Könnyen elképzelhető, hogy a 25 tagország állam- és kormányfői annak az alkotmányos szerződésnek a félretételéről döntenek majd, amely önhibáján kívül kiélezte az unióval kapcsolatos problémákat, miközben ha hatályba lépne, az aggodalmak jelentős része orvosolható lenne. Hasonlóan nyilatkozott szerdán Barroso bizottsági elnök, aki “gondolkodási időt, szünetet” javasolt az Európai Unió alkotmányos szerződésének ratifikálásában, hogy elkerüljék az újabb elutasításokat.
A 2007-2013-as költségvetéssel kapcsolatban szerda késő este hozta nyilvánosságra legújabb, kompromisszumos javaslatát az EU soros elnöki tisztét betöltő luxemburgi vezetés. A dokumentum kevés változtatást tartalmaz a kilenc nappal korábban ismertetett előző változathoz képest. Az új javaslat talán legfőbb változtatása, hogy a Nagy-Britanniának uniós unikumként járó többmilliárdos költségvetési visszatérítést csak 2013 után kezdjék el – a legtöbb tagország kérésének megfelelően – leépíteni, 2007 után viszont hét évre állandó szinten, a korábbi évek átlagán fagyasszák be.
A javaslatot Jean-Claude Juncker miniszterelnök csupán órákkal az előtt hozta nyilvánosságra, hogy az EU 25 tagországának állam- és kormányfői Brüsszelben – csütörtök kora este – csúcstalálkozót kezdenek, egyebek közt azzal a céllal, hogy megállapodásra jussanak a keretköltségvetésről, és ezáltal is bizonyítsák, hogy az EU működőképes.
Esélyek a folytatásra
“Valószínűtlen, de nem elképzelhetetlen” az Európai Unió és vele az euróövezet teljes összeomlása az alkotmányos szerződés francia és holland elvetése után elindult belső folyamatok eredményeként – áll az egyik tekintélyes londoni kutatóintézet elemzésében, amely több, az EU lehetséges jövőjéről szóló forgatókönyvet is felvázol.
Az EIU 21 oldalas elemzése öt lehetséges jövőképet tartalmaz. A cég a legkisebb, 10 százalékos valószínűséget annak adja, hogy folytatódik az integráció mélyítése és feléled az euróövezet stabilitási paktuma. Az EIU szerint ennél még annak is nagyobb – 15 százalékos – a valószínűsége, hogy a tagországok visszasüllyednek “a szűk nemzeti érdekek agresszív védelmébe”, ami elfojtja az alkotmány egyes eleminek újjáélesztésére irányuló mégoly halovány próbálkozásokat is.
Ugyancsak 15 százalékos valószínűséggel jósolja az EIU a két rétegű EU kialakulását, amelyben egy szűkebb országcsoport megteremti a maga szorosan összefogott “szociális Európáját”, és ezt venné körül egy lazább integrációjú külső héj. A belső “magországok” protekcionista politikát folytatnának, büntetnék a vállalati termelési kapacitások kitelepítését, összehangolnák a társasági adókulcsot, és a külső országok munkaerejének szabad mozgását akadályozó átmeneti korlátozásokat meghosszabbítanák és megszigorítanák.
A londoni elemző ház ennél nagyobb – 20 százalékos – valószínűséget jósol a részleges visszabontásnak. E forgatókönyv alapján – az egységes piac közvetlen szabályozóin kívül – sok hatalmi jogkört visszautalnának tagállami szintre, a közös mezőgazdasági politikát drasztikusan átalakítanák, vagy éppen teljesen felszámolnák. A közös költségvetés kiadásait úgy megnyirbálnák, hogy azok az EU GDP-jének fél százaléka alá csökkennek; a döntéshozók ezzel a bírálatok legfőbb okát felszámolnák.
Az EIU a legnagyobb, 40 százalékos valószínűséget azonban a status quo fennmaradásának jósolja, vagyis annak, hogy az integrációs folyamat leáll, de az eddigi integrációt nem bontják vissza. Új kezdeményezések nem születnek, de a jelenlegi szabályozókat jórészt betartják. Az alkotmány egyes “kézi válogatással” kiválasztott elemeit korlátozott számban életbe léptetik, hogy a kibővített unió működőképessége megmaradjon.
