Korábban az volt a szempont, hogy a vezető jól értsen a szakmához, és esetleg még az, hogy elég határozottan tudjon az emberekkel bánni. Ez abból a kissé mechanikus világképből származott, hogy ha minden jól meg van tervezve, és minden és mindenki a helyén van, akkor minden jól működik.
A jól kialakított rendszerek és folyamatok továbbra is fontosak, viszont a mai üzleti világ egyre inkább figyelembe veszi az egyediséget. A vevő egyedi igényeihez történő alkalmazkodás fontosságát egyre több cég veszi figyelembe a termékei kialakításánál és az eladás során. Ha viszont gyorsan kell egyedi igényeket értelmezni és kiszolgálni, akkor ahhoz olyan munkatársak kellenek, akik tudnak jól dönteni és készek cselekedni. Őket viszont másként kell kezelni. Egyedien…
Az a vezető, aki coachként tud működni, ha nagyon leegyszerűsítjük, a következő készségekkel rendelkezik:
• azt hallja, amit ki akar fejezni a másik, nemcsak azt, ami elhangzik
• tudja információként kezelni az érzéseket is, amelyek a mondandó mögött vannak
• újra tudja a „hallottakat” úgy fogalmazni, hogy az segít értelmezni, illetve megoldást találni
• nem veszi át a gondolkodást és a terhet a munkatársától, az mégis megéli a támogatását
Ezek közül talán azt a legnehezebb a régi vágású (férfi) vezetőknek megérteni, hogy miért kellene nekik a beosztottak érzéseivel foglalkozni. Ha ezt lényegtelennek tekintik, akkor rengeteg fontos információ, ösztönző, illetve akadály felismerésétől fosztják meg magukat. Ők azok, akik értetlenül állnak azelőtt, hogy emberek hogy képesek viselkedni és gondolkodni.
Egy tanítványom arról számolt be, hogy azt követően, hogy tanulta a coacholást, az egyik ügyfele, aki addig főként kiabálva kommunikált, megszelídült, és teljesen jól szót tudnak érteni. Meglepő és váratlan helyeken és módokon segít a coaching tanulása az emberi kapcsolatokban.
