Különleges találkozásokat hoz össze a sors – jutott eszembe, amikor Tikász Sándor, a Szegedi Fegyház és Börtön nemrégiben kinevezett parancsnokának szobájában ültem. Az ezredes egy régi emlékét idézte fel, azt a napot, amikor életében először lépett be a Csillag börtön kapuján.
“A hetvenes évek végén jártunk, és a Csillagot Kiszely Pál parancsnok vezette. Aztán eljött 2013 nyara, és a parancsnoki beosztást nem mástól, mint Kiszely Pál tábornoktól, a Csillag egykori parancsnokának fiától vettem át, aki édesapját követve szintén irányította a Csillagot.”
Tikász alhadnagy nevelőként kezdte Ám mielőtt még elmerengenénk a véletlen és a sorsszerűség kapcsolatáról, maradjunk a napi realitások talaján. Vagyis: ötévi szolgálat után Kiszely Pál dandártábornok megvált a Csillag börtöntől, és helyébe Tikász Sándor ezredes lépett. Ha azt írtam nem is olyan rég Kiszely tábornokról, hogy nagy bévés tapasztalatokkal rendelkező vezető távozott Szegedről, akkor most azt írhatom: a börtönélet avatott ismerője lépett a helyére.
Az ifjú Tikász alhadnagy 1978-ban nevelőként kezdte meg munkáját a debreceni börtönben, majd itt dolgozott, mint nevelési szolgálatvezető, bévés osztályvezető. 1995-96-ban egy évig megbízott parancsnokként irányította Debrecen fegyintézetét, majd 2000-ben már kinevezett parancsnokként lett a börtön „nagyfőnöke”. Időközben elvégezte a szegedi Juhász Gyula Tanárképző főiskola pedagógia-földrajz szakát, míg a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen pszichológus diplomával jutalmazták kiváló tanulmányi eredményeit.
Tiszalök: új börtön a zöld mezőn 2007-ben, aztán olyan megbízást kapott, amilyet magyarországi büntetés-végrehajtásában csak nagyon-nagyon ritkán kínálnak fel: „állítson hadrendbe” egy teljesen új, zöldmezős beruházásként megépülő fegyház és börtönt.
“Rendkívül izgalmas feladat volt ez számomra, hiszen olyan településen, Tiszalökön kellett börtönt beindítani, amely – ellentétben például Szegeddel – semmilyen börtönhagyományokkal nem rendelkezett. Míg itt, a Tisza partján élnek olyan családok, amelyben már a nagyapa is börtönben dolgozott, Tiszalökön úgy állt föl a 280 fős bévés állomány, hogy közülük kétszáz alkalmazott igazában akkor látott először börtönt. De ma már Tiszalök igazi profi fegyintézet, zökkenőmentesen zajlanak héthöznapjai, a legkomolyabb őrzési feladatokkal is meg tud birkózni” – mondta Tikász Sándor.
Ha azt nézzük, hogy Magyarország egykori „első számú közellensége”, a délvidéki halálosztó Magda Marinko is – a Szeged24 információi szerint – Tiszalökön tölti büntetését, egyértelmű: semmi túlzás nincs Tikász ezredes szavaiban. Vagyis kiváló munkát végzett, nem véletlenül szemelték ki a Csillag parancsnokának. Mert azt ne feledjük: a szegedi Csillagot, mint az ország egyik leghíresebb és legszigorúbb fegyintézetét vezetni – ahol közel kétszáz életfogytiglanra ítélt fogvatartott raboskodik – mindig is különleges rangot és felelősséget jelentett.
“Tisztában vagyok a feladat súlyával, de az a véleményem, hogy az alapfeladat itt sem más, mint a többi fegyházban és börtönben. Vagyis a törvény által előírt szigorral kell gondoskodni az elítéltek őrzéséről, ugyanakkor mindazokat, akik még szabadulhatnak, fel kell készíteni a börtön utáni életre – mondta Tikász ezredes. – Egyelőre még csak ismerkedem a Csillaggal, de az máris egyértelmű számomra, hogy elődöm kiváló munkát végzett, a Csillag rendeltetésének megfelelően, magas színvonalon működik. Köszönhető ez annak is, hogy tapasztalt szakembergárda dolgozik itt. Nem is tervezek nagy átalakításokat, de természetesen én is szeretnék – elődeimhez hasonlóan – majd valamit hozzátenni a Csillag fejlesztéséhez.
Jelenleg az egyik legfontosabb feladatunk, hogy a nemrégiben beindult börtönkorszerűsítési program, aminek első eredménye, a parancsnoki épület külső felújítása hamarosan el is készül, a lehető legjobb színvonalon és minél gyorsabban fejeződjék be. Mert az tény, hogy a Csillag Mars téri objektuma meglehetősen elhasználódott és zsúfolt, de ez nem befolyásolhatja a napi nevelő munkát.”
Élet a rácsok után – “Az elődeim által beindított és fenntartott programokat – gondolok itt a munkáltatásra, az oktatásra, a különböző szakkörökre -, tovább kell folytatni, és lehetőség szerint fejleszteni. Ezek ugyanis arra hivatottak, hogy az elítéltekben kifejlesszük azt a képességet, aminek segítségével majd sikeresen kezdhetnek egy új életet szabadulásuk után. – Sajnos minden börtönben, fegyházban a fogvatartottak úgy 20-25 százaléka „jól elvan”. Legszívesebben nem csinálna semmit, csak az érdekli, hogy idejében érkezzen a reggeli, az ebéd meg a vacsora” – szólt tapasztalatairól az ezredes.
“Beszéltem már sok olyan elítélttel, aki azt mondta: „Parancsnok úr, én jól érzem itt magam, hagyjon engem a nevelési programokkal, nincs szükségem semmire.” Ők azok, akik egykedvűen elfogadják a börtönlétet, és bizony közülük kerülnek ki azok is, akik a legnagyobb valószínűséggel elég gyorsan vissza is jutnak a rácsok mögé. Eltökélt szándékom, hogy a Csillagban, akárcsak Tiszalökön tettem, őket is igyekszem aktivizálni, mert egy fegyintézetnek nemcsak az a feladata, hogy megvédje a társadalmat a bűnözőktől, hanem az is, hogy a büntetés letöltése után olyan embereket engedjen ki a kapuján, aki aztán a szabadok világának tisztességes polgára lesz majd.
Hiszem, hogy minden embernek van valamihez tehetsége. Ezt kell megtalálnunk fogvatartottainkban is, és akkor elmondhatjuk, sikeresen dolgoztunk” – fogalmazott a Csillag új parancsnoka.
