Zsura Brigitta jelenleg két nemzetközi szervezet Női Bizottságának munkájában vesz részt a LIGA Szakszervezetek delegáltjaként. Az egyik az Európai Szakszervezeti Szövetség Női Bizottsága, ahol helyettes tag. A másik nemzetközi szervezet a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség Pán-Európai Regionális Tanácsának Női Bizottsága, ( ITUC/PERC) ahol teljes jogú tag, és a szervezetben egyedüliként képviseli Magyarországot.
Hogyan csöppent bele a regonális tanács női bizottságába, amely alig kevesebb, mint száz nemzeti szervezetet tömörít?
“Itt választott tisztségviselő vagyok 2012. novembere óta. Tavaly Budapesten szervezte meg a szervezet az adott évi Női Iskoláját, akkor éppen tisztújítás is esedékes volt a bizottságban, mely 12 tagú. Egy az elnöki és kettő az alelnöki pozíciók, a többi pedig a bizottsági tagság. A Liga jelölt engem az egyik bizottsági helyre és sikerült bejutnom a bizottságba legfiatalabb tagként. Ez a tisztség négy évre szól.”
Miről szól a munkája?
“Mindkét nemzetközi szervezet nemzeti/országos szakszervezeti konföderációkat tömörít és a munkavállalói érdekeket képviseli és jeleníti meg az Európai és nemzetközi döntéshozatalban. Alapvetően nagyon haladó szellemiségű szervezetekről van szó és azon túlmenően, hogy az alapvető munkaügyi kérdéseket feltárják, sok energiát fordítanak arra is, hogy a társadalmi fejlődésnek ne legyenek akadályai. Így téma a férfiak és nők közötti egyenlőség, mint alapérték. A nők mellett a fiatalok képviselete is nagyon fontos ezekben a szervezetben.”
Mekkora jelentőségük van ezeknek a szervezeteknek?
“Jelentőségüket tekintve igen fontos szerepet töltenek be ezek a szervezetek. Az ETUC az Európai Unió munkavállalóit érintő legfontosabb dolgokkal foglalkozik és közvetlen részvételével befolyásolja az Európai Unión belüli döntéseket. A Női Bizottság pedig mint a neve is mutatja a nők munkaerő-piaci és társadalmi sajátosságait és problémáit igyekszik feltárni és ezekre hatékony megoldási javaslatokat találni. Többek közt javaslatokról beszélünk, kampányokat, képzéseket csinálunk.
Legfontosabb témák jelenleg a Bizottság munkája során: a „gender mainstreaming”, melynek jelentése, hogy a társadalmi nemek egyenlőségének elve át kell hasson minden döntést. Azaz legyen szó bármilyen döntéshozatalról szem előtt kell tartani és meg kell vizsgálni annak a nemek egyenlőségére gyakorolt hatásait.
A nemek közötti bérkülönbségek leküzdése szintén fontos kihívás. Itt kell megemlíteni az „Üvegplafon hatást”, melynek lényege, hogy a nők egy bizonyos szintű vezetésen túl nem tudnak feljebb jutni a ranglétrán.”
Az életmódja is nemzetközi?
“A nemzetközi munkámból kifolyólag időszakosan többet utazom. Ami azt jelenti, hogy tavasszal és ősszel egy hónapon belül szervezi mindkét szervezet az üléseit, így olyankor néhány napot külföldön töltök. Illetve, eseti jelleggel előfordulnak képzések. Leginkább úgy jellemezném, hogy a munkám az több, mint munka számomra, ez a hivatásom is. A családom szerencsére teljes egészében támogat.”
Mi az, amit el szeretne érni a bizottságban?
“Célom, hogy a Bizottságon belüli közös munkával minél több nemzeti kezdeményezés indulhasson el, így hazánkban is egyre több figyelem irányuljon a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőségre.”
Milyen itthon a nők képviselete?
“Egyrészt gyenge a képviseletünk nőknek, mivel már eleve a törvényhozásban kevés a női szereplő 9% körül mozog a nők aránya az országgyűlési képviselők között. Az itthoni helyzet gyökere azonban ennél mélyebbre nyúlik, mivel a társadalmi szemlélet ami befolyásolja a nők munkaerő-piaci helyzetét.
Nem szabad elfelejtetnünk azonban azokat a nagyon jó, a jövőbe tekintő, mindenképpen hasznos kezdeményezéseket Magyarországon, amelyek jelenleg vannak. Például egyre több civil szervezet jön létre a nők részvételének erősítésére, és törekednek a figyelemfelkeltésre és a szemléletformálásra. Nagyon fontos továbbá, hogy van egy külön erre a témára szakosított miniszteri biztos Szalai Piroska, aki a nők munkaerő-piaci helyzetének javításáért felelős.“
Hogyan jellemezné a munkáját?
“Még nagyon az elején járunk, igazi eredményeket társadalmi szemléletváltással lehet elérni, amely sajnos egy hosszabb folyamat, de ezért minden nap dolgoznunk kell uniós, hazai, szakszervezeti és minden lehetséges síkon.
Egy norvég kolléganő, aki olyan országban él ahol a férfiak és nők közötti egyenlőség alapvető, úgy jellemezte az ezen a téren végzett munkát, mintha egy óriási követ kellene felgörgetnünk a hegy tetejére, ha egy pillanatra is megállunk a munkában mindaz amit addig sikerült elérnünk visszazuhan a kezdeti állapotba, azaz a szikla legurul a hegyről és mi kezdhetjük elölről az egészet.”
