Az EU által újabban Nyugat-Balkánként kezelt ország csoportból, melyet az első körös belépő Szlovénia kivételével a poszt-jugoszláv államocskák alkotnak, s hozzájuk zárkózott a szintén Európába törekvő Albánia, elsőként Horvátország nyújtja be hivatalos felvételi kérelmét. Mint azt Ivica Račan horvát kormányfő a napokban megerősítette: országa nevében február 18-án Athénban kéri a felvételt az unióba. Nem kétséges, hogy Horvátország az EU tagjává válik – nyilatkozta a horvát szándékról Javier Solana, az EU külpolitikai és biztonságpolitikai főmegbízottja. A kommentár értékét némileg csökkenti a szövegkörnyezet, ugyanis az unió nyugat-balkáni politikáját tárgyaló tanácskozáson a tagok világosan leszögezték: az EU-ba nem lehet rövidített útvonalon, a kötelezettségek megkerülésével bejutni, s a Balkán nyugati részén fekvő országok csak akkor reménykedhetnek a tagságban, ha előbb végrehajtják a szükséges politikai és piacgazdasági reformokat. A nincs királyi út formula, nyilván Horvátországra is vonatkozik, bár tény, hogy a régió eminensével van dolgunk.
Rossz szomszédság…
A Nyugat-Balkánon a jó tanulóknak sem könnyű. Horvátország súlyos politikai és gazdasági nehézségekkel küzd. Itt van mindjárt a szomszédság. Az elmúlt évtizedben Magyarországgal ápolt feltűnően jó, s a történelmi hagyományokkal csak részben magyarázható, legalább annyira aktuálpolitikai indíttatású szomszédi viszony aligha ellensúlyozza a horvát-szlovén és a horvát-szerb ellentétekből fakadó hátrányokat. Szerbia és Horvátország kapcsolatainak rendezetlensége jórészt a délszláv háborúk öröksége. Súlyos tehertétel, bár – paradox módon – hosszabb távon vélhetően könnyebben megoldható, mint a szlovén-kérdés. Belgrád ugyanis Zágrábhoz hasonlóan az EU-ba törekszik, s mint kevésbé jó tanuló, valószínűleg rákényszerül az engedményre. Más a helyzet a jövőre uniós taggá váló Szlovéniával. Itt nem az egykor háborúzó felek kibékülése a tét, hanem a régi Jugoszlávia vagyonának felosztása. Ebben az ügyben a horvátok csak rosszul járhatnak a gazdaságilag erősebb, európaivá fogadott Szlovéniával szemben. A három vitás kérdésből – a krskói atomerőmű megosztása, a Pirani-öböl hovatartozása, s a ljubljanai bankokban ragadt horvát betétek ügye – legalább kettőben Szlovénia áll nyerésre. A posz-jugoszláv szomszédságban az egyetlen pozitívum a horvát-montenegrói viszony alakulása. Néhány hete lépéseket tettek a vitatott Prevlaka-félsziget aknamentesítésére, s a közös hasznosításra.
Sztrájkhullám és koalíciós válság
A horvát belpolitikai élet sem mentes a feszültségektől. Máig nem oldódott meg az egy hete kipattant legújabb koalíciós válság. A horvát kormány ugyanis a múlt héten a parasztpárti miniszterek ellenszavazatai ellenére is a Terma Čatež szlovén cég vételi ajánlatát fogadta el a Hvar sziget 10 szállodáját tömörítő Sunčani Hvar cég többségi részének megvásárlására. Annak ellenére is, hogy mint kiderült, még a szintén szlovén Kompas is többet ajánlott. Azóta tart a huzavona, most megpróbálják menteni a menthetőt, s kicsit feljebb tornásszák az eladási árat. A koalíciós vita sem feledteti azonban, hogy alig jutott túl az ország a pedagógus-sztrájkon, s a magasabb bért követelő orvosok szakszervezetével sem sikerül megegyezni, immár második hete. És akkor még nem beszéltünk a munkanélküliségről, amely egyes ipari körzetekben meghaladja a 20 százalékot. Abszolút csúcstartó Split, ahol a hajógyár leépítése nyomán húszezer munkahely szűnt meg néhány év alatt.
Izmosodó piacgazdaság, jelentős tartalékok
Mitől eminens mégis Horvátország? Nos, a politikai reformok – legalábbis nyugat-balkáni viszonylatban – meglehetősen előrehaladottak. A gazdaság dinamikája tartósan 4-5 százalék körüli. Az ország a térség egyik legvonzóbb befektetési célpontja. Az elmúlt évek erőltetett autópálya építkezései nyomán a közlekedési infrastruktúra a térség országai közül ma talán a legfejlettebb. A piacgazdasági átmenet a poszt-jugoszláv államok között meglehetősen előrehaladottnak tekinthető. A szlovén gazdasággal ugyan nem összemérhető, de a szerbiai, montenegrói, macedóniai vagy boszniai állapotokhoz képest Horvátországban érzékelhető a piacgazdasági jelleg. Csak példaként említve, még a belgrádi tőzsde is csak afféle hetipiac a zágrábi börze pezsgő életéhez képest.Végül, az ország alig rejtett tartaléka a turisztikai ágazat, amely gyakorlatilag a régi Jugoszlávia szinte teljes tengerparti infrastruktúrájával gazdálkodhat.
A második körben is kell egy poszt-jugoszláv eminens
Horvátország tehát szerencsés helyzetben van. Szlovénia első körben játszott szerepéhez hasonlóan, most Horvátország lehet a második kör poszt-jugoszláv kiemeltje. Ebben némileg az is segíthet, hogy a balkáni térséget előtérbe helyező görög EU-elnökség után következő olasz elnökségtől a horvát szándékok erőteljesebb támogatása várható. Külön útra azonban a zágrábi kormányzat sem számíthat, legfeljebb egy belátható időtávú csatlakozási esélyre. Ami – lássuk be – nem kevés.
