“Nem nőnek való pálya. Nem a fejeddel lesz a baj, agyilag biztosan képes leszel az anyagot elsajátítani” – és éreztem, ahogy egyre kisebb leszek. Tizenhat éves voltam, büszke arra, hogy nő vagyok. Vérig voltam sértve.
Néha annyiból áll az úgynevezett gyereknevelés, hogy jókor és jót szólsz, ami helyes úton tartja, vagy helyes útra tereli a gyereket.
Mindig a gyerekekről van szó, mert mindig van mit tanulni tőlük.
Hogyan juthatsz túl az élet legnehezebb megpróbáltatásain? Nincs mindenki számára optimális javaslat, de vannak tendenciák, amin jó, ha elgondolkozol.
Nem lehet Kicsim, nincs rá pénzünk – válaszoltam, és utáltam hogy ezt kell mondanom.
Azt mondtad a hetvenediken, ez már olyan sok, hogy nem érdemes ünnepelni.
Olyan családban születtem, amiben nem volt divat a névnapozás. Egy darabig. Mert történt valami, ami megváltoztatta a hozzáállásomat.
“Doktor néni elvállalod a kislányomat/kisfiamat? Nem akarom máshoz vinni, mert Te voltál az én orvosom is.” Mindez számomra nagy megtiszteltetés, elismerése annak, amit teszek, de néha nagyon vicces helyzeteket is képes produkálni.
Már komolyon úsztam, el is értem ezt-azt, de állandó harcban álltam a kilóimmal.
Ha úgy hozza a jó sorod, hogy ismert ember leszel, gyakran készítenek veled interjút. A magam részéről zömében szeretem ezt az egészet, bár ha nagyon
Világok, amik kívülről másképpen festenek, mint amikor bennük vagy. Színészet, sport, orvoslás, sok más egyéb is.
Apu, azt hiszem közös, közel hatvan évünk alatt talán kétszer, ha mondott valami dicsérőt a külsőmre. Misa ezzel szemben még egyszer sem.
Alig néhány nappal az után történt, hogy a férjem elköltözött. Nem igazán tudtam, hogy most aztán hogyan lesz tovább. Szóval épp atomjaira hullott szét az életem.
Aznap épp vendégség volt nálunk. Anyu rengeteget dolgozott, és nem igazán volt egy konyhatündér. F. bácsi és O. néni jött hozzánk.
Vannak olyan történetek, amelyek kezdete a nagyon régmúltba nyúlik, és valahogy átível sok évtizeden. Mindettől még jelentősebb vagy sokatmondóbb lesz az egész.
Változik a világ. Erről már sokszor beszéltünk, és benne változunk mi is.
Megszülettél, felnőttél és van egy pont, amikor eldöntöd, hogy hogyan tovább? Gyerekkel vagy anélkül?
Vannak olyan történetek, amelyekről utólag azt szoktam érezni, szegényebb lenne az életem, ha nem estek volna meg velem.
Ülök a kocsiban. Szól a rádió. Évek óta rádiózok vezetés közben, igaz, változik a rádióállomás. Változott, ahogy a világ is körülöttem.
1982., nem sokkal a szakvizsgám előtt. Haematológiai osztály, súlyos betegek. Leukémiások. Komoly kezeléseken innen és túl.
A forgalomba nem mehetsz ki jogosítvány nélkül, de gyereket mindenféle tudás nélkül gondozhatsz. Ezért fordulnak elő olyan történetek, mint ez itt.
Évek óta visszatérő téma ez. Tanácsolni könnyű. De, hogy miként működik ez a gyakorlatban, azt én is csak most fogom megtanulni.
Kell, hogy tudd, itt is most is mindaz, amit olvasol az én véleményem, vagy ha úgy tetszik személyes tapasztalataim gyűjteménye. Nem kőbe vésett szabály.
Történet egy késő esti vizitről, ahol a főhős lábbelijén áthajtott egy busz úgy, hogy a balesetet mégis megúszta.
