Közel másfél éves alkudozás ért véget csütörtökön Luxembourgban, amikor a tagállamok belügyminisztereinek ülésén – annak is a végül öt órásra elhúzódó „munkaebédjén” – megszületett a döntés az EU leendő határőrizeti ügynökségéről, pontosabban ennek a székhelyéről. Az ügynökség Varsóban való létrehozásáról szóló döntést végül valamennyi delegáció – az addig versenyben lévő Magyarország is– elfogadta. Az ügynökség létrehozása még 2003-ban merült fel, és a miniszterek tanácsa tavaly fogadta el leendő működési mandátumát, célul tűzve ki a 2005. május 1-i megnyitást.
Lamperth Mónika belügyminiszter utóbb elmondta, hogy a luxembourgi találkozón az elnökség felmérte az egyes jelöltek támogatottságát, és tájékoztatásából kitűnt, hogy Varsó és Budapest mögött állnak a legtöbben – közülük is a lengyelek mögött a többség. Lamperth szerint elvben ki lehetett volna tartani a magyar igény mellett, hiszen egyhangú döntéshozásról volt szó, ám „nem látszott elmozdulás” a tagországok álláspontjában, miközben az ügynökség felállítása és érdemi munkájának megkezdése immár sürgetővé tette a választást.
Az ügynökség befogadására 2004 elején jelentkezett – az akkor formálisan még nem is EU-tag – Lengyelország és Magyarország, majd hamarosan a jelöltek táborába lépett Észtország, Málta és Szlovénia is. Magyarország azon az alapon pályázott, hogy e percben ő rendelkezik a leghosszabb külső határral, hét országgal is szomszédos, amelyek különböző bánásmódot követelnek. A lengyel kérés azon alapult, hogy a következő – bolgár és román – bővítés után a nem uniós-államokkal összekötő magyar határ lecsökken, és a Fehéroroszországgal, Oroszországgal illetve Ukrajnával is szomszédos Lengyelországnak lesz a leghosszabb “EU-külső” határa.
A két ország a hónapok során szívósan építette a kérését támogató koalíciókat, a magyarokat a franciák, a lengyeleket pedig a németek támogatták legerősebben. Szakértői szinten a hírek szerint az elsöprő többség igazából a magyar hatóságoknak adott volna bizalmat, ám a politikai súly láthatóan inkább a lengyelek felé húzott.
Luc Frieden, az ülésen elnöklő luxembourgi belügyminiszter nagy megkönnyebbüléssel kommentálta az eredményt. „Ez volt az egyetlen olyan fajsúlyos bel- és igazságügyi kérdés a luxembourgi soros elnökség féléve során, amelyről egyhangú szavazással kellett dönteni, és nagyon örülök, hogy végre túl vagyunk rajta” – fejtette ki a BruxInfo kérdésére.
Az ügynökség
|
Az ügynökség felállítása az egységes európai határellenőrzés megvalósításának folyamatába illeszkedik, amelynek célja a határellenőrzés magas fokának és mindenhol egyforma szintjének biztosítása.
Az ügynökségnek nem lesznek hatósági jogosítványai a tagállamok területén, miként a külső határokon sem fog ellenőrzéseket végrehajtani. A kezdetben körülbelül 30 fős ügynökség az egyes tagállamokban már működő vagy működésüket hamarosan megkezdő határellenőrzési központokkal tartja majd a kapcsolatot és az egymástól jelenleg teljesen független struktúrákat próbálja majd közösségi keretbe fogni. Németországban, Berlinben már működik egy központ, amely országos szinten a szárazföldi határ ellenőrzését koordinálja. Ennek tengeri megfelelője Rómában működik és néhány más tagállamban is vannak további központok.
Az ügynökség további feladata lesz egy leltár elkészítése az egyes tagállamokban rendelkezésre álló drága technikáról – például olyan detektorokról, amelyek zárolt konténerekben is képesek kimutatni személyek jelenlétét -, amelyeket az ügynökségen keresztül a tagországok egymástól kölcsönvehetnének.
Az ügynökség költségvetése az első évben 6,1 millió euró lesz, a másodikban 9,7 millió, a 2007-2013 közötti pénzügyi tervre vonatkozó bizottsági javaslat pedig évi 40 millió eurós büdzsét helyezett kilátásba.
