Spreewaldi uborka, Kaffee-Mix Gold, gondolom, sokan emlékeznek még a Good Bye Leninre. A német nézettségi listákat több hétig vezető filmben a berlini fal leomlását követően próbálja egy fiú fenntartani a mini-NDK-t beteg, ám öntudatos kommunista pedagógus édesanyja számára. A hölgy egy szívinfarktus következtében kómába esik, és átalussza a rendszerváltást. Fia a nagy esemény sokkjától próbálja megkímélni anyját, de a megszokott márkák eltűnésével ez egyre nehezebb feladatnak bizonyul.
Ugyan néhány brand a fal leomlásával együtt végérvényesen eltűnt a boltok polcairól, akad olyan, amely ismét virágkorát éli. A múlt heti 20. évfordulón valószínűleg sokan koccintottak az egykori NDK legkedveltebb pezsgőjével, a Rotkappchennel, ahogy tették ezt korábban is. A klasszikus mese (Piroska és a farkas) főhősének nevét viselő nedű hosszú esztendőkön át többek között a pártelit kedvenc itala volt, évente több mint 15 millió üveggel fogyott.
A fal eltűnésével a fogyasztás drasztikusan visszaesett, 1991-ben mindössze 2,9 milliót értékesítettek a minőségében továbbra is kiváló pezsgőből. A szokás azonban nagy úr, így sokan visszatértek a régi ízekhez, s tavaly már 149 millió üveggel adtak el az italból, piaci részesedése jelenleg 40 százalék körüli. Noha a vállalat kommunikációjában nem játszik rá az NDK-s nosztalgiára, az vitathatatlan, hogy az ország keleti felén jobban fogy az itóka, mint nyugaton.
A Rotkappchen nem az egyetlen példa arra, hogyan tértek vissza néhány év múltán a fogyasztók a hosszú évtizedek alatt megszokott termékekhez, legyen szó tornacipőről vagy kézkrémről. A politikai rendszer változását a vásárlói szokások csak részben követték.
Megnőtt a kereslet a sokáig tiltott nyugati márkák iránt, de a hirtelen fellángolást követően a fogyasztók újból az olyan ikonikus márkák felé fordultak, mint a Diamant bicikli, a Spee mosópor vagy a Zeha sportmárka. Utóbbi története hasonlít a hazai Tisza cipőéhez. A keleti Adidasként aposztrofált brand már a 60-as években jelentős karriert futott be, a 64-es olimpián például a keletnémet sportolók mellett a szovjetek is Zeha mezt viseltek. Az Adidas, a Nike és a Puma megjelenésével azonban népszerűsége egyre apadt, majd 1993-ban teljesen leálltak a gyártással. A lábbelik 2002-ben két leleményes tervező jóvoltából jelentek meg ismét, Zeha Berlin néven. Mára a retrostílusra hajazó márka borsos ára ellenére igen népszerű még Tokió és New York utcáin is kapható.
De nem a Zeha az egyetlen márka, amelyet nyugati riválisaihoz mértek a németek. A kelet Niveájaként volt ismert a főként kézkrémjéről híres Florena, amelyet az egyesülést követően stílusosan a Niveát is tulajdonló Beiersdorf vásárolt fel. A vállalat megtartotta a nevet, s tovább bővítette a termékcsaládot, így ma mintegy száz különféle Florena-termék kapható. Közülük is változatlanul a cég kézkrémje a legsikeresebb, amely piacvezető egész Németországban.
A piaci részesedés több egykori keletnémet termékhez hasonlóan a Florena esetén is jóval magasabb az ország keleti részén (26 százalék), mint nyugaton (12). Szakértők szerint ebben nincs semmi meglepő. Az egyesülést követően 14 ezer vállalat szűnt meg, velük együtt több ezer márka tűnt el, a hirtelen változást pedig sokan úgy élték meg, mintha hazát cseréltek volna, így a sok újdonság között üdítő színfolt egy-egy régi márkanév.
A Trabant márkát is ilyen indíttatásból élesztették újjá, de csalódni fog, aki egy füstfelhőt eregető négykerekűt képzel maga elé. A tervek szerint az új modell elektromos árammal menne, tetején napelemekkel.
Emellett új piacot szerezne az elmúlt 20 évben a túlélésért küzdő motormárka, az MZ is. A nemrégiben motorversenyzők által felvásárolt cég mopedekkel igyekszik felvirágoztatni az üzletet.
