Tipikus magyar történet a sokak szívéhez közelálló, és nem is olyan régen a szegedi városképhez is hozzátartozó Szőke Tisza sorsa.
Benne van a történelem
„Többször volt már e folyóiratban arról szó, hogy a nagy német közlekedő vállalatok, élükön a tengerhajózási társulatokkal, milyen hatalmas segítői az iparművészetnek s mennyi megbízást adnak belső berendezőknek. Örömmel látjuk most, hogy az első lépést ilyen irányba is megtették már. A Magyar Folyam – és Tengerhajózási Társaság nagy luxushajói, köztük a most elkészült IV. Károly király hajó már jelentékeny eltérést mutatnak a régebben megszokott aranyos – rokokó és kárpitos – drapéria – ízléstelenségektől.” – írja a Magyar Iparművészet című szakfolyóirat 1917–ben. Kevesen tudják, hogy az említett, jó ízléssel készített hajó a ma, Szeged mellett, a régi kikötőben rozsdásodó Szőke Tisza. No, de ne rohanjunk előre, hiszen a névváltoztatásokon, szolgálati helyeken és átépítéseken keresztül talán az egész múlt századi történelmünk megelevenedik.
Az 1917-ben épült hajó először a IV Károly, később a büszke Sas nevet kapta. Csak névváltozásai során is megelevenedik a magyar történelem, ugyanis a 30-as évektől Szent Imrére, a háború után pedig természetesen Felszabadulásra, először keresztelték, majd nevezték át, és úgynevezett kofa hajóként szolgált. 1958-ban újították fel, amikor pihenőhajót építettek belőle, de a ’70-es évekre annyira leromlott az állapota, hogy leselejtezték, és 78-ban Szegedre, a Múzeum elé került, ahol már csak állóhajóként szolgálhatta a vendégeket. Sokakat kellemes emlékek kötnek hozzá az itt működő étterem, még inkább a diszkó kapcsán.
Elátkozott diszkóhajó
Csak a minimális felújításokra költött a tulajdonos: a meggyengült hajótestet például egy helyen betonnal(!) öntötték ki. Ennek szakszerűségéről már akkor megoszlottak a vélemények, de tény, hogy ez is hosszabbította a hajó életét. Többszöri „fenyegetés” után, végül 2000-ben a hatóság nem adott további engedélyt sem a vendéglátóhelyként való üzemelésre, sem az élő Tiszán maradásra, mert féltek, elsüllyed. A korabeli mérnököket és a felhasznált anyagokat dicséri, hogy erre csak további 12 év után kerül most sor…
Élet a tápéi téli kikötőben
2000-ben indult utolsó útjára, a tápéi téli kikötőbe vontatták a Szőke Tiszát. A Tiszayacht Kft. vásárolta meg 1, azaz 1 forintért, azzal az ígérettel, hogy gondoskodni fognak a megőrzéséről, hasznosításáról. Ez nem történt meg, azonban öt év után eladták az Európa Rendezvényiroda Kft-nek amely szintén felújítást ígért. A milliárdos összegeket meghaladó terveken túl ebből sem lett semmi. A Tiszayacht 2007-ben visszavásárolta a hajót és mindjárt továbbadta a mostanra felszámolás alatt álló Szeviépnek. Az ekkor még ereje teljében lévő cégcsoport Szeged főutcája – a Tisza projekthez kapcsolódva úgyszintén nagy terveket szőtt. Egy évvel később létrehozták a Szőke Tisza Hajó Nonprofit Kft-t, amely Európai Uniós pályázati pénzből próbálta a renoválás költségeit előteremteni, de egy formai hiba miatt el sem bírálták a pályázatot. 2010-ben újra remény gyúlt, mert a Technológia Tudásalapú Vállalkozásfejlesztési Nonprofit Kht- végre sikerrel pályázott, de csak a mintegy másfélmilliárd forintra becsült felújítási költségeknek egy harmadát, félmilliárd forintot kapták meg. A kegyelemdöfést az adta meg, hogy nem sikerült a hiányzó összeget előteremteni, ezért visszalépni kényszerült a pályázó, a támogatást nem vették fel. A továbbiakban úgy tűnik nem is lesz mire, mert az alacsony vízállás miatt megfeneklett, egykor kívül – belül pompás hajó agóniája véget ért. A test félrebillent, a felhajtóerő már nem hat rá, és kajütablakain ömlik be a víz. Ha jön az áradás csak a kéményei fogják jelezni, hogy itt lett egy tipikus magyar történet áldozata az egykori büszke sas.
