Washington Post: az amerikaiak Irakban áttértek a „németországi megszállási stratégiára”

Paul Bremer, az ideiglenes koalíciós hatóság amerikai vezetője a politikus John J. McCloy módszerét veszi át Douglas MacArthur tábornoké helyett. Jim Hoagland, a lap kommentátora emlékeztet arra, hogy az amerikai kormány is párhuzamot vont Irak megszállása és a II. világháború utáni Németország és Japán között, de a jelentős különbségek ellenére összemosta e két utóbbi ország megszállásának tapasztalatait.

MacArthur tábornok katonai kormányzóként úgy irányította Japánt, mintha hadsereg lenne, és vezérkari törzse írta az ország háború utáni alkotmányát. McCloy, Németország katonai kormányzójaként konszenzusra törekedett és egyengette Konrad Adenauer kancellár és mások útját a hatalomba.

Paul Bremer júniusban váltotta fel Bagdadban elődjét, a gyeplőt lazára eresztő Jay Garnert, és úgy érezte, hogy egy ideig MacArthur szerepét kell játszania, most viszont McCloy példáját követi. A minap bejelentett változások értelmében a megszálló hatóság jövő év július 1-jén átruházza a szuverenitást egy ideiglenes kormányra és egy ideiglenes törvényhozó testületre, az irakiakra bízza a demokratikus választások megrendezését, az alkotmány kidolgozását.

Bremer és szakértői segíteni fogják az amerikaiak által felállított ideiglenes kormányzótanácsot a július 1-jén hatályba lépő ideiglenes alkotmány megszövegezésében, mintsem megírják helyettük. Az átmeneti alaptörvény szükségszerűen érinteni fogja a szövetségi berendezkedés, a kisebbségi jogok, illetve a vallás és politika viszonyának kényes kérdéseit, és útmutatással szolgál megoldásukhoz, a végleges alkotmány kimunkálásához. A kormányzótanács és az amerikai hatóságok tárgyalásokat kezdenek az Irakban állomásozó amerikai és más külföldi csapatok státuszáról, esetleg egy védelmi szerződés részeként.

Bremer korábbi hétpontos tervét Ali Huszeini al-Szisztani nagy ajatolláh ítélte kudarcra. A legbefolyásosabb síita vallási vezető leszögezte, hogy szó sem lehet az iraki alkotmány kidolgozásáról addig, amíg nem állítják helyre a szuverenitást és nem adják vissza a politikai hatalmat az irakiak kezébe. Szisztani ajatolláh már az amerikaiak tudomására hozta, hogy jóváhagyja az új tervet, noha a nyilvánosan nem foglalt állást róla.