Miközben egyre-másra dőlnek meg a hazai rekordok a tavaszi képárveréseken, Londonban is hatalmas várakozásokkal néznek a Sotheby’s május 22-i aukciója elé, amelyen Beethoven IX. szimfóniájának végső, 575 oldalas teljes kézirata kerül kalapács alá. Ekkora zeneszerző ekkora művének ennyire komplett kézirata szenzációt jelent a műkincspiacon, miáltal a leütési ár könnyedén elérheti a 3 millió angol fontot (durván 1 milliárd forintot). Tavaly például egy Beethoven-kézirat egyetlen oldaláért 1,3 millió fontot – az előzetes becslések felső értékénél tízszer többet – fizetett ki egy amerikai magángyűjtő. A zenei kéziratok világrekordját Mozart kilenc szimfóniájának gyűjteménye tartja, ezt 1987-ben árverezték el 2,6 millió fontért, szintén a Sotheby’s-nél.
A mű története
Ludwig van Beethoven IX. szimfóniája az 1813-ban alapított londoni Royal Filharmonikusok Társaságának felkérésére született 1822 és 1824 között. Először 1824 május 7-én adták elő a bécsi Kärtnertortheater-ben, és egy csapásra remekmű lett belőle, amely bevallottan inspirálta Berlioz, Liszt, Brahms, Mahler és Wagner munkáit is. Egyes feltételezések szerint a világpremieren éppen a most elárverezendő partitúrát használták. Ekkorra egyébként Beethoven már elveszítette a hallását, így nem ő vezényelhette a hangversenyt, és nem is hallhatta a közönség vad ujjongását. A zenei legendárium szerint viszont a karmesteri emelvényen állta végig az előadást, és ujjával látványosan „követte” a művet, ezért a dirigensnek (Michael Umlaufnak) figyelmeztetnie kellett a zenészeket, hogy ne a mesterre, hanem rá figyeljenek.
A művet (melyhez Friedrich Schiller írt szöveget) idén januárban nyilvánította az UNESCO a kulturális világörökség részévé.
Az Örömóda az aukciók történetének legfontosabb zenei kézirata, és ritkaságát emeli, hogy valószínűleg soha többet nem árvereznek el teljes Beethoven-szimfóniát – nyilatkozta a The Guardian-nek Stephen Roe, a Sotheby’s szakértője. Értékét az is növeli, hogy olyan oldalakat is tartalmaz, amelyeket a szerző végül kihúzott, illetve egy újabb verzió beragasztásával „tüntetett el”, így azok még sohasem kerültek a nyilvánosság elé. A kézirat ráadásul kifejezetten jó állapotban van, csak néhány gyűrődés és szakadás emeli avíttas fényét. Tintafoltok, valamint a szerző kitartó radírozásának eredményeként lyukak is tarkítják, amelyek még értékesebbek egy gyűjtő szemében. Ezen felül tele van a mester megjegyzéseivel, javításaival, és a másolók dühkitöréseinek nyomaival.
Beethoven saját kezűleg írt eredeti piszkozatát (amely a berlini állami könyvtár tulajdonában van Bach, Mozart és Mendelssohn eredeti kéziratainak társaságában) két éven át írták át, kedvenc másolójának halálát követően ketten küzdöttek a zeneszerző olvashatatlan írásával. A munka nem volt konfliktusoktól mentes, Beethoven egyszer őrjöngve azt firkálta a partitúrára, hogy „du verfluchter Kerl!” (kb. „te hülye őrült!”), ezt egyik másolójára értette.
A kéziratot 1826-ban nyomtatták ki, ekkor Beethoven már nemzetközileg elismert sztár volt. A nyomdász megőrizte a partitúrát, és azóta magángyűjtők kezén folytatta vándorútját. A mostani aukció lesz az első alkalom, amikor a széles nagyközönségből elvileg bárki hozzájuthat.
Nehéz élet, nehéz művekkel
A bonni születésű Beethoven (1770-1827) Bécsben szerzett hírnevet magának, viszonylag későn. 25 éves korában tartotta első nyilvános fellépését, ekkoriban főleg zongoraszonátákat (többek között a Pathetique és a Holdfény szonátát) szerzett, de első szerzői periódusára tehető az első két szimfónia megírása is. Halláskárosodásának gyógyíthatatlansága 32 éves korában derült ki, ekkor erős depresszióba esett, majd újabb hatalmas zeneművek (például a 3. és az 5. Szimfónia) rántották ki a gödörből. Ezt követően igen gazdag középső alkotói szakasza következett, amely szimfóniák sorozatát eredményezte, és korának legelismertebb zeneszerzőjévé tette. Sikerét még életében kiélvezhette, annak ellenére, hogy a bécsi közönség a XIX. század első felében inkább a könnyedebb olasz operákat kultiválta. Beethoven nagyságát ugyanakkor már ebben az időben tisztán látták, és híre Szentpétervártól Londonig eljutott. Élete utolsó éveiben – már teljesen süketen – hét újabb zongoraszonáta mellett megírta a IX. Szimfóniát.
