Hasonlóan nyomorúságos körülmények között, mint amilyeneket a népies írók, Kovács Imre, Féja Géza, vagy Illyés Gyula szociográfiái tártak a két világháború között a magyar értelmiség elé. A tanyasiak mindennapos élet-küzdelme nem különbözött a mélyszegénységben élő uradalmi cselédekétől − gondoljunk csak Móricz Zsigmond vér-kacagós krajcárjának szívszaggató történetére.
De ugyanígy igaz ez ma sok közmunkán tengődő, borsodi honfitársunkra is.
A „cifra nyomorúság” e világában tragikus bűnöket, szokásokat tesz gyakorivá a tudatlanság és az elzártság. Csodahozó teknőkaparóról, vagy felhőjáró javasasszony jótéteményeiről éppen úgy kel szóbeszéd kocsmákban, pletykaéhes asszonyok füstös konyháiban, mint rejtélyes kocsmai gyilkosságokról, angyalcsinálásról, bűnös egykézésről, útban lévő gyermekek-, utált férjek megétetéséről.
Sokszor nem is alaptalanul.
No meg egy pipázó, férfiruhára szokott asszonyról is szólt a Szeged környéki fáma. Aki, ha kellett nemcsak férfiakkal verekedett az ivóban, de kötéllel is jól tudott bánni. Akkor is, ha gerendára kellett hurkolni, nemkívánatos személy fellógatása végett.
Úgy, hogy az eredmény önkezűségnek tűnjék a vizslató csendőrök számára.
Nos, ő volt Pipás Pista, a szegediek képzeletét mostanság legjobban foglalkoztató, tanyai legendáriumok borzongással emlegetett személye.
Született Fődi Viktória. Kétrendbeli gyilkosság okán halálra ítéltetett 1933-ban. Vitéz Horthy Miklós kormányzótól kegyelmet kapván, meghalt az Országos gyűjtőfogházban, 1940 októberében – a hivatalok dokumentumai ezt tudatják róla.
Pipás Pista szellemi megidézésének újabbkori apropói Szegeden a következők: Ember Judit és Bubryák István a nyolcvanas években még élő tanúkkal készített dokumentumfilmje, a Veszelka Attila által írott dokumentum regény (2005), és a nemrégiben színre állított „tanyawestern”, s annak közönségsikere a kisszínházban.
No és a történetet övező visszhangok sűrű sora: vajon mi az igazság az úgymond tanyasi sorozatgyilkos férfi/asszony legendás történetében?…
„Ki volt ez a nő (vagy férfi?) és mi hajtotta előre végzetét? A zenés, olykor kegyetlen, olykor kacagtató játék elvezet bennünket a harmincas évek tanyavilágának átkozott és áldott világába.” – vallja alkotói célját a darab szerzője, Pozsgai Zsolt, a színház honlapján.
Meg azt is olvasható itt, hogy: Fődi Viktóriát „1933. január 13-án akasztották fel hétrendbeli gyilkosságért. Utolsó kívánsága szerint, a saját kötelével, Szegeden.”
Ez utóbbi állítás már a legendák mesterkélt továbbszövésének, netán a borzalomkeltés hatásosnak szánt eszköze. Éppen úgy nem igaz, mint annyi más elem a Pipás Pista című tanyawestern produkcióban.
Ez rendjén is van, − amennyiben a társulat egy bulváros közönségdarabot rendelt a szerzőtől, nem pedig emberi drámákat, hitelességre vágyó kordokumentumot, vagy valami ahhoz hasonlót. Feltehetően ez is volt az elvárás: egy nemzeti kategóriás színház köteles mai magyar szerzőtől is bemutatót tartani.
Voici, így legyen.
Más kérdés, hogy e kor emberi kiszolgáltatottságában fogant átokházi történet mennyire alkalmatos a nézők megkacagtatására.
A szegedi tanyawestern (most már van ilyen is) balladai hangvételével, tömörségében jó drámai sodrással indul. Az első részben a huszas-harmincas évek alföldi puszták emberi közösségeinek zárt világa kel életre a színpadon. Köszönhető ez kiváltképp a férfi / női identitás furcsa átjárhatóságának valódi, drámai hitelességet megteremteni képes Szabó Gabi címszerepbéli kitűnő alakításának.
A második rész (sajnos) már ettől eltérő igénnyel, a “kegyetlen és kacagtató” szándékban fogant. Ez utóbbi törekvés szövegileg, de rendezésben is jócskán eltér a történet eredeti, végzetszerű logikájától. Az itt sorjázó férj gyilkosságok motívumai és kivitelezésük egyként már inkább a blődi, mintsem az élet-logika világából érkeztek.
Mondhatjuk sok olcsó kimódoltsággal, − ám mi tagadás, a nézőtéren gyakran kellő derültséget szülve.
A rendező, Kovács Frigyes, még rá is játszik az olcsó hatáselemekre, − gondolván, a nézői röhögés mindig az előadás javát szolgálja. Így azután egy bizonyos rétegnek (tán) jól eladható produkció született, − de nem valószínű, hogy országos színházi seregszemlén jelentős babérokat aratna. Pedig, vagy éppen mindezek ellenére, sok jó színészi teljesítmény, olykor rendezői ötlet kelti életre az előadásban Pipás Pista, szül. Fődi Viktória mondáinak egykori-mai alakjait és motívumaikat – a szerepek adta lehetőségek függvényében, Molnár Zsuzsa érzékletes díszletterében.
A címlap szerinti felsorolásban a sok Mihány és Máli. Pampuska Mihály Ádám Tamás, − Pampuska Mihályné, Máli Csorba Kata, − Sulák Mihály Jakab Tamás, − Sulák Mihályné, Máli Borsos Beáta, − Szokál Mihály Kedvek Richárd, − Szokál Mihályné, Máli Danis Lídia − Börcsök Mihály Kárász Zénó, Börcsök Mihályné, Máli Kéner Gabriella, − Somos csendőrnyomozó Barnák László, − Epres csendőrnyomozó Szívós László, − Surding tanyaorvos Flórián Antal, − Vecsernyés Mihály Poroszlay Kristóf, − süketnéma Pityu Lazók Mátyás, − Tamburás Fábri Géza.
