A közlemény szerint a 2004. február 24-én indított új vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a Mol Rt. motorbenzin és gázolaj termékeinek az indokolt költség alapú árképzéssel kialakított termelői és nagykereskedelmi árai hogyan viszonyulnak a Mol Rt. által a mediterrán tőzsdei jegyzésárak alapján, belső szabályzat szerint kialakított és ténylegesen alkalmazott áraihoz.
A GVH-nak meg kell állapítani azt is, hogy a gazdasági erőfölényben lévő Mol Rt. által alkalmazott benzin és gázolaj nagykereskedelmi árak a versenytörvény előírása szerint túlzottan magasak voltak-e a korábban vizsgált időszakban vagy sem. Az új eljárás kiterjed az eszköz-, illetve tőkearányos jövedelmezőség megállapítására is.
A GVH 2000-ben már vizsgálta az 1997. január 1. és 2000. július 31. közötti időszakra terjedően a motorbenzin és a gázolaj termékekre a Mol Rt. által kialakított eladási árakat, valamint azok változtatásának gyakorlatát annak megállapítására, hogy a Mol Rt. gazdasági erőfölényével visszaélt-e. A GVH akkor megállapította, hogy az üzemanyagok nagykereskedelmi piacán a Mol Rt. 85-90 százalékos részesedése olyan mértékű, amely megalapozza a gazdasági erőfölényét.
Az üzemanyag kiskereskedelmi piacán a Mol Rt-nek 37 százalékos piaci részesedése volt, amely önmagában nem zárta volna ki a gazdasági erőfölényét, azonban a piacon meglévő nagyszámú vállalkozás valós versenyhelyzetet teremtett, így a kiskereskedelmi piacon a gazdasági erőfölényt nem lehetett megállapítani.
A magyar üzemanyag-piacon létezett tartós alternatív beszerzési forrás, ezért a versenytanács úgy látta, hogy az ár-összehasonlító módszer célszerűbb az erőfölénnyel való visszaélés megállapításához, mint a költségelemzésen alapuló árvizsgálat.
A Mol Rt. lényegében egy tőzsdei jegyzésár alapján kialakított árat tett meg a belföldi ár alapjául. A versenytanács végül megállapította, hogy az olajtársaság a kialakított nagykereskedelmi árai alkalmazásával gazdasági erőfölényével nem élt vissza, mert a nettó nagykereskedelmi árai nem voltak túlzottan magasak. Ezért az eljárást megszüntette.
Az LB azonban úgy ítélte meg, hogy amennyiben a vélelmezett versenyjogsértésnek, vagyis a túlzottan magas ár megállapításának többféle megközelítésű vizsgálati lehetősége van, akkor az egyik elvégzése nem elégséges, ez nem teszi feleslegessé a másik elvégzését, s önmagában még nem zárja ki a versenyjogsértés megállapításának lehetőségét.
Az LB szerint kétség esetén mindkét lehetséges módszer alkalmazása után, a vizsgálatok eredményeit összességében értékelve lehet csak a jogsértésről állást foglalni. Helyes és megalapozott döntés tehát a kétféle módszer, a költségelemzésen alapuló ár és a tőzsdei jegyzésár alapján kialakított ár összevetése útján hozható meg. Mindezek alapján további vizsgálat szükséges a tényállás tisztázásához, amelyet új eljárásban szükséges elvégezni.
