A mai nemzeti hírügynökség indulása két parlamenti gyorsíró nevéhez kötődik: Maszák Hugó és Egyesy Géza 1880. november 23-án beadvánnyal fordult Tisza Kálmán miniszterelnökhöz „felállítandó magyar távirati irodájuk táviratai számára díjmentességet” kérve. A kérés teljesítéséhez a magyar kormány 1880. december 28-i ülésén hozzájárult. Az uralkodó, Ferenc József az erről szóló jegyzőkönyvet 1881 januárjában látta el kézjegyével, és két hónappal később megkezdődött az MTI-s hírkiadás.
A Magyar Távirati Iroda az elsők között lépett színre a hírügynökségi újságírás történetében, a magyar nyelvű hírirodát csak néhányan előzték meg, így a francia Havas (a későbbi AFP), a német Wolff, az angol Reuter, az osztrák császári és királyi Korrespondenz-Bureau Európában és az Associated Press (AP) az Egyesült Államokban.
A nemzeti hírügynökségről 1996-ban alkotott törvény szerint a hírügynökség közszolgálati feladatként „a közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről híreket, tudósításokat, fényképeket, háttéranyagokat, grafikákat, dokumentációs adatokat szolgáltat”. A jogszabály előírása alapján „a tájékoztatásnak sokoldalúnak, tényszerűnek, gyorsnak, hitelesnek, tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie”.
A hírügynökségi törvénnyel az egykori parlamenti gyorsírók alapította MTI „visszatért” a parlamenthez: a jogszabály alapján létrehozott részvénytársaság tulajdonosa az Országgyűlés lett. A Magyar Távirati Iroda ma a legkorszerűbb technikai színvonalon folyamatos kapcsolatban áll a világ legjelentősebb hírügynökségeivel. Tagja a Hírügynökségek Európai Szövetségének. Az MTI-nek saját tudósítója van az ország minden megyéjében, és jelenleg tizenhárom külföldi országból ad a hírügynökség saját tudósításokat.
