A szegediek is jól ismerhetik Burány Bélát, aki áttelepülése után sokáig élt, dolgozott és zenélt a Tisza-parti városban. Az orvosegyetemet Szegeden végző Burány így emlékezik a pályakezdésre egy korábbi interjújában: “Hallgatóként elvégeztem egy mentőtiszti tanfolyamot. Mellette pedig utcazenész voltam. Így adódhatott olyan furcsa pillanat a szegedi városközpontban, hogy egy japán orvoscsoportnak a város nevezetességeit bemutató tanársegédünk megállt egy szökőkútnál ezekkel a szavakkal: „Itt látható a szökőkút, ez a JATE trikója, ő pedig az évfolyamelsőnk!” Elvégeztem az egyetemet, de nem azt adott amit vártam. Nem a gyakorlati életre készített fel igazán.”
Az ucoz.hu-nak adott interjújában a következőképpen emlékszik a szegedi évekre: “Szegeden kezdtem mentőtisztként, még az egyetem alatt, aztán, végzés után, ott maradtam kivonuló mentőorvosként is. Akkori főnökömmel megállapodtunk, addig dolgozom nála, míg lesz mit ennem. Mikor aztán másfél év után az utolsó húszasommal felhívtam, nem hívott meg ebédelni. Kénytelen voltam felmondani, és a gyógyszeriparban elhelyezkedni, mint gyógyszerismertető. Fél év alatt kissé stabilizálódott az anyagi helyzetem, így elfogadhattam az akkori Bács-Kiskun megyei mentőfőorvos meghívását: Kiskunhalason újra kivonuló mentőorvos lettem részállásban.”
Az Országos Mentőszolgálat új vezetője ma már kevesebbet zenél, de Szegeden még sokan emlékeznek játékára. A szaxofonost zenésztársai még ma is Pöcöknek hívják. Tagja volt többek között a Dél-Alföldi Szaxofonegyüttesnek.
