Helyszínünk az egyik fővárosi pályaudvar jegypénztára hétköznap délután. A sorukra várókat egy középkorú hölgy szólítja le, hogy nem akarnak-e a Gyermekrák Alapítvány számára pénzt adományozni. Kezében paksaméta, amelyen rengeteg név és hozzá tartozó cím sorakozik a felajánlott összeggel feltüntetve. Többségünk ad is egy kisebb összeget, mert az ember lelkiismerete ezt diktálja. Kérdésünkre azonban sem nyugtát, sem csekket nem tud adni, sőt, még igazolni sem tudja magát. Felajánlott adományunk pedig nem a beteg gyerekeknél, hanem nagy valószínűséggel valamely közeli kocsmában vagy egy játékgépben köt majd ki.
Az alapítványok nevében gyűjtő áladománykérők ott vannak a pályaudvarokon, az aluljárókban és a nagyobb bevásárlóközpontok parkolóiban. Becsöngetnek a lakásainkba, képeslapokkal altatják el gyanakvásunkat. De nemcsak a fővárosban találhatjuk meg őket, hanem vidéki nagyvárosokban is.
Mind csalók
„Az utcán, alapítványok nevében kéregetők mind csalók, száz százalékig” – nyilatkozta a FigyelőNetnek Balogh István, a Gyermekrák Alapítvány elnöke. Az Együtt a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány kuratóriumi elnöke, Fodor Zsuzsa megkeresésünkre már óvatosabban fogalmazott. Véleménye szerint Magyarországon – ellentétben mondjuk az Egyesült Államokkal – nincs hagyománya az alapítványi utcai pénzgyűjtésnek. Magyarországon a nonprofit szervezetek leginkább DM-levélben keresik meg a potenciális adományozókat. Király Gábor, a Gyermekétkeztetési Alapítvány kuratóriumának elnöke szerint azonban a csalás ezen formája csupán „marginális probléma”. Ellentmond ennek, hogy alapítványa éppen a napokban tett feljelentést a rendőrségen olyan csalók ellen, akik a szervezet nevében gyűjtöttek pénzt, lakásokat járva.
Zaklatás kizárva
Hegyesi Gábor, a Nonprofit Humán Szolgáltatók Országos Szövetségének elnöke, az ELTE tanszékvezetője az alapítványokhoz hasonlóan úgy vélekedett, hogy kevés szervezet gyűjt az utcán pénzt, s azok is leginkább egyházi szervezetek. A szakértő a probléma nagyságát nem próbálta megbecsülni, ám ugyanakkor elismerte, hogy ő is találkozott már az egyik fővárosi aluljáróban a Gyermekrák Alapítvány „munkatársával”. „Macerás és nehéz az ilyen fajta pénzgyűjtés” – mondta Hegyesi Gábor.
Kuti Éva, a magyarországi nonprofit szféra kutatója is ezt támasztja alá. A szakértő korábban mindösszesen 2-3 százalékra becsülte az alapítványok magánadományokból származó bevételét. „A szabályozás szerint civilszervezet csak zaklatás nélkül gyűjthet pénzt, s ez kizár minden olyan formát, amely a közterületen zajlik” – vélte Balogh István. A Gyermekrák Alapítvány elnöke elmondta, hogy adományozóik olyan multinacionális cégek és magánszemélyek, akik pontosan ismerik az alapítvány céljait, s tudják, hogy hova is adják a pénzt. A másik két megkeresett alapítvány mindezt megerősítette. Hozzátették: leveleikkel már éltek vissza, s a csalók a szervezetek nevében házalásba kezdtek, hogy így gyűjtsenek maguk számára pénzt. Az egyik esetben történt feljelentés, a másik esetben nem.
A rendőrség tehetetlen
„Utcai igazoltatás esetén alapos gyanú szükséges az intézkedéshez” – tájékoztatta a FigyelőNetet Schön Péter, a Budapesti Rendőr-főkapitányság szóvivője. A csalókat munka közben azonban nehéz elkapni. „Utcai igazoltatás során a rendőrök mélyrehatóan nem tudják ellenőrizni az adománykérőket, hiszen nem lehet a rendőr minden alapítvánnyal tisztában” – tette hozzá Schön. S mivel Magyarországon napjainkban körülbelül 50 ezer nonprofit szervezet működik, ezért nem is várhatjuk el a rendőröktől, hogy mindet ismerjék, illetve tudják, hogy ki gyűjt közterületen pénzt, és ki nem.
Ahhoz pedig, hogy a rendőrség nyomozásba kezdjen, feljelentésre van szükség. A probléma forrása itt található: bár az Együtt a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány értesült egy, a nevében történt visszaélésről, feljelentést nem tett, mivel nehéz a csalókat utólag elkapni. Valószínűleg több olyan eset is előfordult, amelyről az alapítványok nem szereznek tudomást, a bűncselekményről az alapítvány ugyanis csak akkor értesülhet, ha pont annak munkatársát keresi meg a csaló, vagy egy olyan lakossági bejelentés érkezik, amelyben a megkeresett gyanakszik, s veszi a fáradtságot, hogy felhívja az érintett szervezetet. A két megkérdezett alapítvány is az utóbbi módon értesült arról, hogy DM-leveleikkel valaki visszaél.
Igazán nagy horderejű ügy még nem történt. A napokban indult azonban eljárás olyan személyek ellen, akik a Gyermekrák Alapítvány nevében gyűjtöttek pénzt. Az ügy a BRFK szóvivője szerint egyébiránt a csalás tényállását kimerítheti, így akár 2-3 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető.
Szabályozás, összefogás nincs
Tiszta állapotokat talán egy olyan törvényi szabályozás teremthetne, amely pontosan leírná, hogy a közterületen dolgozó pénzgyűjtőnek milyen dokumentumokkal kell rendelkeznie. „Szabályozás nincs, pedig már évek óta igény van rá” – nyilatkozta Hegyesi Gábor. A szakértő elmondása szerint addig nem mehet a magánszemély semmilyen adományok kapcsán biztosra. Az alapítványok között azonban nincs összhang a kérdésben. Az álgyűjtők tovább dolgozhatnak, hiszen a rendőrség is tehetetlen.
Tevékenységük során pedig nemcsak a magánszemélyeket károsítják meg beteg gyerekekre hivatkozva, hanem magukat az alapítványokat is. „Eszméletlen károkat okoznak. Habár már több újságban is felhívtuk olvasóink figyelmét a problémára, még mindig sok panasz jut el hozzánk. Azon kívül, hogy szerencsétlen embereket becsapnak, lejáratják a civilszervezeteket is” – bosszankodott Balogh István.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
