Parlamenti vizsgálóbizottság felállítását követelte a minap az elmúlt 17 év valamennyi lengyelországi bankprivatizációs ügyletének felülvizsgálatára a gazdasági konzervativizmusát eddig sem titkoló Jog és Igazságosság (PiS) pártja. Mi több, a varsói kormánypárt ennél is tovább ment, és egy füst alatt a jegybank törvényben rögzített alapszabályzatának a módosítását is indítványozta. A PiS szűkítené az intézmény jogköreit, úgy, hogy a jegybank elsődleges feladata a jövőben nem az árstabilitás szavatolása lenne, hanem az, hogy tevékenységével támogassa a kormány gazdaságpolitikáját.
Leszek Balcerowicz kamerák kereszttüzében. Jobbról is, balról is támadják.
PIACI FÖLÉNY. A sajtóba „harc a bankokért” címmel bevonult történet ott kezdődött, amikor az olasz UniCredit-csoport 1999-ben megjelent Lengyelországban, felvásárolva a második legnagyobb helyi pénzintézet, a Pekao SA 53,1 százalékos tulajdonrészét. A privatizációs szerződésbe már akkor bekerült, hogy az olasz pénzintézet – a túlzott koncentráció elkerülése érdekében – nem szerezhet meg más, szintén Lengyelországban működő bankot. Az UniCredit és a német HVB tavalyi fúziója nyomán azonban a harmadik legnagyobb lengyel bank, a BPH 71 százaléka is az olaszok ölébe pottyant. Varsó azonban nem kér az új bankóriásból. Mindenekelőtt azért nem, mert az a lengyel pénzintézeti rangsor élére ugorva éppen azt a jelenleg piacvezető PKO Bankot utasítaná maga mögé, amely mindmáig többségi állami tulajdonban van. Vannak persze más érvek is: kormányzati statisztikák szerint a fúzió engedélyezése esetén az új pénzintézetnek a bankbetétek piacán 22 százalékos, a hitelpiacon 23 százalékos, míg a befektetési alapok piacán 42 százalékos részesedése lenne, arról nem beszélve, hogy a fúzió révén létrejövő új bank és a PKO együttesen a lengyel pénzpiac 50-60 százalékát ellenőrizné. „A túlzott koncentráció tovább gyengítené a versenyt a lengyel piacon, ahol már ma is túl drágák a szolgáltatások és túlzottan nagy a külföldi befolyás” – sorolta az aggályokat Artur Zawisza, a PiS képviselője.
Varsó az Európai Bizottságtól kért segítséget. Utóbbi azonban, miután megvizsgálta a helyzetet, a tőke szabad áramlásának biztosítására hivatkozva úgy döntött, hogy a lengyelországi fúzióval együtt engedélyezi az UniCredit és a HVB egyesülését. Mindezek után a lengyel kormány jobb híján otthon igyekezett megoldani a kérdést: megpróbált nyomást gyakorolni Leszek Balcerowiczra, a jegybank – egyúttal a bankfelügyeletet is irányító – elnökére, hogy akadályozza meg a fúziót. Ezekhez a törekvésekhez a közismerten liberális gazdaságpolitikai nézeteket valló – s a konzervatív kormánykörök szemében már csak emiatt is régóta szálka – Balcerowicz nyilván nem lehetett partner. Ellenszegülése volt az, ami végül feldühítette a PiS irányítóit, s vezetett a jegybanki függetlenség elleni, fentebb jelzett politikai támadáshoz. A lengyel „sokkterápia” atyjaként számon tartott Balcerowiczra ráadásul nem csupán a PiS feni régóta a fogát. A kisebbségben kormányzó pártot kívülről támogató két populista politikai formáció – a balszélről érkező Önvédelem (Samoobrona) és az ókonzervatív Lengyel Családok Ligája – szintén alig várta, hogy ürügyet találjon a jegybankelnök elleni támadásra, s az UniCredit-ügynél jobb apropót nem is remélhettek volna.
A legnagyobb ellenzéki párt, a jobboldali liberális Polgári Platform (PO) természetesen elítélte a politikai támadást, de a jegybank alapszabályának módosítására vonatkozó javaslatot kormányzati oldalról sem fogadták egyöntetű lelkesedéssel. „Elég, ha a jegybank az árstabilitás és a zloty stabilitása felett őrködik, nem kell a gazdaságpolitikai döntésekben szerepet vállalnia” – hangoztatta Zyta Gilowska pénzügyminiszter is.
GAZDASÁGI NACIONALIZMUS. A piac és a külföld reakciója egyértelmű. A varsói tőzsde főként külföldi befektetésekre alapozó WIG20 indexe az elmúlt napokban 1,5 százalékkal esett vissza, és elemzők szerint a zloty mostani gyengülésére sem csupán a nemzetközi körülmények szolgálnak magyarázatul. „Lengyelország nemzetközi megítélése, a jogállamiság iránti elkötelezettsége kérdőjeleződik meg a jelenlegi belpolitikai csatározásban” – figyelmezette Varsót a helyzet súlyosságára Jean Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke is. Joaquín Almunia, az Európai Bizottság gazdasági és monetáris ügyekért felelős tagja pedig egy nyilatkozatában egyenesen a „gazdasági nacionalizmus feléledésének” jelét vélte fölfedezni az olasz-német bankfúzió lengyelországi következményeit megemészteni nem tudó varsói kormányzati magatartásban.
