– Hány ország tartozik hozzád? 
– Elméletileg ez sok ország, de valójában csak néhányra összpontosítunk: Oroszország, Lengyelország, Csehország, Magyarország itt Közép-Európában, és a nagyok a többi térségben.
– Hogyan találtak meg? Nyilván olyan embert kerestek, aki ebből a régióból való. De miért éppen Te? Pályázni kellett, vagy leszóltak?
– Lehetett volna bárki Európából. A közvetlen elődöm egy angol úriember volt, az ő elődje egy osztrák. Viszonylag régóta dolgozom a cégnél, 93 óta, tehát ismerhettek…
– Előtte hol dolgoztál?
– Az egyetem után a Videotonhoz mentem, tőlük kaptam az ösztöndíjat. Aztán a KFKI-ba kerültem, és utána jöttem az IBM-hez, ’93-ban. Amit most csinálok, ahhoz két követelménynek kell megfelelni. Egyrészt indokolt volt, hogy belülről válasszanak, másrészt kellett, hogy nemzetközi tapasztalata legyen a jelöltnek.
– Hogyan kell elhitetni a kormányokkal, hogy IBM-et vegyenek?
– Akik ebben az üzletágban dolgoznak, azok alapvetően kereskedők. Nekem a területemen dolgozó kereskedői csoportok irányítása és cégünk stratégiájának az átadása a feladatom. Amit az IBM kitalál a kormányzatok számára, azt kell alkalmaznom a saját régiómra. Azt a tervet kell keresztülvinnem, végrehajtanom. Irányítom az üzletkötőket, és képviselem az IBM startégiáját.
– Eredendően mérnök vagy?
– Most is annak tartom magam. Nem hiszem, hogy ugyanúgy kell eladni egy számítógépet, mint egy mosógépet. Ebben a szektorban értelmes értékesítő tevékenységet csak úgy lehet végezni, ha a kreskedőnek megvan hozzá a szükséges felfogóképessége, és érti is, hogy mit tartalmaz a technológia, amit elad. Kétségtelen: most már nem számítógépeket állítok be, nem szoftvereket fejlesztek…
– …Mert eredetileg azt csináltad?
– A Videotonban fejlesztő mérnök voltam. Még doktorit is írtam egy klasszikus fejlesztő munkából. Ez sajnos éppen ’90 környékére esett, amikor a magyar gazdaság enyhén szólva a padlón volt.
– Videotonostul…
– Nekem akkor új területet kellett találnom. A KFKI Számítástechnika Rt.-be kerültem, ahol szoftverek fejlesztésével, adatbázis-kezelőkkel
foglalkoztunk. A Unix rendszerek abban az időben kezdtek elterjedni Magyarországon, és nekem alkalmam volt egy nagyon jó szakmai műhelyben tanulni, illetve a megtanultakat értékesíteni is. És ez már átvezetett a klasszikus fejlesztő mérnöki gondolkozásból a kereskedőibe, mert azt vizsgáltuk, hogy mire van kereslet. Ezeket az ismereteket tudtam hasznosítani mikor az IBM Magyarországhoz kerültem 1993-ban, és az IBM új UNIX rendszereinek az értékesítésével foglalkozhattam. Tudnom kellett, hogy mire alkalmas a rendszer, milyen alkalmazásokat lehet rá találni.
– Jó nagy játszma lehet kitalálni, hogy mivel érhető el bármely kormánynál a vásárlási szándék, amikor az iparág legnagyobbjai a riválisok, és ők is mindent bedobnak a megrendelésért.
– Nem szívesen nyilatkozom a versenytársakról… Ebben a régióban a számítástechnika nagyjai jelen vannak, és a verseny meglehetősen szoros. Szerencsére ma már minden kormányzat az informatika fejlesztésében is látja, hogy saját hatékonysága és a polgárokkal való kapcsolata fejlesztési lehetőségét rejti a technológia. Mi megpróbáltuk megfogalmazni, hogy az e-business technológia hogyan alkalmazható hatékonyan az államigazgatásban.
– Itthon hogy állunk?
– Véleményem szerint nagyon biztató kezdeményezések születtek. Létrejött az Informatikai Kormánybiztosság, amellyel az informatika kormányzati szintre emelkedett. Néhány hete ismerhettük meg a kormány informatikai fejlesztésekre vonatkozó elképzeléseit, amire a Széchényi terv külön fejezete is vonatkozik. És szintén néhány hete elfogadták a digitális aláírásról szóló törvényt, amely szabad utat ad a fontos, hivatalos dokumentumok elektronikus továbbításának.
– Térjünk vissza a versenyre. Milyen stratégiát követnek a versenytársak? Esetleg kölcsönösen átengednek egymásnak részeket, hogy ne mérgesedjen el a viszony?
– Ilyen megállapodásról szó sem lehet. De Magyarországon is vannak az informatikai szakmának szervezetei, amelyek tömörítik az ágazat cégeit, és az egyébként versenytársak egységesen tudnak fellépni bizonyos kérdésekben. Az Amerikai Kereskedelmi Kamarának is van informatikai tagozata, amelyben a tagok bizonyos megoldásokat bemutatnak egymásnak. Azt hiszem, hogy szét kell választani a dolgot. A kormányzat jelentős összegeket költ informatikára – persze sosem eleget. És minden informatikai vállalkozó megpróbálja a saját szerepét kivívni a versenyben. Mivel sikerült jó ajánlatot tennünk, bekerültünk az egyszerűsített központosított közbeszerzésbe. Olyan kedvezményeket alakítottunk ki, amelyek folyamatosan érvényesek, nem kell minden alkalommal újra pályáznunk. Azóta személyi számítógépeket rendszeresen szállítunk – többek között részben az előbb említett versenytársakkal együtt. A közelmúltban pedig aláírtunk egy keretmegállapodást a kormánnyal, amelyben már nemcsak személyi számítógépekre, hanem szerverekre, szofverekre és a termékekhez kapcsolódó szolgáltatásokra is kiterjed az együttműködés.
– Máshogy kell tárgyalni Lengyelországban és máshogy Tunéziában. Mi a különbség? Nagy kormányzati megrendelések Magyarországon informális kapcsolatok alapján dőlnek el – ez a közvélekedés. Ezek a megállapodások a fejed fölött születnek?
– A döntéseket mindenütt emberek hozzák. Azt gondolom, hogy két dolgot kell csinálni. Nagyon szisztematikusan kell képviselni, hogy mi mire vagyunk képesek, és akkor dolgozunk jól, ha az ötleteinkben a kormányzatok fantáziát látnak, ráéreznek, hogy a saját hatékonyságukat tudják növelni az alkalmazással. Határozottan kell képviselnünk, hogy miben vagyunk jók, és ezt széles körben kell tennünk, hogy a kormányzatban minden érdekelt számára megteremtsük a jó döntés lehetőségét.
– És csökkentsétek az informális megállapodás lehetőségét… A konkurensek is csak tiszta eszközöket alkalmaznak?
– Már említettem, nem szívesen nyilatkozom a versenytársakról.
– Mit csinálsz, ha azzal találkozol, hogy a rivális cég jogtalan előnyt kínál a vevőnek? Felveszed a kesztyűt, vagy van IBM gőg? Közlitek: öv alá nem mengyünk?
– Ha előfordulna, akkor igen. Öv alá nem megyünk. Mi az érvényes és tiszta eljárásokhoz ragaszkodunk. Természetesen egy nagyobb döntés előkészítésében sokan vesznek részt, és szeretnénk mindenkit megismerni, aki részt vesz a döntési folyamatban, és mindenkinek azt tárjuk fel, ami rá tartozik. Az nyilvánvaló, hogy más szempontok vezetnek egy számítástechnikai vezetőt és mások egy első számú vezetőt. Igyekszünk minden üzenetet megtalálni és átadni.
– És ha korrupciót érzékeltek?
– Ha érzékelnénk, nem vennénk részt a továbbiakban a versenyben. Az IBM kivonul arról a piacról, ahol nem etikusan játszanak.
– Mikor lesz Magyarországon elektronikus kormányzás?
– Az okmányirodákban az egyablakos kiszolgálás, például a vállalkozói igazolványokra vagy a digitális aláírások elfogadása szerintem már része az elektronikus kormányzásnak. Persze feladat és ötlet még van bőven.
– Átalakul a világ kultúrája. Kényszeríted a gyermekeidet az olvasásra?
– Ma nem teheti meg egyetlen szülő sem, mert ugye ez volt a kérdés a közgazdász vándorgyűlésen is, hogy csak azért tiltsa-e el az internettől a gyerekét, hogy olvasson. Szerintem ezt így nem lehet szabályozni. Az új média, ahogy Vámos akadémikus is mondta, kiterjeszti az emberek érdeklődését. Azért mennek új tájakra, múzeumokba, mert látták a neten. Az internettel olyan dolgokhoz lehet hozzáférni, amelyekhez korábban nem lehetett. Persze vannak blőd játékok is, de lehet, hogy azokon át vezet az út a bonyolultabb esztétikai értékekhez.
– Te merre kalandoztál gyerekkorodban? Amatőr színjátszó voltál?
– Az nem voltam. Zenéltem. Viszonylag sokat olvastam. Teniszeztem.
– Nehezen tudom elképzelni, hogy ki lehet hozni a sodrodból, hogy durván beszélsz a kollégákkal.
– Igyekszem.
– Csak azért, mert igyekszel? Mikor bosszantottak fel utoljára?
-Azért az elég gyakori. Ha valahol nem vagyunk olyan sikerekesek, mint lehetnénk, az engem rendkívüli módon szokott dühíteni. Nem is akarok belenyugodni.
– Kiereszted a dühödet?
– Néha nehezen állom meg.
– És a teniszpályán?
– Én ott érzem magam igazán jól, ahol a fair play szabályai évényesülnek. Ha lehet, nem játszom olyannal, aki csal. De tudom, hogy a kompromisszumkészség az üzleti világban az egyik legfontosabb tulajdonság, amit meg kell tanulni. Nem célszerű örök haragot játszani sehol. Se az üzleti világban, se a magánéletben. Tanulni kell a hibákból, de meg kell tanulni felejteni is.
–Ebben én jó vagyok… Meddig bírja a családod, hogy Te Bécsben laksz, ők pedig Pesten?
– A hétvégéket mindig együtt töltjük. Én azt szeretném, ha ősszel már együtt lennénk hétköznap is.
Kiegészítések, utólag
Miután leírtam az interjút zavart, hogy kihagytam néhány kérdést.
Azok most csatolva, online:
Hol voltál gyerek? Milyen iskolákba jártál? Milyen tanuló voltál? Mi volt a hobbid? Annak idején a kedvenc sportod? Kikkel zenéltél? Milyen hangszeren? Hol muzsikáltatok? Mi volt a legnagyobb sikeretek? Az egyetemen mit csináltál a tanuláson kívül? Milyen nyelveken beszélsz?
És a válasz:
Budán nőttem fel, zenei általános iskola után matematika tagozaton tanultam a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Zenélni igazából ott szerettem, kezdetben hegedűn, később brácsán, az iskola zenekarában. A Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán végeztem 1987-ben. Negyedévesen már az ösztöndíjra készültem. Angolul beszélek, és most újra tudom gyakorolni a németet.
