Klaus Wowereit, Berlin főpolgármestere nyitotta meg az Európa egyesülését ünneplő rendezvénysorozatot április 30-án a Brandenburgi kapu előtt. Ötszáz kék Európa-luftballon szállt az égbe, a hangulat azonban jóval
kevésbé volt emelkedett. A német munkavállalók hetek óta kongatják a vészharangot: a keleti országok uniós tagsága még nagyobb gazdasági problémákat fog Németország nyakába zúdítani. A gazdaságkutató intézetek megnyugtató elemzéseinek, valamint az újságok hosszú cikkeinek ellenére, amelyek arra hívják fel a figyelmet, hogy a német cégek kelet-európai munkahely-létesítésének csúcspontján már túljutottunk, a németeknek nem akaródzik tárt karokkal fogadni az újonnan belépőket.
A kormány igyekszik népszerűsíteni a még gazdasági konjunktúra idején meghozott döntést: óriásplakátokon hirdetik a „nagy” unió előnyeit. A felállványozott magyar Parlament előtt például egy német fuvaruzó feszít kamionjának dőlve, hirdetve az új kereskedelmi lehetőségeket. A „biztonságosabb Európa” óriásplakátra egy lengyel rendőr jutott, aki épp disznósajtot falatoz egy német honpolgárral.
A tíz új tag csatlakozásának időpontja amúgy is szerencsétlen Németország szempontjából, ahol május elseje, a munka ünnepe mindig a baloldali radikálisoké. Punkok és a németeknél „huligán-turistáknak” nevezett fiatalok gyűlnek a fővárosba, és a hagyományok szerint már a munka ünnepének előestéjén összecsapnak a rendőrökkel. A baloldaliak most tűntetést is szerveztek az unió bővítése ellen.
Az újraegyesülés emléke
A németek duplán féltik a bőrüket az új, szegényebb tagállamoktól. Az újraegyesülés után megtapasztalhatta az ország, milyen is a szegényebb posztszocialistákat támogatni, és új életet kezdeni velük. Az eufória már rég elmúlt. Maradtak helyette a hatalmas gazdasági problémák, a keletnémetek frusztráltsága és meg nem becsültség érzete, valamint a nyugatnémetek alig észrevehető szemrehányása a keleti testvéreik felé: „ha nem kellett volna titeket a nyakunkba vennünk, most nem lenne az ország ekkora bajban.” A németek baráti körben is gyakran beszélgetnek az újraegyesülésről, a mostani gazdasági gondokról, és arról, hogyan lehetett volna jobban csinálni.
A tíz csatlakozó ország kezdeményezésére, Berlin közreműködésével rendezett Európa Hetet egy egész éven át tartó, az unió bővítését népszerűsítő, rendezvényekkel teli kulturális év is kezdetét veszi. Wowereit és Gerhardt Schröder német kancellár is történelmi pillanatként jelölte meg a szombati napot. „Az Európai Unió történelmének legnagyobb változását éli meg május elsején. Tíz új ország csatlakozik hozzá. Ezáltal kontinensünk megosztottsága múlttá válik” – nyitotta meg Berlin főpolgármestere az ünneplést, melyen a tíz új tag nagykövete is részt vett.
Az ünneplők között Schröder kancellár is feltűnt, aki szerint vigadalomra van is ok, mert ez egy „olyan esemény, amelyet tizenöt évvel ezelőtt még el sem képzelhettünk.” Kiemelte, hogy ezzel a lépéssel Európa hosszú távú békéje is szavatolva van, majd megkérte a német polgárokat, ne csak a bővülés negatív gazdasági következményeivel foglalkozzanak.
Tíz jó érv a bővítés mellett
Az EU kibővülését népszerűsítő kampány keretében tíz érvet gyűjtött össze a német kormány, miért is jó az állampolgároknak a tíz kelet-európai ország csatlakozása:
• Nő az európai Közös Piac jelentősége és súlya
• A kulturális és szellemi sokszínűség növekedése
• Nagyobb belső biztonság
• A németországi munkahelyek biztosítása
• Egyszerűbb utazás Európán belül
• A német kis- és középvállalatok növekedésének lehetősége
• Magasabb életminőség a közösen megvalósított környezetvédelmi intézkedések által
• Béke Európában
• Stabil fizetőeszköz
• Kevesebb bevándorló a növekvő jólét miatt
A Brandenburgi kapu előtti Pariser Platz szolgál az Európa Hét fő helyszínéül. A tér szélein a tíz csatlakozó ország sátrai állnak sorban, amelyek közül egy mindig az új tagállam turisztikai és egyéb értékeit mutatta be, míg egy másik sátorban a speciális ételeket és italokat kínálják meglehetősen drágán a „régi” uniós állampolgároknak. A németek nem tömegben zúdultak a rendezvényre, kényelmesen lehetett sétálni a sátrak között.
A magyar sátorban kulcstartó és egyéb furfangos formában Rubik kockát árultak meg könyveket. Egy úriember a herendi porcelánmanufaktúra képviseletében tányérokat festett, egy fiatal masszőr pedig a magyar gyógyturizmust szimbolizálva gyúrta át a sátorba betévedők hátát.
A németek leginkább a kulináris élvezetekért jöttek ki az ünneplésre. A tér közepén asztalokkal és székekkel szabadtéri sörözőt alakítottak ki. A specialitásokért hosszan sorban álló németek boldogan falatoztak a tér közepén, hajtották le a szlovák és cseh söröket, kortyolgatták a magyar bort. Közben a színpadon a csatlakozó országokból érkezett zenészek, táncosok, művészek szórakoztatták őket. Magyarországot többek között Cakó Ferenc képviselte. Homokkal készített animációs „kisfilmjei” elbűvölték az ide látogatókat. Hangos bravóval ünnepelték.
Kommunizmust Európa helyett!
Az ünneplők mellett azonban az elégedetlenkedők is hallatták a hangjukat április 30-án. A pénteken megtartott baloldali demonstráció a „Kommunizmust Európa helyett!” címet kapta. A szervezők nem az új tagországok ellen tűntettek. Üdvözölték a belépőket, és szolidaritásukat fejezték ki a jobb életkörülményekért folytatott harcukhoz. Ugyanakkor a baloldaliak úgy látják, a csatlakozók felvétele nem fog a jólét növekedéséhez vezetni a kelet-európai országokban.
A szélsőbaloldaliak az európai elitet ostorozták, és a nemzetek Európája ellen emeltek hangot, ahol szerintük a nacionalizmus leküzdése csak illúzió. „Az egységes Európát az USA ellenprojektjeként szervezik a politikusok” – hirdette a több ezer tüntető, akik között sok munkanélküli is képviseltette magát. A legtöbben azt hangoztatják, épp elég nagy a munkanélküliség Németországban, az olcsó keleti munkaerő csak még nagyobb konkurenciát jelent az álláskereső németeknek.
