Ez a történet egy különös fiatal lányról szól, Pankotai Liliről. Meg hazánk „messiásairól”.
Egy kissé durva, mégis szép mese egy szegény fiúról. Hőse egy fiatalember, Horváth József, bár ő jobban szereti a Jocót vagy a Leónt. Utóbbit rapperként használja, és Oroszlánt jelent. Van benne valami. Portré.
Ez most akkor mi? Egy kis szabolcsi cigánylány karriertörténete, vagy egy Himnusz a kitörni akarásról? Esetleg tízezernyi szerencsés véletlen összeesése? Netán a sors keze? Talán nevezzük úgy, ahogy hívják: Szécsi Magdolna.
Nedeczky Júlia a világ legmakacsabb nője. Tizenévesen eldöntötte, hogy egyszer majd eljut a világ tetejére, és így is lett. Egy elsöprő szenvedélynek, a kitartásnak, az emberi képesség határait feszegető létezésnek a krónikája következik.
Somogyi Tímea diplomás szociológus, kutató, gyakorlati terepmunkás. A kecskeméti cigánysoron született, ott is élt sokáig, felnőttként úgy ment középiskolába, majd egyetemre, hogy addigra már volt hat gyereke. Mindig olyan ember volt, aki bele akart nyúlni a világ dolgaiba. Sikerült is neki.
Egy holland srác, Elroy fiatalon belehabarodott Magyarországba, és a vonzalom azóta sem múlt el. Nemrégiben megvásárolt magának egy egész falut Nógrád megyében. Elroy nem őrült, nem kőgazdag, csupán az álmainak és a vízióinak szeret élni. Lehet, hogy magyarnak kellett volna születnie.
Pablo Újpalotán nőtt fel. Már hatévesen ő volt a férfi a családban, addigi rövidke néhány életévéből csak szilánkosan maradtak emlékei. Kiskorú felnőttként szülőhazája, Chile helyett Magyarországon vált férfivá. És magyarrá. Pablo Arnoldo Fritz Sepúlveda kanyargós története következik.
Nagy-Kuglicz Kata egy okos, vagány, ambiciózus és csinos nő volt. Aztán 2015-ben egy baleset következtében kerekesszékbe kényszerült. Nagyon hosszú, keserves út vezetett oda, hogy Nagy-Kuglicz Kata ma már megint egy okos, vagány, ambiciózus és csinos nő. Portré.
Két erősen középkorú, magányos magyar férfi nekiindult csavarogni Európában. A „kaland” hosszú évekig tartott, és nem igazán sikerült jól. Megöregedtek, aztán meg jött a baj. De az is lehet, hogy ennek pont így kellett történnie, és tiszta szerencse az egész?
18 évesen a rendszerváltás kikerülhetetlen figurája, majd egy örökké csóró, de új szellemű, tömegeket vonzó, kultikussá vált intézmény létrehozója, vezetője volt. Aztán a Sziget Fesztivál egyik lelke, később kultúrattasé Párizsban, mígnem a Covid-járvány miatt elszegényedett. Újabban egy dél-franciaországi kastély egyik tulajdonosa – üres zsebbel, munkanélküliként.
Hábetler András húsz éve az Operaház ismert énekese. A most ötvenéves basszbaritonnak még egy éve van hátra a háziorvosi szakvizsgáig. Miféle kettő az egyben ez? Portré.
Fél évvel ezelőtt eladta a budapesti lakását, és áttelepült Triesztbe. Senkije sincs ott, a nyelvet sem beszéli. Persze mindenki úgy játszik a sorsával, ahogyan akar. Bár ez nem pontos megfogalmazás: az ő státuszában és életkorában ez bizony nem játék. Nem is annak szánta. F. Almási Éva portréja.
Gazsi Zoltán a menedzserszakma többszörös kitüntetettje, négy gyerek apja, emellett néhány rákos áttét tulajdonosa. Sokat dolgozott azért, hogy mielőtt elmegy, nyomot hagyjon a világban. Hogy ez mennyire nem egyszerű – erről szól a története.
Hány tízezernyi véletlen kell ahhoz, hogy két, egymástól nagyon távoli ember élete – jelen esetben az üzemgazdász-mérnök Gáboré és a borsodi cigánysoron megszületett Jázminé – egy ponton összeérjen, sőt összefonódjon? Erre szinte nulla az esély. Mégis megtörtént.
Két évtizeden át azt vallotta, hogy neki csak egyetlen hazája, egyetlen otthona van, az pedig Kuba. Mindent, ami ezen kívül esik, utálnivaló kényszerként erőltettek rá. Roca Beatrix története elvezet bennünket a „forradalom-rum-szivar-salsa” karibi egyvelegétől átitatott Kubába, hogy aztán számtalan „kaland” után végre megérkezzünk a lényeghez.
Egy ugrásra lakott a Balatontól, motoron tíz perc az egész. Micsoda élet volt ott a nyolcvanas-kilencvenes években! Lányok, koncertek, romantikus naplementék. Aztán egyik pillanatról a másikra elveszítette a látását. Neki tudnia kell, létezhet-e átjárás egyik világból a másikba. Szabó István története.
Fiatal korában gyönyörű teremtés volt. Még most is az. Saigonban született és nőtt fel, de Magyarország tanította meg arra, hogy ki is ő valójában. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, a sors tízezer véletlenjére meg egy vad, krimivel is felérő sztorira volt szükség. Xuan története következik, aki mindenáron magyar akart lenni.
Ez az írás a tehetségről és a szabad lélekről szól. És arról, mennyi áldozatot is kell hozni a szabadságért. Meg arról, hogy akadnak, akik bármilyen áldozatra képesek érte. Portré a 71 éves gyakorló életművészről, Mihály Györgyről.
Milyen a vak emberek világa? Hogyan működnek, hogyan élik meg ezt a kaotikus, dübörgő valamit, ami a világosban zajlik? Hogyan éreznek az állandó sötétben? Ezzel kapcsolatban számos sztereotípia él a fejekben, pedig ez az állapot is az adott ember életfelfogásától, sőt: a világlátásától függ.
Portré egy hajdan tehetős, diplomás férfiról, aki egykor egy rózsadombi villában lakott. De nem bízott a számára kijelölt, kiszámítható pályában, ezért mindent felrúgott, hogy új sorsot építsen magának. Hosszú évekig volt hajléktalan, most egy szükséglakásban húzza meg magát. Mégis, ez egy önmagával nagyjából elégedett ember története. A neve: Rejtő Gábor.
Történet egy asszonyról, aki születése pillanatától kimaradt a rendszerből. Jeltelen, láthatatlan. Egy kis faluban, Heves és Borsod határán él, két lányával együtt, akiket egyedül nevel.
Holokauszt-túlélő, hithű, majd kiábrándult kommunista, külkereskedő, ünnepelt dokumentumregény-szerző és filmszereplő, elvált, szerelmes. Fahidi Éva meccse hosszú volt, sőt, még mindig tart. Tanú és áldozat. Hatalmas spíler, szerencsejátékos. Egy vagány úrinő. Az ő XX. századáról beszélgettünk.
Turistának lenni jó dolog. Utazónak lenni pedig kiváltság. A különbség óriási. Lengyel Nagy Anna portréja Madame Doumergue-ról.
Lengyel Nagy Anna író önkéntesnek állt az orosz–ukrán háború kitörése után. Élményeiről először április elején számolt be, most folytatja a történeteit egy abszurd világból.
