Mondják, hogy állami alkalmazottként kényelmesen dolgoztak az emberek a
múlt rendszerben. Kunos Csaba viszont éppen állami vállalatnál szokta meg a kemény munkát: a nyolcvanas években előfordult, hogy a sárbogárdi malomban segédmunkásként 48 óra alatt kellett zuhogó esőben megtölteniük 25 vagont exportra induló terménnyel. Ez azonban nem riasztotta el őt attól, hogy amikor módja nyílt rá, a malomiparban kezdjen vállalkozni.
Kunos Antal
79 éves, közvetlenül az érettségi után, 1943-ban saját vállalkozás-ban gabona-, termény- és magkereskedésbe fogott Szen-tesen. Az 1949-es államosítás után Budapestre költözött, s a Terményforgalmi Nemzeti Vállalatnál helyezkedett el segédmunkásként. Egy raktár-vezetői tanfolyam elvégzése után fokozatosan az osztályvezető-ségig jutott, majd 1979-ben “átigazolt” az agárdi Agrokomp-lexhez főosztályvezetőnek, s onnan ment nyugdíjba 1985-ben. Világ életében szerette a sportot, de számára mindig is a család volt a legfontosabb. Nem véletlen, hogy három fia – Csaba, Zsolt és Attila – most is egy házban lakik, amely a szülők szomszédságában áll.
A Cornexi profilját a család a nagyapától, idősebb Kunos Antaltól “örökölte”, aki 1930-ban gabona-kereskedést alapított Szentesen. Ugyancsak Antal névre hallgató fia az iskolai évei alatt nyaranta édesapja mellett dolgozott, s az érettségit követően ő is gabona-kereskedésbe fogott.
A front átvonulása visszavetette az üzletet, de 1945 őszén már járták a tanyákat, hogy felvásárolják a gabonát. Idősebb Kunos Antalt ekkoriban ütötte el egy autó, s bár túlélte a balesetet, a sérülései miatt nem tudott tovább dolgozni.
Fia az 1949 februárjában bekövetkezett államosításig folytatta a kereskedést, s mivel akkor burzsujnak minősítették nem maradhatott Szentesen, ezért Budapestre utazott, s beállt segédmunkásnak a Terményforgalmi Nemzeti Vállalathoz. Végül raktárvezetői tanfolyamra küldték Monorra. Ebben persze az is szerepet játszott, hogy jól rúgta a labdát a vállalat futballcsapatában.
A tanfolyam elvégzése után Dégre került telepvezető raktárosnak a Festetics kastély magtárába, ahonnan három hónap múlva áthelyezték a Székesfehérváron lévő megyei központba, ahonnan 30 év elteltével osztályvezetőként távozott Agárdra, az Agrokomplexhez. Onnét ment nyugdíjba.
Kunos Csaba
48 éves, az érettségi után két esztendőt töltött el az Enyingi Állami Gazdaságban segédmunkásként, később pedig irodai alkalmazottként, majd agrár-üzemmérnöki diplomát szerzett. 1980-ban a Fejér Megyei Malomipari és Gabonaforgalmi Vállalatnál helyezkedett el. Ebből alakult később a Cerbona Rt., ahonnan 13 év elteltével kereskedelmi igazgatóként távozott. 1985-ben diplomázott a mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetemen, 1993-ban pedig agrár szakközgazdász oklevelet szerzett a Pécsi Közgazdaságtudományi Egyetemen. “1981 óta igazolt játékosként kispályás focibajnokságban szerepel a csapatával. Vitorlázik, lovagol, – a család egy lovardát is létrehozott – s vadászni is szeret, újabban pedig – egy chopperrel. – a motorozást is megkedvelte. Két lánya közül a nagyobbik a budapesti Közgázra jár, a fiatalabb ebben a tanévben érettségizik.
“Minden hájjal megkent, ravasz üzletember, átlátja a helyzetet” – jellemzi Tóth Péter, a székesfehérvári Kossuth Tsz Rt. jogtanácsosa Kunos Antalt. A magáncég létrehozásának az egyik fia lett a hajtómotorja, ám tanárai, ismerősei ezt korábban nehezen képzelték volna el.
Kunos Csaba ugyanis saját bevallása szerint nem szeretett tanulni, így senki sem lepődött meg azon, hogy az érettségi után sikertelenül felvételizett. Állami gazdaságban helyezkedett el, ahol két évet húzott le, előbb segédmunkásként, majd – “irodai segédmunkásként”.
Ezt követően agronómiai főiskolát végzett, rögtön utána a katonaságon is túlesett, s 25 évesen ráébredt, hogy ideje lenne valamit kezdenie magával. Mivel édesanyja és édesapja hosszú időn át gabonaforgal-mazónál dolgozott, besétált szülei korábbi munkahelyére, fel is vették.
Ebből a cégből lett a Cerbona Rt., ahonnan kereskedelmi igazgatóként lépett ki 1993-ban. Egy évvel korábban ugyanis a család a privatizáció lehetőségével élve, Start-hitelből és az úgynevezett japán hitelből megvásárolt egy sárbogárdi malmot, s úgy döntöttek, a saját lábukra állnak.
Családi vállalkozás
A család 1992 és 1998 között négy malmot vásárolt hitelből. 1995-ben megalapították a Cornexi Rt.-t, s új profilként megkezdték a müzligyártást. 1998-ban a malomipari cégeket beolvasztották a részvénytár-saságba, amelynek Kunos Csaba az elnöke, Kunos Antal pedig az igazgatóság tagja.
“Megvettük Európa legdrágább és legrosszabb malmát, ahol a katonaság után a pályámat kezdtem 13 évvel korábban. Az irodánk két nylonzacskó és egy hokedli volt, az előbbiekben tartottuk a papírjainkat, az ülőalkalmatosság pedig íróasztalként szolgált” – meséli Kunos Csaba. A következő esztendőkben Dunaföldváron, majd Bicskén és Dunaújvárosban is privatizáltak egy-egy malmot. “Üres malmokat vettünk, se csavar, se olajos rongy nem volt bennük. Mindegyiket fel kellett újítanunk, szakszerű személyzetet kellett felvennünk, s kiépítenünk a piacot” – fűzi hozzá az elnök.
Papíron 1993-ban kezdték meg a tevékenységüket. Két évre rá jött az ötlet, hogy bővíteni kellene a kínálatot. Létrehozták a Cornexi Rt.-t, s a müzligyártást is fölvették a repertoárjukba. (A cég nevét Kunos Csaba találta ki: az angol corn szó magot jelent, az exi pedig az eljárásra, vagyis az extrudálásra utal.)
Leányvállalatokat alapítottak
Kunos Antal másik két fia közül Zsolt a malomipari ágazat igazgatója, Attila pedig a bicskei malom vezetője. A Cornexi két leányvállalatot is létrehozott: a Vitabona Kft.-t, amely takarmánygyártással foglalkozik, valamint a Sikér Kft. nevű sütőipari vállalkozást. A székesfehérvári központú vállalatcsoport 250 alkalmazottal évi 4,5-5,0 milliárd forintos forgalmat bonyolít le. “Rendkívül rugalmasak, nincs az a sürgős megrendelés, amit ne teljesítenének” – jellemzi üzleti partnereit Domján János vállalkozó, aki sütödét és panziót működtet Sárbogárdon.
Tartanak a jövőtől
A Cornexi elnöke úgy látja, a magyar élelmiszeripar az eddigi legnagyobb válságát éli, ezért a cégnél a stabilitásra helyezik a hangsúlyt. “A tőkénk elégtelen nagysága miatt tartok a jövőtől, hiszen nekünk mindössze tíz évünk volt a tőkegyűjtésre, s nemrég fizettük vissza a privatizációra felvett hiteleinket. Most mindenki sprintel, csak a mi cipőnkben befelé állnak a szögek” – mondja Kunos Csaba. Ennek ellenére az uniós csatlakozást követően mindkét ágazatukban, azaz a müzli és a liszt forgalmazása terén is pozitív változásra számít. Szerinte nyitottabb lesz a kereskedelem, s az európai színvonal a minőségben, az árakban és a költségekben is megmutatkozik majd. Az Európai Unióban a magyar szürkeállomány iránt komoly keresletre számít, s bízik benne, hogy ebből ők is profitálnak majd.
