Mondja el véleményét!Ön szerint milyen a gazdaság hangulata? Merre mozdítaná el a FigyelőNet Gazdasági Barométerét? Nézzen be a Kávéházba, és szóljon hozzá a vitához!
Kattintson ide!
A nőket nem érdekli a hatalom. Legalábbis az a fajta, amit a férfiak annak tartanak. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szerint a nők aránya a legmagasabb szintű gazdasági vezetők között körülbelül 3 százalékot ér el világméretekben, jóllehet a Földünkön munkaviszonyban lévőknek 40 százalékát adják a nők. Magyarországon a nők jövedelme az azonos pozícióban levő férfiakénak háromnegyede-négyötöde. Arról nem szól tanulmány, hogy azért-e, mert mindenki így tartja jónak, vagy azért, mert így akarják a férfiak, a nők meg a békesség kedvéért belemennek – jól jön az a kis pénz is. A nők felemelkedése az ILO szerint az Egyesült Államokban volt a legsikeresebb, legalábbis ami vezetői pozíciókba kerülésüket illeti. A vállalati igazgatótanácsok székeiben 40 százalékban nők ültek már 1996-ban, holott tíz évvel korábban még nem. Erről ott később majd tilos lesz adatokat nyilvántartani, aztán másutt is, ha teljessé és általánossá válik a nem szerinti megkülönböztetés tilalma. Ámbár ez ma még nehezen működik, gyerekeinknek például makacsul olyan nevet adunk, amiből általában tudni lehet, hogy fiúk vagy lányok. Szóval furcsa ünnep ez a nőnap, amióta csak kitalálták, azóta nem tud vele mit kezdeni az emberiségnek az a fele, amelyik egyáltalán törődik vele. Azért csak szeressük egymást!
Tegnap is, tegnapelőtt is árvízről és járványról szóltak a hírek. Ma is arról fognak szólni. Miről szóljanak, ha árvíz van meg járvány? Harmincezer ember nem alhat otthon. Ki tudja, meddig, és hogy azután is mire megy haza, azt el lehet képzelni. A járvánnyal jobb a helyzet, az még csak fenyeget, de talán időben izolálta magát az ország, és nem tör be ide a száj- és körömfájás. Utoljára 1973-ban jelentkezett nálunk ez a betegség, tíz éve már nem is oltják ellene az állatokat, az állatorvosoknak tapasztalat híján most emlékezetfrissítő gyorstalpalókat tartanak, hogy biztosan eszükbe jusson, amit tanultak. További biztos híranyagként még a kisgazdákra számíthatunk, akik nem látszanak zavartatni magukat egyéb eseményektől, most már kicsinálják egymást, ha egyszer belekezdtek. Úgy fest, nemigen kell manipulálnia, és nincs is nagy türelemre szüksége a miniszterelnöknek, hogy kivárja, ki marad életben, azzal aztán majd meg fog egyezni. Mindaz, amiről itt szó volt, persze nincs ingyen, de éppen tegnap ugyancsak a miniszterelnök mondta, hogy van pénz.
Van pénz az egészségügyben is, magára vessen, aki nem találja. Az egészségügyi miniszter láthatóan nem az a fajta vezető, aki arra törekszik, hogy mindenki szeresse. Fájlalja, hogy a költségvetés nem szán az eddiginél nagyobb összeget dologi kiadásra, de ezt majd orvosolja a tárca ingatlanainak eladásából befolyó reménybeli milliárdokkal. Az eszközök amortizációjára százmilliárd kellene, ez már kemény dió, de ez sem szegi a miniszter kedvét. Viszont a kórházak, ahol a dolgozók felét érintette a minimálbérnövekedés, szóval a kórházak eléggé a bögyében vannak a miniszternek. Azt üzente, hogy a kötelező béremelés okozta feszültségek feloldásában a tárca nem tud segíteni, viszont ha emiatt egy kórház tönkremegy, azt alaposan meg kell vizsgálni. A miniszter maga is orvos, nyilván ő tudja, mikor van ideje a vizsgálatnak és mikor a gyógyításnak.
