Annyira extrém, hogy mellette a Love Parade egy nyugdíjasklub teadélutánjának, egy Sepultura-koncert vidéki Balázs Pali-fellépésnek és egy Ferrari is csak komor halottaskocsinak tűnik – olvasható az egyik Lamborghini-rajongó véleménye a legendás márka blogján. A bejegyzésnek Enzo Ferrari valószínűleg nem örülne, már csak azért sem, mert a Lamborghini megszületése áttételesen épp neki, pontosabban az iránta érzett ellenszenvnek köszönhető.
Történt ugyanis, hogy egy szép napon egy jól menő traktorgyár tulajdonosa azzal kereste fel az akkor már neves versenyautó-tervezőt, hogy tönkrement a Ferrarija kuplungja, majd amolyan kiselőadást tartott a „mesternek” a tengelykapcsolók működéséről. Enzót azonban egyáltalán nem érdekelte Ferruccio Lamborghini problémája. Előbb megállapította, hogy a baj nem az autóval, hanem a sofőrrel van, majd azt javasolta a mezőgazdasági gépekkel foglalkozó „kollégának”, hogy sportkocsi helyett inkább traktort vezessen. A vérig sértett Lamborghini így saját üzemében állt neki megjavítani 250 GT-je kuplungját, és igencsak meglepődött, amikor észrevette, hogy az alkatrész éppen traktorgyárának egyik beszállítójától származik. Ha már a sportautó-javítás megy, a gyártás is menni fog – gondolta Lamborghini, akit jócskán motivált az is, hogy ezzel borsot törhet Ferrari orra alá. 1962-ben meg is alapította az Automobili Lamborghinit, s a cég márkajelének a bikát, konkrétan azt a legendás Murciélagót választotta, amely 1879-ben egy bikaviadalon 24 kardszúrást élt túl, és ezáltal az erő egyik szimbóluma lett. A döntésben állítólag az is szerepet játszott, hogy az alapító csillagjegye szintén a Bika volt.
A vállalkozó szellemű traktorgyáros nem mindennapi módszerekkel állt neki az autóépítésnek. Fejlesztésekre, tesztelésekre nem pazarolta az idejét, inkább maga köré toborozta a legjobb nevű szakembereket, és az összes olyan ötletet „ellopta”, amelyen más autógyártók évtizedeken keresztül gondolkodtak. „Nem találtam fel semmit, de mindig a legjobbat másoltam le” – summázta stratégiáját egy nyolcvanas évekbeli interjúban Lamborghini.
Az első autó már 1963-ra elkészült, de az igazi szenzáció az volt, amikor az 1966-ban bemutatott – az egyik híres spanyol bikatenyésztőről elnevezett – Miura átlépte a 300 km/h-s sebességhatárt. Ezután egy-két kivétellel mindegyik modell valamilyen bikával kapcsolatos nevet kapott.
Az autókért szakmabeliek és laikusok egyaránt odavoltak, Lam-borghini sportkocsik iránti rajongása mégis meglehetősen rövid ideig tartott: 1969-től le is mondott a gyár irányításáról és szőlőtermesztéssel kezdett foglalkozni. Ezt követően nehéz idők jöttek a családi vállalkozásra: 1972-ben Bolívia visszamondott egy ötezer darabos traktorrendelést, ennek következtében a Lamborghini traktorokkal foglalkozó üzletága előbb a Fiathoz, majd a Deutz-Fahr csoporthoz került. Aztán az olajválság nehezítette meg a sportkocsi-forgalmazást, emiatt 1984-ben Ferruccio két svájci üzletembernek eladta az autógyárat is. A cég később amerikai (Chrysler, 1987) és indonéz (1994) tulajdonoshoz került, míg 1998-ban, az alapító halála után öt évvel, megvette a Volkswagen csoporthoz tartozó Audi. A társaság jelenleg nyereséges, mai termékpalettája két alapmodellből, a Murciélagóból és a Gallardóból áll.
Az autók 40 százalékát Amerikában értékesítik, Magyarországon állítólag egyetlen új példányt adtak el, még 2003-ban, közel 70 millió forintért. A cég 2004 óta kávéautomatákat is forgalmaz, s ha valaki esetleg Lamborghini márkajelzésű traktort hiányolna a garázsából, a Deutz-Fahrtól a mai napig beszerezheti. Az alapító család kezében ma már csak egy klimatizálással, illetve egy hidraulika-rendszerekkel foglalkozó üzlet található.
