A választásokhoz közeledve számos elemzői műhely, magyar és nemzetközi gazdasági szakember (meg persze politikus) vázolt fel különböző forgatókönyveket a hazai makrogazdasági kilátásokról, szükséges megszorításokról és piaci kockázatokról. Ezekből lapunk hasábjain szemezgettünk már nemegyszer, és bemutattuk a legpesszimistább vészforgatókönyveket is.
Adtunk már tippet az óvatos befektetőknek, akik nem szeretnének hatalmas hozamot, inkább csak átvészelni az előttünk álló 6-8 hónapot, de nem foglalkoztunk azokkal, akik az extra kockázatot felvállalva profitálni igyekeznek az árfolyamok esetleges zuhanásából. Ezúttal a konspirátor, pesszimista, spekuláns olvasóinknak szeretnénk ötleteket adni.
Játsszunk el a gondolattal!
A részvénypiacon nincs olyan, hogy legrosszabb esemény, legfeljebb nem jó irányba áll a pozíciónk. Magyarán, ha a választások után zuhanni kezd a tőzsde, akkor a besszre játszó spekulánsok dörzsölhetik majd a tenyerüket. Játsszunk el a gondolattal, hogy átvészeltük a két kampányidőszakot, túl vagyunk az önkormányzati választásokon is, és a győztes hadvezér örömittasan, a választási sikertől megrészegülve bejelenti, hogy végrehajtja a beígért adócsökkentéseket, és megteremti az azonnali Kánaánt. Majd hozzáteszi, hogy persze ebbe nem fér bele a 2010-es euróbevezetés, de az tulajdonképpen felesleges is volna.
A befektetők ekkor látnák, hogy a politikusok nem hajlandóak szembenézni a valósággal, és türelmük elfogyván, meredek tőkekivonásba kezdenének. Előbb a forint, majd a BUX görbülne le. A forint az euró ellenében mondjuk 275-280-ig gyengülne, a BUX 15-20 százalékkal esne, a jegybank pedig rohamos léptékben lenne kénytelen kamatokat emelni a katasztrófa megelőzése érdekében, miközben titokban intervencióval próbálna beavatkozni a forintpiacon.
A fundamentumok nem számítanának
Ilyen esetben az elemzők sorra elmondanák, hogy a vállalatok fundamentumait nem érinti a szétesés, sőt bizonyos cégek számára még kedvező is, de ez, az imént vázolt befektetői hangulatban, keveseket hatna meg. Pedig a forint gyengülése valóban jól jönne a Richternek, az Egisnek és a Mol-nak is, a kamatok emelkedése pedig összességében az OTP-nek és az FHB-nak sem tenne rosszat.
Azonban ne felejtsük el, hogy a magyar részvénypiacot a külföldi intézményi befektetők dominálják és számukra a forint árfolyamának gyengülése ugyanolyan veszteségforrás, mint a részvényárfolyamok esése. Válságos időszakban nem nagyon törődnek a vállalati fundamentumok alakulásával, és a magyar részvényeket azonnal alulsúlyozzák a portfóliójukban (mint ahogy a forint alulsúlyozása a nemzetközi alapokban már meg is történt).
Fektessünk euróba!
Egy ilyen esetben is lehet profitra szert tenni, ha valaki a forint vagy a hazai részvények árfolyamának esésére játszik. Fejlettebb tőkepiacokon „shortolási” lehetőségek szélesebb tárháza áll a befektetők rendelkezésére, de a spekulánsok nagy szívfájdalmára, a magyar piacon nem alakult ki likvid opciós kereskedés, és nem találunk negatív bétájú papírokat. Ez utóbbiak olyan részvények, amelyek általában a piaci trenddel szemben szoktak menni, azaz recesszió közepette érzik magukat a legjobban. Erre példa a pénzbehajtó vállalatok, a zálogházak vagy az aranybányák (habár az utóbbi időben az aranybánya-részvények minden gazdasági környezetben jól érezték magukat).
A forint gyengüléséből legegyszerűbben külföldi eszközökbe történő befektetéssel lehet profitálni. Abban az esetben ugyanis, ha mondjuk eurót veszünk, és azt elhelyezzük a bankban, akkor ugyan kevesebb kamatot kapunk (a jelenlegi lekötött euróbetétek kamata 1-2 százaléknál nem magasabb), de ha a forint gyengül az euróval szemben, akkor forintban kifejezve a befektetésünk értéke növekszik. Egy ilyen befektetés akkor éri meg, ha a forintgyengülés mértéke meghaladja a forint- és az eurókamatok közötti különbséget. Ez utóbbi jelenleg éves szinten durván 4 százalék, azaz a forintnak 260-ig kellene gyengülnie az euróval szemben egy év leforgása alatt. Ezt nem is annyira nehéz elképzelni.
Vegyünk egy konkrét számpéldát. Ha valaki 1 millió forintot átvált 4 ezer euróra 250 forintos árfolyamon és beteszi a bankba 1,5 százalékos kamatozás mellett, akkor egy év múlva 4060 eurója lesz. Ha nem változik a forintárfolyam, akkor nem járt valami jól, ugyanis 1015 ezer forintot kap vissza, míg forintbetétje 40 ezer forinttal többet kamatozott volna. Ellenben, ha a forint esik, és mondjuk 270-ig gyengül, akkor a 4060 eurónk már közel 1,1 millió forintot ér az egy év leteltével, vagyis 45 ezer forinttal többet kereshetünk a forintlekötéshez képest.
Határidőzzünk!
A másik spekulációs lehetőség a határidős piacon eladni a forintot, és várni annak gyengülését. Tekintve, hogy itt tőkeáttétellel lehet spekulálni, viszonylag kis mértékű forintgyengülés esetében is már nagyot lehet szakítani. Mondjuk, egy tízszeres tőkeáttétnél a forint 5 százalékos esésekor máris zsebben érezhetjük az 50 százalékos hozamot, persze ebből még lejönnek a költségek is. A kockázat azonban kétirányú, ne felejtsük, hogy bukni is hasonlóan lehet.
A magyar részvényárfolyamok eséséből is a határidős piacon lehet a legegyszerűbben profitálni, azaz a devizaspekulációnkhoz hasonlóan a BUX, vagy egyes részvények határidős eladásával érdemes próbálkozni. Vegyünk itt is egy példát! Tegyük fel, hogy március elején a decemberi BUX-kontraktus 24 116 ponton áll (durván 500 ponttal magasabban a prompt értéknél), azaz máris nyerésben vagyunk, ha a tőzsdeindex az év végére nem éri el ezt a szintet. Azonban, ha a BUX ötszáz pontnál jobban emelkedik, akkor a tőkeáttétel miatt bizony súlyos összegektől lehet búcsút venni. Kétélű fegyverről lévén szó, ezt csak a nagyon pesszimisták alkalmazzák. Talán nem véletlen, hogy André Kostolany szerint a határidős kontraktus olyan, mint egy verem, amit magunknak ásunk, de azt reméljük, hogy más esik bele.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
