A kilencvenes években a vállalkozások, a piaci szereplők száma háromszorosára nőtt, amelyek több mint 99 százaléka kisvállalkozás volt és 50 alkalmazottnál kevesebbet foglalkoztatott. Ezen belül a vállalkozások közel kétharmada alkalmazott nélküli vállalkozásként, harmada mikrovállalkozásként (1–9 alkalmazott), 3 százalékuk pedig kisvállalkozásként (10–50 alkalmazott) működött.
A vállalkozások méret szerinti csoportosításában a kis- és középvállalkozásokról szóló törvény meghatározásaihoz igazodunk, vagyis az alkalmazottak száma mellett árbevétel-, mérlegfőösszeg-korlátokat, illetve a meghatározó tulajdonosi befolyást is figyelembe vettük. Ez az eljárás a kisvállalkozások részesedését az erőforrásokból és teljesítményekből kisebbnek mutatja, a közepes és nagyvállalatokét pedig nagyobbnak, mintha csak az alkalmazotti létszámok alapján csoportosítottuk volna a vállalkozásokat.
A vállalkozások összetételében két trend érvényesül: egyrészt az összes vállalkozáson belül csökken az egyéni vállalkozások, másrészt a társas vállalkozásokon belül nő a jogi személyiség nélküliek aránya. Ez a jelenség a vállalkozók képzettségének, iskolai végzettségének emelkedésével függ össze. A vállalkozások összetételében 1990-ben 86, 2000-ben már csak 62 százalékot ért el az egyéni vállalkozók aránya. A jogi személyiség nélküli és a jogi személyiségű társas vállalkozások száma 1995-ben közel azonos – 93, illetve 95 ezer – volt, míg 2000-ben 201, illetve 158 ezer. Előbbiek között a betéti társaságok, utóbbiak között a kft.-k dominálnak. A közkereseti társaságok, részvénytársaságok, szövetkezetek aránya töredéke az említettekének.
Ágazati megoszlás
A vállalkozások szerkezetének a méret mellett másik fontos jellemzője ágazati eloszlásuk. A vállalkozások többsége 2000-ben az ingatlanforgalmazást, ingatlanhasznosítást, számítástechnikai, gazdasági szolgáltatást magában foglaló gyűjtőágazatban működött. Ezt követte a kereskedelem, majd – lemaradva – a feldolgozó- és az építőipar. Jelentős számú vállalkozás tartozott a szállításhoz, sokuk foglalkozott vendéglátással és a legkisebb a mezőgazdasággal foglalkozó cégek aránya.
A vállalkozások ágazati szerkezetének változását tekintve az elmúlt évtizedben a kereskedelem és a szolgáltatások súlya megnövekedett a termelő szektorokhoz képest. Ezen belül az évtized közepéig a kereskedelem nőtt dinamikusan, azt követően pedig az ingatlanforgalmazás lépett elő vezető ágazattá. Az elmúlt öt évben a kis- és középvállalkozói szektorban a kereskedelem, a feldolgozóipar, a szállítás súlya csökkent, az ingatlanügyletek, a vendéglátás, a pénzügyi szolgáltatások, az oktatás és az egészségügy aránya növekedett. Az egyéni vállalkozásokon belül a szellemi foglalkozásúak arányának növekedése volt tapasztalható. Vagyis az ágazatok között csökken a termelő és nő a különböző szolgáltató ágazatok súlya.
Foglalkoztatottak aránya
A kis- és közepes vállalkozások foglalkoztatásban betöltött szerepe jelentős és az elmúlt évtized során mindvégig növekvő volt. Míg 1992-ben az összes foglalkoztatott negyede, 2000-ben már a fele kis- és közepes vállalkozásoknál dolgozott, ha magukat a vállalkozókat is a foglalkoztatottakhoz soroljuk. A személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozók (saját magukkal együtt) 1992-ben 458 ezer, 2000-ben 576 ezer főnek adtak munkát.
Míg 1992 és 2000 között az egyszeres és kettős könyvvitelt vezető vállalkozásokban az alkalmazottak átlagos állományi létszáma összességében 56 ezer fővel csökkent, addig a mikro- és kisvállalkozásoknál ezzel éppen ellentétes folyamat, létszámnövekedés következett be. A mikro- és kisvállalkozások 1992-ben 260 ezer, 2000-ben 766 ezer, a közepes- és nagyvállalatok együttesen 1988, illetve 1425 ezer főt foglalkoztattak átlagosan. A közepes- és nagyvállalatoknál a létszám alakulása a láthatóan csökkenő trend ellenére hullámzó volt. Az alkalmazottak 35 százaléka a kis-, 20 százaléka a közepes-, 45 százaléka pedig a nagyvállalkozásoknál dolgozott 2000-ben. A szolgáltató ágazatok térnyerésével párhuzamosan a kisebb vállalkozásokban foglalkoztatottak számának további bővülése várható.
Tulajdonosi szerkezet
A vállalkozások tulajdonosi szerkezetének alakulását két trend jellemezte az elmúlt évtizedben: egyrészt az állami tulajdon folyamatos csökkenése, másrészt a külföldi tulajdon térnyerése. Mind a jegyzett, mind a saját tőkéből a nagyvállalatok részesedése túlnyomó többséget képviselt és ez így maradt 2000-ben is. A saját tőkéből való részesedés a nagyvállalatok esetében 1998-ig csökkent, azóta azonban újra megközelítette az évtized eleji szintet. A kisvállalkozások aránya a tőkéből összességében nőtt, ezen belül különösen a mikrovállalkozások részesedése emelkedett, míg a közepes vállalkozásoké az 1998-ig tartó jelentős növekedést követően csaknem 40 százalékkal csökkent, s így 2000-ben elmaradt az 1992. évi értékétől.
A tőkekoncentráció ismételt felerősödése – a kisebb vállalkozások rovására – érthető, hiszen a vállalkozásoknál képződő saját forrásokban a nyereség mellett az amortizáció a másik fontos elem. A kisvállalkozások szerényebb eszközellátottsága és kisebb beruházási aktivitása mellett az amortizációs források képződése, ezáltal végeredményben a tőkefelhalmozás mértéke is alacsonyabb.
A vállalkozások finanszírozása alapvetően a tőkén nyugszik. A társas vállalkozások átlagos saját tőkéje 118 millió forint volt 1999-ben. Az átlag azonban sajnos félrevezető, hiszen a társaságok több, mint háromnegyede általában nem éri el az átlagot. A cégek 25 százalékának 787 ezer, felének 3,8 millió, három negyedének 17,4 millió forintnál kevesebb a saját tőkéje. Az 50 főnél kisebb vállalkozások átlagos jellemzője, hogy saját tőkéjük meglehetősen kicsi. A mikrovállalkozások felének saját tőkéje kisebb 3 millió forintnál, míg a 10-49 fős vállalkozások mediánja 16 millió forint.
Részesedés az árbevételből
A vállalkozások árbevételének alakulása az elmúlt időszakban nagyjából követte a tőke mértékének alakulását. A közepes vállalkozások részesedése 1992 és 1996 között jelentősen, közel másfélszeresére nőtt, 1996 óta azonban évről évre kismértékben csökkent, s most már a 19 százalékot sem éri el. A mikro- és kisvállalkozások részesedése 1996-ra közel 20 százalékról 28 százalékra nőtt, ám 2000-re 22 százalékra csökkent.
Export
A nagyvállalatok részesedése az exportból hagyományosan meghatározó jelentőségű, 1992-ben 72 százalékot, 2000-ben pedig 82 százalékot tett ki. A nagyvállalatok részesedése a mikro- és kisvállalkozások rovására növekedett, amelyek aránya nyolc év alatt közel 60 százalékkal csökkent. A közepes vállalkozások külpiaci értékesítése nem változott jelentősen.
Részesedés a hozzáadott értékből
Szemben az előzőekkel, a bruttó hozzáadott érték létrehozásából való részesedést illetően a kisvállalkozások helyzete kedvezően alakult. Részesedésük töretlenül nő: 1992-ben 15, 2000-ben pedig már 24 százalék volt. Különösen a mikrovállalkozások teljesítménye feltűnő, ami 5-ről 13 százalékra nőtt 1992 óta. Mind az alkalmazott nélküli vállalkozások, mind a kisvállalkozások részesedése lényegében változatlan, vagyis stagnáló. A közepes vállalkozások részesedése 1998-ig nőtt, azóta kismértékben csökkent, míg a nagyvállalatoké 1992 és 1996 között 71-ről 62 százalékra csökkent, ám 2000-ben már a 60 százalékot sem érte el.
