Gazdasági és politikai súlyánál fogva elsősorban Európa, de az egész világ kiemelt figyelmet szentel a szeptember 22-ei németországi választásoknak. Különösen igaz ez hazánkra, hiszen Magyarország legfontosabb külkereskedelmi partnere egyben az ország legmegbízhatóbb uniós patrónusa is.
Az esélyekrőlLehet, hogy célfotó fog dönteni. A Bundestag-választás kimenetele olyan bizonytalan, és az előrejelzések szerint az eredmény olyan szoros lesz, mint a Szövetségi Köztársaság történetében talán még soha. Bár Gerhard Schröder kancellár (SPD) népszerűsége jóval magasabb, mint Edmund Stoiber kancellárjelölté (CDU/CSU), az öt nagy közvélemény-kutató intézet felmérései szerint a két nagy néppárt közötti különbség csekély. Többhónapos gyengélkedés után a választás előtti utolsó hetekre az SPD kis előnyre tett szert, de kérdés, hogy ez elég lesz-e a zöldekkel fennálló kormánykoalíció megőrzéséhez. Sok múlik azon, hogy melyik párté lesz a legnagyobb frakció, mert a német alkotmány szerint annak a kancellárjelöltje kapja a kormányalakítási megbízást, márpedig mindkét kancellárjelölt tudna kormányt alakítani – ha mást nem, hát nagykoalíciót, amelynek az esélye a szoros verseny miatt megnőtt. Sok múlik azon, hogy a kommunista utódpártként nyilvántartott PDS bekerül-e a parlamentbe. Ha igen, akkor éppen megfoszthatja a többségtől a két elképzelhető kiskoalíciót, ha viszont nem (ami most valószínűbbnek tűnik), akkor könnyebben összejöhet a többség a szociáldemokrata-zöld vagy az ellenzékben készülődő kereszténydemokrata-szabad demokrata kormányhoz.
Az árvíz mindent megold?
A Schröder-féle gazdaságpolitika középpontjában a munkanélküliség elleni küzdelem áll, ám ezen a téren egy vesztes csatát már a háta mögött tudhat a kancellár. Az 1998-as választási ígéretek között szerepelt, hogy négy év alatt 3,5 millió főre csökkenti a munkanélküliek táborát, de számuk jelenleg meghaladja a négymilliót. A kancellár programjában szereplő Hartz-terv 2005-ig a felére csökkentené a számukat, a jelenlegi szociális és munkaügyi hivatalok munkaközvetítőkké alakulnának át, időben korlátoznák a munkanélküli segély folyósítását és felemelnék az átlagosan 59 éves nyugdíjkorhatárt.
A szociálpolitikai ígéretek másik bázisa a már elkezdett szja-csökkentések következő, 2003. januárjára tervezett következő lépésének az elhalasztása, hogy az így befolyt összeget az árvízkárok felszámolására fordíthassák. Nem burkolt része a stratégiának, hogy a károk helyreállítása megoldást jelenthet állami beruházáson keresztül a foglalkoztatási problémákra is. Ez a két jelszó (munkanélküliség és adócsökkentés) lobog tehát a szociáldemokrata párt zászlaján, bár emellett ígéretet tettek az egészségügy és a nyugdíjak reformjára, a közbiztonság ésszerű javítására, illetve klímavédelmi program beindítására.
A kampányrólHelmut Kohl néhány hete a náci Göringhez hasonlította a Bundestag mostani elnökét, Wolfgang Thiersét (SPD), de a felháborodás ugyanúgy elmaradt, mint amikor a kiszivárgott, hogy szűk körben Herta Däubler-Gmelin igazságügyminiszter (SPD) Bush amerikai elnök módszereit hasonlította a Hitler-féle módszerekhez. A kampány csöndesen zajlott, a két nagy párt kancellárjelöltjei olyan szorosan középre húzódtak, hogy az átlagos választó nem sok különbséget találhat közöttük – eltekintve attól, hogy ami a személyes rokonszenvet illeti, a közvélemény-kutatók Schrödernél sokkal nagyobb népszerűséget mutatnak ki, mint Stoibernél. A hagyományos német konszenzus-demokráciában az emberek többsége számára azonban nem sorsdöntő, hogy ki ül be a kancellári hivatalba. Ez egyrészt izgalommentes életet és választási kampányt jelent, másrészt azt, hogy bárki kerül is hatalomra, a régóta esedékes reformokat nem fogja elsietni.
Motiváció
A témákat illetően a jobboldalom is ugyanaz a sláger, csupán a megoldási javaslatok különböznek. A munkanélküliség visszaszorítása érdekében Stoiber és a CDU megszüntetné a látszatfoglalkoztatást, alapelvük, hogy “ne legyen előnyösebb munkanélküli segélyen ülni, mint dolgozni”.
Havi 400 euró jövedelemig adó és tb-járulékmentességet ígér a jobboldal, illetve azt, hogy a munkáltató fizetné a húszszázalékos átalányadót. A személyi jövedelemadót illetően, a CD/CSU páros még drasztikusabb csökkentést tart jogosnak, eltörölné a vagyonadót és nem emelné az örökösödési adót – röviden összefoglalva visszafogottabb állami beavatkozást és mérsékeltebb kormányzati újraelosztási rendszert ajánl a választóknak.
A függőség mértékeA múlt évben a hazai export 36 százaléka irányult Németországba, összességében 10,9 milliárd dollár értékben. Míg korábban az élelmiszerre és a könnyűiparra épült a két ország kereskedelmének jelentős része, mára ez jócskán megváltozott: helyüket átevette a gépipar, azon belül is leginkább a villamosgépgyártás (2001-ben ez 7,6 milliárd dollárnyi volt ). A helyzet az import szempontjából is hasonló. A magyar behozatal negyede Németországból származik.
Ami minket illet
Markáns változások egyik fél győzelme esetén sem várhatóak a német-magyar gazdasági kapcsolatokban, ez azonban nem jelenti azt, hogy teljesen lényegtelen lenne a választás kimenetele – értékelte a helyzetet Szabó László, az Ecostat gazdaságkutató intézet munkatársa. A kutató a FigyelőNet kérdésére elmondta, hogy a Schröder-féle kormány – szociálpolitikai ígéreteiből adódóan – minden bizonnyal határozottabban fog kiállni az EU-ban a szabad munkaerő-áramlás kérdésében a német érdekek mellett – ami érzékenyen érintheti hazánkat is. “A másik oldalról viszont ezt ellensúlyozhatja a külpolitikában megszokott szolidaritás a politikai paletta azonos oldaláról érkező vezetők között”.
