A kommentfolyamban, mely, mint egy árvíz, amikor eléri a reterátot és kimos ezt-azt, rendre feltűnik, hogy lám, ilyen az, amikor egy cigány ural mindent, amikor egy ország a cigány szolgájává válik.
Hátha akkor volna némi megértés az ország tényleges problémái iránt. Talán nem lenne ez a szegényellenes politika, a rászorulók szabtatása és utálata, legyenek bár romák vagy menekülők. Tán nem a nemzet Kasszás Erzsije, Pénztáros Lőrinc nyerne minden tendert, néha dupla áron, nem a korpulens, nagyon gáz szerelőhöz áramlanának a közpénzek, hanem mondjuk a szegényeket támogató olyan civil szervezetekhez, melyek az állam által el-nem-látott funkciókat látnak el.
Tán jutna valami a növekvő gyermekszegénységre (Az UNICEF jelentése szerint az EU-s országok közül Magyarországon nőtt a leggyorsabban a gyermekszegénység az elmúlt években, 620 ezer gyermek él őskori körülmények között, 170 ezer lakásban még vécé sincs), és talán megértené, hogy nem az őrségváltásba, az új, nem a verseny, hanem a lojalitás mentén kialakított támogatói bázisba kéne nyomni az uniós pénzt, hanem a szociális katasztrófa enyhítésébe.
Hogy nem lehet úgy országot építeni, hogy a társadalmi piramis alapzatát egy állandóan növekvő szociális probléma alkotja, hogy pont a romaság lehetne egy megújulás erőtartaléka, hogy hallatlan lehetőség is rejlik abban az adottságban, ami a romakérdés, nemcsak a gyökértelen, bővítetten újratermelt pauperizmus, erőszak és kriminalitás.
De hát nem így van. És nem érti.
