Belföld

Nagy Robbanás helyett Mély Csönd

A Világegyetem története nem nagy robbanással kezdődött, hanem csak csendes morajjal, amely azután harsogásba csapott át, majd fülsüketítő sípolásban folytatódott - állítják vájt fülű amerikai csillagászok.

A Virginiai Egyetemen dolgozó Mark Whittle a NASA mikrohullámú térképeiből nyert adatok alapján számítógépes szimuláció segítségével modellezte a kozmikus kakofóniát.

A háttérsugárzás háttere

Az Ősrobbanás-koncepció feltételezi a háttérsugárzás meglétét. A teóriák szerint a világ kezdetét követő 300 ezredik év környékén lényeges változások történtek a kozmoszban. A hőmérséklet a tágulás következtében lecsökkent, így lehetőség nyílhatott arra, hogy az atommagok protonjai befogják a szabad elektronokat, a sugárzás és az anyag így „elvált” egymástól. A tágulás következtében a hőmérséklet ma már átlag 2,7 K, ez maga a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás.

Kezdetben úgy vélték, hogy a háttérsugárzásnak egyenletesnek kell lennie, ezt alátámasztották az akkori viszonylag pontatlan mérési technikák is. Viszont ha a galaxisok kezdeményei már a háttérsugárzás előtt is megtalálhatók voltak, szükségszerűen kellett lenniük eltéréseknek. Hidegebb és melegebb területeknek kellet váltakozniuk a kozmoszban az anyag sűrűségváltozásainak megfelelően.


1992-ben a NASA háttérsugárzás-vizsgáló műholdja apró, de szignifikáns eltéréseket talált a Világegyetem hőmérsékletében. Ezzel sikerült megnyugtatóan bizonyítani az Ősrobbanás tényét, illetve alátámasztani a sötét anyag koncepciót, és megteremteni a mostani kutatások alapját.



Nagy Robbanás helyett Mély Csönd 1


Letölthető Ősrobbanás

A háttérsugárzás tehát, a korábbi feltételezésekkel ellentétben, mutat bizonyos inhomogenitást. A csillagászok az egyenetlenségek alapján próbálták modellezni a múlt történéseit.

Az Ősrobbanás csendjét követően az Univerzumban sűrűségkülönbségek jöttek létre. Az anyag hol sűrűbb, hol ritkásabb volt. A sűrűbb területeken a lecsökkent hőmérséklet miatt csillagkezdemények születhettek, kialakultak a mostani galaxisok elődjei. Az eltérő sűrűségű szférák periodicitása kvantumfluktuációk képében született, és hanghullámok formájában burjánzott tova. Egy adott anyag periodikus sűrűségváltozása viszont maga a hang.

A megfigyelt frekvencia-spektrum jóval a hallható hangtartománynál mélyebben helyezkedik el, mintegy 50 oktávval a közép „A” hang alatt. A spektrum értékeit felszorozva azonban hallhatóvá válik az Univerzum „felsírása” számunkra is. Whittle mérései alapján a hangintenzitás körülbelül 110 decibel lehetett, hasonló, mint amit egy rock-koncerten tapasztalhatunk.

Először volt a nagy csend, nyitány gyanánt következett a mély moraj, ami lassacskán átváltott a főtétel hangrobajába, végül a záróakkordok hangról hangra halkultak el – állítja Whittle.

Az Amerikai Csillagászati Szövetség gyűlésén elhangzott előadás legfőbb tanulságaként Whittle kiemelte, hogy sikerült audiálisan megmutatni a Világegyetem történéseit, mégpedig olyan módszerekkel, amelyek eddig is rendelkezésre álltak.



  • Az Ősrobbanás hangja >>
  • Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

    24-logo

    Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
    küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
    Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
    a böngésző beállításaiban.