A hat méter hosszú északi palackorrú cet szakértők szerint halakat követve, az erős dagállyal úszhatott fel a folyón. Miután , több órás, fejlett technikai eszközökkel végrehajtott mentőakcióval ráemelték a nyugat-londoni Battersea-híd közelében egy önjáró uszály fedélzetére, elindultak vele a tenger irányába, hogy az állatot a Temze torkolatában visszaengedjék a tengerbe. A bálnát útközben folyamatosan locsolták, hogy ne száradjon ki a bőre.
A cetet kísérő állatorvosok az állat szabadon engedését attól tették függővé, hogy a mentőakció közben vett vérminták nem mutatnak-e ki olyan betegséget, amely esetleg megakadályozta volna a tengeri emlős visszailleszkedését eredeti környezetébe. Ez utóbbi esetre a bálna kíméletes elaltatását helyezték kilátásba. A tenger felé vezető út utolsó szakaszán, szombat este azonban azt jelentették az uszály fedélzetén tartózkodó állatorvosok, hogy a cet kimúlt.
Ilyen még nem volt
Ilyen tengeri emlőst 1913 – a folyóbeli állatállomány rendszeres figyelésének kezdete – óta nem láttak a Temzén. A Temze meglehetősen alacsony vízhozamú, sekély folyó, folyásiránya erős tengeri dagály idején rendszeresen megfordul, ami megkönnyíthette a bálna felúszását egész Londonig.
A cet előző nap, turisták és londoniak százezreinek figyelmétől övezve a parlament és attól nyugatra fekvő Chelsea kerület között körözött, majd kora estére eltűnt. Szakértők reménykedtek abban, hogy az állat az ismét rendes folyásirányba fordult áramlással visszaindult a tenger felé, ám szombaton újból felfedezték a londoni Battersea kerület partjainál. A bálnán több sérülés nyoma látszott; ezeket valószínűleg akkor szerezte, amikor a Temzén horgonyzó hajóknak és motorcsónakoknak ütközött.
Az északi palackorrú cet az Atlanti-óceán északi vizeiben él, kisebb csoportokban, és arról ismert, hogy hosszabb időre akár háromezer méteres mélységbe is képes lemerülni.
