt meg a sajtó érdeklődését is kiváltó esemény”. Mint a FigyelőNetnek a politológus elmondta: a botrányos esetek gyakori előfordulása egy további következményt is von maga után, nevezetesen azt, hogy a választók talán kevésbé érzékenyek a kampányüzenetekre, mint korábban.
Fantáziátlan kampány, unott szavazók
Fricz Tamás véleménye szerint a választók politikai érdeklődésének
csökkenése egyrészt a hosszúra nyúló, “földhözragadt, illúziótlan és fantáziátlan” kampánynak köszönhető, másrészt annak, hogy nem tudnak azonosulni a pártokkal, tekintetbe véve, hogy azok elsősorban gazdasági, megélhetési ígéretekre koncentrálnak, és nem mutatnak fel kizárólag az adott párt arculatához kötődő értékeket, továbbá nem vetnek fel jelentős morális kérdéseket. Úgy véli, kiábrándítóan hat a választókra, hogy éretlen, a dolgok súlyát mérlegelni képtelen személyekként kezelik őket, akiknek gondolatai kizárólag a kenyér-kérdés körül forognak. “A legnagyobb problémát abban látom, hogy a két nagy párt lényegében egyformává vált az ígérgetés hevében. S mivel kommunikációjukban egyáltalán nem jelenik meg rengeteg, a választókat foglalkoztató kérdés, nevezetesen a jogállamisághoz, a demokráciához és a Kádár-korhoz való viszony, a korrupció ügye, a politikusoktól elvárható erkölcsi magatartás mibenléte, mindez erősen fokozza az emberek elbizonytalanodását a szavazást illetően” – mondta Fricz Tamás lapunknak.
A törzsbázis megy csak el voksolni?
Minthogy „az ígéretdömping bizonyos értelemben kezelhetetlen az emberek számára”, ezért éppen az ellenkező hatást éri el a pártok várakozásával szemben. „A vég nélküli ígérgetés következtében pontosan a megszólítani vágyott bizonytalan szavazók körében apad a szavazásra való hajlandóság. Következésképpen az eredmény szempontjából az bizonyul majd döntőnek, hogy a pártok képesek lesznek-e mozgósítani saját törzsszavazói bázisukat, ahol szintén szembetűnően növekszik az elbizonytalanodás az említettek fényében” – hangsúlyozta Fricz Tamás.
A mozgósítást illetően Krizmanits József elmondta: a Fidesznek nem kifejezetten célja a nagy választói aktivitás, hiszen a párt kampánystratégái úgy ítélik, hogy a nagyobbik ellenzéki pártnak az alacsonyabb vagy a közepesen magas (50-55 százalékos) választói részvétel kedvezne inkább. A politológus szerint az óvatos mozgósítás stratégiájába illeszkedik feltehetően az is, hogy a párt kampányüzeneteinek nem csekély része a baloldali érzelmű választókhoz szól, amivel nem annyira átcsábításukat, mint inkább a választásoktól való távolmaradásukat szándékozik elérni.
A nagyok felelősek a durvább kampányért?
Krekó Péter úgy véli, az MSZP éppen ennek ellenkezőjére törekszik, így kampánystratégiája a választói aktivitás növekedését célozza. “A szocialisták abban bíznak, hogy a Fidesszel szembeni ellenérzések felébresztésével a saját tábort is mozgósíthatják, és a bizonytalanok egy részét is maguk mellé állíthatják” – mondta a politológus. Hozzátette: mivel a kampánystratégia még az utolsó pillanatban is módosulhat, nehezen kiszámítható, hogy erőteljesebbé válik-e a kampány hangneme s ennek nyomán esetlegesen mennyire felfokozott hangulat alakulhat ki. Meglátása szerint a közvélemény nagy része ugyanakkor már a jelenlegi körülmények között is a négy évvel ezelőttinél negatívabbnak és durvábbnak tartja az idei kampányt, amiért főként a két nagy pártot teszik felelőssé.
