A „Tahrir 2011: a Jó, a Rossz és a Politikus” címû 90 perces alkotás három különbözõ szempontból mutatja be a kairói Tahrir téri történéseket: az elsõ az aktivistákról, a második a rendõrökrõl, a harmadik pedig a volt elnökrõl, Hoszni Mubarakról szól. A kritikusok szerint a film – amely már a Velencei Filmfesztiválon debütált – jobban visszaadja az utcára tódult egyiptomiak szenvedélyét és lelkesedését, mint ahogy a nyugati tévécsatornák próbálták kamerájukkal megragadni.
A Jó címû részben a dokumentumfilmes Tamer Ezzat az egyiptomi forradalom különbözõ karaktereit vonultatja fel, akiknek a bátorsága másokat is inspirált. Ebben a 30 perces portréfilmben a Tahrir téri tüntetõket és a rendõrségi megtorlásokat állította középpontba. Ezzat ugyanis folyamatosan követte kamerájával az utcán lévõ egyiptomi fiatalokat, bemutatva a forradalom mindennapi hõseit a Tahrir térrõl, ahol nem számított se a kulturális, se a vallási különbség.
A Rossz címû rész Ayten Amin nevéhez fûzõdik, aki a rendõrség, a biztonsági erõk közé viszi a nézõt, sõt a velük való személyes konfrontációit is a nézõ elé tárja. A fiatal filmes lány arra világít rá, hogy mennyire erõszakos, brutális volt a rendõrség megnyilvánulása a tüntetõkkel szemben (megverték õket, lõttek rájuk, könnygázt vetettek be, stb.). A forradalom eseményeit négy rendõr szemszögébõl láthatjuk. Amin olyan kérdésekre kereste a választ, mint például meg lehet-e nekik bocsátani a tettüket, vajon saját maguk akaratából cselekedtek vagy csupán parancsra, tanultak-e a hibáikból és az õket ért bírálatokból, vagy még ma is eltökélten védik a forradalom elõtti-alatti-utáni szerepüket?
A harmadik, A Politikus nevet viselõ portréfilm központjában az exelnök, Hoszni Mubarak áll. Amr Salama alkotása prominens személyekkel készített interjúin alapul. A dokumentumfilmes olyan politikusokat (Mohammed el-Baradei ellenzéki vezetõt, stb.) szólaltatott meg benne, akik között ellenzékiek és Mubarak-pártiak egyaránt voltak. Több olyan személy is nyilatkozik a filmjében, akiknek nem látható az arcuk, mint például Mubarak „házi” fotósának.
Ebben a részben Salama szatirikus képet fest arról, hogyan lett Mubarakból diktátor, és hogyan lehetett uralmon 30 évig. Bemutatja a „jó diktátor 10 szabályát”, kezdve azzal, hogy „rejtsd el jól a korodat”, „énekeltess magadról dalokat a néppel”, illetve „ellenõrizd a médiát”. Sõt egy „megphotoshoppolt” fénykép is szerepet kap a filmben: a nyilvánosságra hozott képen Obama kullogott Mubarak mögött, pedig valójában éppen az egyiptomi elnök ment hátul, követve az amerikai elnököt.
