Richter-üzem. Nagy a kavarodás. |
Bogsch Erik vezérigazgató éppen a lényegnél szakította félbe a Richter Gedeon Rt. legutóbbi sajtótájékoztatóját. A prezentáció előestéjén ugyanis a társaság úgy döntött, mégsem teszi meg azokat a fontos bejelentéseket, amelyek miatt az újságírók egybegyűltek. A vezérigazgató előadásának első részéből azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a projektor a Richter azon javaslatainak ismertetése előtt sötétült el, amelyeket a függetlenség megőrzése érdekében kívánt napvilágra hozni a gyógyszergyár. Ám ez a csonka tájékoztató is elérte azt a célt, hogy a figyelem középpontjába helyezte az idei év várhatóan legjelentősebb állami részvényértékesítését, a Richter 25 százalékának tervezett eladását.
Noha Bogsch Erik szavaiból egyértelmű volt, hogy a gyógyszergyár igyekszik érdekeit érvényesíteni a vagyonkezelőnél, konkrét információt a vezérigazgató nem közölt. Büky Dorottya, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. kommunikációs igazgatója ugyanakkor a Figyelő kérdésére elmondta, komoly tárgyalásokat folytatnak a Richterrel az állami tulajdonrész sorsáról. Párhuzamosan folyik a privatizációs tanácsadó kiválasztása, néhány héten belül dönthetnek is a kérdésben.
Mindenki elismeri, hogy nincs könnyű helyzetben az ÁPV Rt., amikor a Richter eladásáról dönt. A több mint tíz esztendeje lényegében változatlan menedzsment által irányított, s az utóbbi években egyre nagyobb eredménybővülést elérő társaság szinte tálcán kínálja a magas magánosítási bevételt. A vezető tőzsdei vállalatok közül tavaly szinte egyedüliként a Richter árfolyama jóval nagyobb mértékben nőtt, mint a profitja. A cég könyv szerinti értékének két és félszeresén forgott, a 25 százalékos állami tulajdonrész értéke megközelítette a 120 milliárd forintot, ami még a rendkívüli sikerként elkönyvelt Postabank-privatizáció során elért bevételnél is magasabb.
Közbejött azonban az egészségügyi tárca ultimátuma, amely szerint a gyógyszergyártóknak a múlt hét péntekére el kellett volna dönteniük, mi módon fedezik a gyógyszerkassza legalább 40 milliárd forintos hiányát. A között választhattak volna, hogy a tb által támogatott termékeik termelői árát csökkentik 15 százalékkal, vagy ennek megfelelő öszszeget befizetnek az egészségbiztosítási alapba. A gyártók mindkét lehetőségre nemet mondtak, ám a befektetők bizalma így is megrendült, mert a kormány nemleges válasz esetére szankciókat helyezett kilátásba. A Richter árfolyama pénteken zuhanni kezdett, az aznapi záróár alapján számítva piaci értéke 425 milliárd forintra csökkent, pedig szerdán még 470 milliárd volt. Az állam is vesztett: pakettje 12 milliárd forinttal leértékelődött. (Szerkesztőségi véleményünket lásd a 74. oldalon.)
|
Elemzők teljesen érthetőnek tartják a Richter törekvéseit a függetlenség megtartására, azonban az állami szerepvállalás megszűnését is indokoltnak vélik. „Minden piacidegen, amiben az állam részt vesz” – sommáz Vágó Attila, a ConCorde Értékpapír Rt. elemzője.
A vagyonkezelő privatizációs terveiről egyelőre semmit sem lehet tudni. Noha szakértők a pénzügyi befektetőknek történő nyilvános kibocsátást tartják a legvalószínűbb forgatókönyvnek, nem zárható ki a 25 százalékos csomag szakmai befektetőknek történő értékesítése sem. „Az idei év legnagyobb üzletéért versengő tanácsadók részéről nehezedhet némi nyomás a vagyonkezelőre, hogy szakmai befektetőnek juttassa a pakettet” – mondja Tordai Péter, a K&H Bank vezető elemzője. Ezzel ugyanis kisebb költség mellett magasabb értékesítési ár, azaz privatizációs bevétel érhető el. A tanácsadók is ezzel járhatnak jobban, a befektetett munka arányában a tanácsadói díj ilyenkor a legmagasabb. Az elemző ugyanakkor egy olyan megoldást tartana ideálisnak, amely a privatizációs bevétel maximalizálása mellett a hosszabb távú állami bevételek és a Richter érdekeit is szem előtt tartó kikötéseket egyaránt tartalmaz. (Példának az INA esetét említi, a horvát olajtársaság negyedét ugyanis csak tekintélyes beruházási program végrehajtásának vállalásával szerezhette meg a Mol Rt., de emellett például az irreálisan magas munkavállalói létszámot sem csökkenheti kényére-kedvére.)
Tény, hogy a Richter vonzó célpont lehet a nagy gyógyszermultik számára. A vállalat az orosz válság után meglehetős sikerrel építette fel új stratégiáját, amely a több lábon állásra épül: a kelet-európai eladások látványos növelése mellett stratégiai szövetségek révén sikerült az Európai Unió és az Egyesült Államok piacain is ugrásszerű forgalombővülést elérnie, emellett a legnehezebb időszakban is kitartott a cég Oroszország mellett, s ez kitűnő „befektetésnek” bizonyult. A piaci rések közül a társaság a nőgyógyászati termékekre tett, s jól döntött: e magas nyereségességet biztosító termékcsoport tavaly már az árbevétel 30 százalékát adta. A nemzetközi piachálózattal rendelkező magyar vállalat a szteroid kémia területén olyan speciális szaktudással bír, amely magasan a generikus gyártók fölé emeli.
Tordai Péter szerint a K+F kiadások csökkenése valóban reális veszély, azonban kisebb világcégek számára szakmai befektetőként az is előnyös lehet, ha azon területek kutatási tevékenységét, amelyben a Richter erős, Budapestre összpontosítják. A K+F, illetve a beruházások esetében tehát van mód olyan kikötésekre, amelyek garantálják azt, hogy az állami bevételek hosszabb távon se csökkenjenek. Viszont a gyógyszerkassza helyzete miatt senkinek sem hiányzik egy újabb nagy lobbista gyógyszermulti, amely folyamatosan a magasabb állami gyógyszertámogatásért küzd. Jelenleg ugyanis a Richter a generikus gyártók közül a legerősebb lobbista, ez a cég képes érvényesíteni azt az álláspontot, hogy a gyógyszerkassza az olcsóbb generikus termékek támogatását részesítse előnyben. Ha szakmai befektetője révén a Richter átkerülne az innovatív gyógyszergyártók oldalára, a mostani lobbi-egyensúly felborulna. Tordai Péter szerint a legjobb megoldás éppen az lehet, ha – a túl nagy egyszeri kínálat által okozott áresést megakadályozandó – több részletben adják el pénzügyi befektetőknek a Richter-papírokat, a befolyó pénzt pedig strukturális reformokra fordítják, különös figyelemmel a gyógyszerkasszára.
VÉDŐPAJZS. Persze a legvalószínűbb forgatókönyv, egy nyilvános kibocsátás után azonnal felmerül a kérdés, mennyi esély van a Richter felvásárlására. „A teljesen szórt tulajdonosi struktúra önmagában nem véd, a magas árfolyam azonban igen” – véli Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője, aki szerint azonban a veszély mégis reális. A Richter alapszabálya alapján 25 százalékos tulajdoni hányad elérése esetén a részvényesnek minimum az előző 180 nap tőzsdei átlagárának százötven százalékán kell vételi ajánlatot tennie, s ha azt feltételezzük, hogy valaki a piacon vásárolta össze a papírokat, ez 45 ezer forint feletti részvényenkénti árat jelenthet. Ez már túl magas, de mégis elképzelhető, hogy akad olyan cég, amely megfizeti. Ezért az elemző szerint a pénzügyi befektetőknek történő értékesítés során olyan konstrukciót érdemes kidolgozni, amellyel megvédhető a cég függetlensége.