A múlt héten lemondott Molnár Lajos. Meglepte?
Nem. Szerintem zsákutcába jutott az úgynevezett reformmal, és nem látott abból kiutat. Lemondása előtt egy héttel nála jártam, ahol szembesítettem a valósággal: káosz, vagyonvesztés, a közbizalom szétzilálása. Azt nem mondom, hogy emiatt mondott le, de annyit láttam, hogy elgondolkozott rajta.
Molnár lemondása után az SZDSZ koalíciós feltétele lett a több-biztosítós modell bevezetése az egészségügyi finanszírozásban.
Azért ez egy nagy szakmai kérdés ahhoz, hogy koalíciós feltételül szabják. Erre a káoszra ráültetni a magyar hagyományoktól merőben eltérő profitorientált, magánbiztosítókból álló piaci versenyt életveszélyes vállalkozás. Úgy vélem, ez néhány ember célja, akik meg akarják szerezni a befolyást az 1500 milliárd forintos egészségügy felett. Ez abszolút gazdasági és politikai hatalmat rejt magába, Magyarországon pedig van olyan csoport, amely számára ez most létkérdés.
A Fidesz is be akarta vezetni a több-biztosítós modellt, de hosszas vizsgálat után elvetették. Miért?
Valóban, évekkel ezelőtt a polgári jobboldal egyes szakértői is gondolkodtak a több-biztosítós egészségügyben, de hosszas vizsgálat után rájöttünk, nem lehet úgy megcsinálni, hogy az embereknek ez jó legyen. Egyrészt a nyereségérdekelt biztosító a fiatal, kisebb kockázatú betegekért fog versenyezni, nem pedig a hetvenéves krónikus vesebetegért. Az autóbiztosítási piacot hozzák fel a modell mellett érvelők, de gondoljon csak bele, melyik biztosító fog cascót kötni egy húszéves Ladára?
Másrészt egy ilyen rendszer működtetése sokkal többe kerül a jelenleginél. Míg a biztosítók működési költségvetésüket, illetve profitjukat olyan 10-15 százalék körül szabják meg, addig az egészségbiztosítás saját működtetési költségvetése 1,5 százalék. A jelenlegi egészségügyi forráskivonással együtt ez azt jelentené, hogy magát a gyógyítás költségét és lehetőségét csökkentenék. Azaz a több-biztosítós rendszer finanszírozhatatlan, Hollandia például állandóan hiteleket vesz fel.
A harmadik ok pedig, hogy a világ nem erre tart. A nagyon gazdag és nagyon nagy országok is egyre inkább a tömeges kockázatvállalásra épülő, nemzeti szolidaritási rendszerek irányába mennek. Az amerikai Massachusets vezetése például megelégelte a profitorientált rendszert, és áttért a szolidárisabb társadalombiztosításra.
Mikola István figyelmeztette Molnár Lajost (Fotó: MTI)
Térjünk vissza Molnár első reformlépéseire. Ágyszámcsökkentés és ezzel párhuzamosan a kórházbezárás. Az egészségügyi tárca három kórház bezárásáról beszél, ön hetvenéről. Minek tudható be ez a jelentős különbség?
Azért a vizitdíjat, a napidíjat és a kórházbezárásokat nem nevezném reformnak, inkább a konvergenciaprogram végrehajtásának. Számításaink szerint egyébként 70-80 intézet nem tud majd olyan bevételre szert tenni, amiből fent tudja tartani magát. Gyors, közeli csőd fenyegeti azokat az intézményeket, ahol csak krónikus vagy párágyas aktív ellátás van. Hiszen húsz aktív ágy esetében is teljes orvosstábot kell működtetni, bevételük viszont sokkal kevesebb lesz, mint egy nagyobb kórháznak. Tehát az egészségügyi kormányzat jelenleg csak háromra mondott halálos ítéletet, a többinél megvárják, míg maguktól csődbe jutnak.
Azzal a szakma azért egyetért, hogy az ágyszámokat csökkenteni kell. Ön is így gondolja?
Nem az átalakítás, hanem az előkészítetlen intézkedések, az ámokfutás ellen vagyunk. Mi is csökkentettük az ágyszámokat, csak azt senki nem vette észre, mert lépésről lépésre, szakmailag előkészítetten hajtottuk végre. Annak idején én három kórházat egyesítettem, amire az emberek nem is emlékeznek. Az orvostovábbképző egyetemből, az Országos Immunológiai és Hematológiai Intézetből és a csontvelő-transzplantációs egységből lett az Országos Gyógyintézeti Központ. De ugyanerre példa a mentőkórház integrálása a baleseti intézetbe.
Azért a baleseti intézet esetében az egész szakma fellázadt ön ellen.
A szakma lázadásáról szó sem volt. Mi folyamatosan tárgyaltunk és egyeztettünk. Az új intézet, az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet ma is áll és működik. Persze hogy az átalakítások konfliktusokkal járnak, de ami most kialakult az nem zavar, hanem káosz.
Maguk hogyan alakították volna át a kórházi struktúrát?
Mi azt hirdetjük, hogy népegészségügyi adatokra kell alapozni az egészségpolitikát, nem pedig körzővel kell 55 kilométeres köröket húzni. Meg kell nézni, hogy Északkelet-Magyarországon és Sopronban milyenek az egészségügyi adatok. Az előbbi térségben néhol azt találja, hogy a férfiak születéskor várható élettartama alig haladja meg a 45 évet, míg az ország nyugati felében svájci viszonyokat talál. Ezért a két helyre nem ugyanannyi pénz és kórház kell. Ugyanakkor 6-8 év kell, mire hozzá lehet igazítani a rendszert a struktúrához. Eközben az egyetemek ahhoz alakítják a képzést, hogy hány sebészre és belgyógyászra van szüksége az új rendszernek. Ehhez persze nem forráskivonásra, hanem pénzhozzáadásra van szükség.
A kórházbezárások mögött ingatlanspekulációt sejt. Az OPNI bezárása mögött ön szerint a szcientológiai egyház áll, a Schöpf-Merei bezárása mögött pedig kormányközeli befektetőket sejt.
Mindkét kórház remek helyen van, ráadásul egyáltalán nem felesleges intézményekről van szó. Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben lakik több száz elmebeteg, három egyetem oktatóintézete, itt működik az országos sztrókközpont, a memóriaklinika és mégis bezárják. Az okokat keresve került a kezembe a szcientológiai egyház újsága, mely azt írja, hogy véget vetünk a pszichiátria terrorjának. Ezután feltettem a kérdést a Parlamentben, hogy az egyháznak van-e köze a bezáráshoz, és utána akkora zavar támadt, amit máig nem értek: letiltottak újságokat, nekem szóltak, hogy vigyázzak magamra, jelentkezett nálam a nemzetbiztonsági bizottság, több emberjogi képviselő és az ombudsman is. Ennél többet én sem tudok, nincs tényadat a kezemben, én csak feltettem egy kérdést a Parlamentben. A Schöpf-Merei Kórházból magánklinika lesz, ahova egyszerű földi halandó nehezen jut be. De úgy látszik, mindkét esetben méhkasba nyúltam. Talált, süllyedt …
A Lipótmezőt ön is értékesíteni akarta. Ezt még 2002-ben az akkori új főigazgató beiktatásán árulta el, hogy egy külföldi befektető megvenné a területet és szállodát csinálna belőle.
Ilyen szándékunk soha sem volt. Ezek a cikkek azért íródtak, mert megjelent egy lapban, hogy amikor a Szaúd-arábiai herceg itt járt, felajánlottak neki egy olyan portfoliót megvásárlásra, melynek első helyén a Lipótmező állt.
Mi a lényege annak, hogy a kórházak nonprofit cégekként működhetnek?
Mi is be akarunk vonni külső forrást az egészségügybe, de csak nonprofit kórházakon keresztül. Az általunk alkotott első kórháztörvény 2001-ben lehetőséget adott volna arra, hogy a kórházak átalakulhassanak nonprofit intézményekké. A kórházak jelenleg költségvetési intézményként működnek, ilyen értelemben ki vannak szolgáltatva piaci környezetüknek. Terveink szerint nonprofit, egyszemélyes önkormányzati gazdasági társasággá alakulhat maga a gyógyítással foglalkozó kórház, a körülötte kialakult háttérszolgáltatások, mint a mosoda, az informatika, a sterilizáló nyugodtan működhetnek magánintézményként. Az OEP a gyógyítást végző kórházzal szerződik, a kórház pedig a háttérintézményekkel meg tud egyezni abban, hogy milyen szolgáltatást mennyiért vásárol tőlük.
Ez persze maga után vonhatja a szabadfoglalkozású, nem közalkalmazott orvost is, aki szerződéses jogviszonyt köt a kórházzal. Tehát az orvoskamara és az egészségbiztosító közötti tárgyalás eredménye lesz az, hogy milyen „tarifával” fizeti ki a kórház a műtéteket.
A népszavazási beadványukban két egészségügyet érintő kérdés is van. A vizitdíj úgy tűnik, hozta a számításokat: kevesebb a beteg a rendelőben, és az orvosok is pluszforráshoz jutottak. Az meg miért baj, ha autókázás közben vehetek magamnak egy orrcseppet a benzinkútnál?
A vizitdíjnak azért nem örültünk, mert lakossági sarc. Körülbelül 2,5 millió embernek sok pénzt jelent a néhányszor háromszáz forint kifizetése. A vizitdíj miatt sok beteg nem megy el az orvoshoz, öngyógyítást végez, majd súlyosbodik az állapota. Az ellátása pedig sokkal többe fog kerülni, mint amennyit a vizitdíjból származó bevétel hozott.
Konzervatív ember vagyok, a gyógyszer a patikába való. A patikából kikerülő gyógyszerek között pedig a vitaminok mellett például sok paracetamoltartalmú készítmény is van. Ezek lázcsillapító hatása nem azonnali, mint az Algopyriné, hanem órákat kell várni. Mivel a beteg ezt nem tudja, egyre többet vesz be, ami túladagolást okozhat. A gyógyszertárban emellett legalább kérdezhet, és a gyógyszerész szakembertől választ kap.
Mit vár az új egészségügyi minisztertől?
Olyan ember kell, aki a kaotikus helyzetet kezeli, kemény érdekérvényesítő-képessége lesz a kormányzattal szemben is a szakma érdekében. Kell, hogy valamilyen stratégiát készítsen a káosz oldására. Én a helyében szakértői gárdát hoznék létre és áttekinteném ezt az egész úgynevezett reformot.
