Gömbös Gyula is híres volt, és Rákosiról is sokat beszéltek annó.
Hol Kövér László van, ott Áder János van. Hol Lázár János van, ott Rogán Antal van. Hol Stefka István van, ott bajerzsóti van.
Jellemző hogy medwetestvérék 2011-ben léptek ki az óraátállításdiból, a visszaállítással a kelet-európai idősávban maradnánk, a lépés szimbolizálná az utat, amire ártunk és ormányunk vitte ezt a jobb sorsra nem érdemes kis hazát.
Aki a medvével összefekszik, ráfaraghat, kaphat egy karmost, mint annó, amikor megszabta a béna nagymamát; это тот же самый медведь медведь.
Hallatlan lehetőség is rejlik abban az adottságban, ami a romakérdés, nemcsak erőszak és kriminalitás.
Szívhez szóló, ízléses, a barna inges sörözőket idéző bon mot-k.
Ki kéne nyitni a szívünket, nem okoskodni mindenáron, hanem örülni és sírni.
Ezeknek mondhatod, hogy egy populáció 3 százaléka mindig meleg, amióta a világ világ, hogy így születik, hogy ezt kapja, nem választja az ember.
Nyilván a magyar kerdem morál része az is, hogy lehányják az asztalt, amiről esznek.
Háromféle megaláztatás, aminek a kompenzációja és megbosszulása hajtja előre, és az, hogy bármi áron elkerülje a hasonló élményeket, blamázst és galaktikus frusztrációkat.
A népesség fogyásának mostani ütemében 500 év sem kell hozzá, és kihal a magyarság, oszt jó napot.
Kollégánknál, barátunknál beállt a klinikai halál. Aztán szerencsére visszajött hozzánk. Nincsenek jó hírei: “A folyó túlpartján túl semmi sincs, csak sötét… véletlen, ha életben maradsz és nem az, hogy még dolgod van a világban.”
Ez itt nem a világ közepe, hanem Európa széle.
Van egy jó kis címlista, kik azok, akikre elsők között kell majd odafigyelni, ha robban a puliszka.
Ha te azt hiszed, hogy jenő csak egy van, qrwa nagyot tévedsz.
Miért jók nekünk a keletről nyugatra fújó passzátok, passzátok meg.
Egy kőkeményen kontrollált bevándorlás jót tenne és kéne, már a farizmatikus nemzetgazdasági miniszter, tudják, az a latin lover, is tetszését nyilvánította a magyar burzsik ama javaslatára, hogy kéne vagy negyedmilla vendégmunkás, akkora a munkaerőhiány.
Péter halála mintegy jelképesen lezárta ezt a korszakot.
Egyszer megaláztam egy zsernyákot még az ántivilágban, mire nyolcan álltak körül és illették csattanós pofonokkal az arcomat, nehogy megint így járjak.
Egy rendes magyar ember egy focimeccset nem játékháborúnak lát, hanem igazinak, legyen bár tömegember vagy hochértelmiségi.
Mer’ a jeles vállalkozó, aki úgy szippantja fel a lovettát, mint árpy a csíkot.
Ezt a háttérhatalom-dolgot ex-tanácsadója, Bogár közgazdász nyomassa.
Kizökkent az idő, kész, vége, hatszáz, ez fokozhatatlan, ezentúl minden lehetséges, ilyen, hogy ízlés, nincs többé, lövészárock, holobugi, felkoncolós, beszarock.
