A Pesti Est 15 éves története során szinte folyamatosan nőtt a Lang András és Melis András által alapított cégcsoport forgalma. A tulajdonosok hamar rájöttek, hogy a gimnáziumi barátságból született céget nem tudják egymaguk irányítani, így profi menedzserek kezébe adták a vállalkozást, ők pedig a továbbiakban a stratégiával és a tulajdonosi kontrollal foglalkoztak. A stratégia elsősorban az újabb üzletágak megnyitására koncentrált, így született az Est Taxi, az Est FM rádióadó és az Est Café hálózat. Ezek végül nem bizonyultak olyan jövedelmezőnek, mint az eredeti ötlet, az expanzióból csak a vidéki Est-lapok kiadása maradt meg, jelenleg öt vidéki kiadóban van érdekeltsége a társaságnak.
Segített a márka
A sikert látva sok kisebb társaság is megpróbált belépni a piacra, de összesen kettő tudta megvetni a lábát az Est-kategóriának nevezett területen: a szintén magyar tulajdonú Flyerz és a lapunkat is kiadó, finn hátterű Sanoma gondozásában piacra lépő Exit. Az előbbi inkább a technopartik iránt érdeklődő tizenévesekhez szólt, a Sanoma viszont az Esthez hasonlóan az egész piacot „letámadta”.
Elvesztett profit
Ez a lépés úgy tűnik, lelohasztotta az addigi folyamatos növekedést. Az „Andrások” – ahogy kollégáik nevezték a többségi tulajdonosokat – szerint évi ötszázalékos csökkenést okozott „a külső piaci helyzet”. Konkrét számokban: az Exit 2004-es piacra lépése után előbb 370 millió körülire csökkent a nettó eredmény, 2005-ben 160 millióra apadt, tavaly pedig, története során először vaskos, 180 millió forintos mínusszal zárta az évet az időközben Estmédiává átnevezett vállalatcsoport. A csökkenő pénzügyi eredmények láttán leálltak a tőkeigényes fejlesztésekkel is, és úgy tudjuk, hogy komoly árharcba kezdtek a konkurensekkel. Mind a hirdetők felé, mind pedig a különszámok megrendelői felé olyan alacsony árakat ajánlottak, amelyekkel a szinte kifogyhatatlan pénztárcájú Sanománál sem tudtak versenybe szállni. Fodor György, az Exit főszerkesztője szerint ők is bekerülési ár alatti pályázatokat adtak be, de az Est még ennél is alacsonyabb árakkal nyert a tendereken. Így a cég a piacot meg tudta tartani, de nyeresége erősen lecsökkent.
Elvándorlás
Ez pedig rányomta a bélyegét a belső viszonyokra is. A cégtől elpártoltak a korábbi ősestesek (Fodor György az Esttől a Sanomához igazolt, némi kihagyás után), és egyre nagyobb lett az elvándorlás: elment az ügyvezető, a pénzügyi, a marketing-, a kontrolling-, a HR- és a stratégiai vezető. A pletykák szerint a 120 fős cégnél volt olyan hónap, amikor harmincan álltak odébb, a rekordot pedig egy recepciós tartotta, aki összesen hat órát töltött a társaságnál.
Kihívás volt a célközönség kiöregedése is: az eredeti Est-olvasók időközben családos emberekké váltak, igényük megváltozott, a lap pedig nem igazán tudta megszólítani az azóta felnőtt 15–18 éves korosztályt. Ezen segített némiképp a Galambos Attila és Markó Róbert által levezényelt dizájnfrissítés, de a helyzet alapvetően nem változott. Néha megkéstek a fizetésekkel, és a szállítókkal szemben is likviditási gondok jelentkeztek – mondják a rossznyelvek. Meg nem erősített pletykák szerint a társaság többször nem fizette ki a beszállítókat, vagy csupán töredékárat adott azzal az érvelve, hogy csak „ennyi van”. Ráadásul még a tehetséges értékesítők is elhagyták a céget, pedig az „aranykezű” Reichert Gábor állítólag tulajdonrészt is kapott a vállalkozásban. (Az Est Vagyonkezelő Kft.-t időközben házon belül átnevezték Vészvillogó Kft.-re, ami jól mutatja, hogy a tulajdonosok a rossz eredmények ellenére sem vesztették el humorérzéküket.)
Titokzatos társ
Ez a helyzet tavaly év végére térdre kényszerítette a céget, a tulajdonosok pedig nagyon gyorsan friss tőke után néztek. Az Andrások elmondása szerint több lehetőséget is vizsgáltak, de a banki hitelek egyrészt nem nyújtottak elég gyors megoldást, másrészt vissza kell fizetni őket, harmadrészt pedig a tőkehiányos társaságnak nem kínáltak használható megoldást. Megkeresték a Sziget fesztiválból cégbirodalmat építő Gerendai Károlyt is, ő hamarosan rátalált egy „magát megnevezni nem kívánó” külföldi üzletemberre, aki egy amerikai off-shore cégen keresztül már a tárgyalások előtt átutalt egy 50 millió forintos gyorssegélyt. (Többek szerint ez a bekeményítő nyomda számlájának kiegyenlítésére kellett.) Később pedig 194 milliós tőkeemeléssel járult hozzá a további működéshez. Gerendai szerint „enélkül a társaság elég nehéz helyzetben lett volna”. A tőkebefektetésért cserébe Gerendaiék három hónapra 10 százalékos kamatot ígértek a Rhode Islanden bejegyzett Wexner LLC titokzatos tulajdonosának.
Milliárdos vétel
Gerendai elismerésre méltó pénzügyi tehetsége házhoz hozta a budapesti tőzsdén jegyzett Econet Nyrt.-t is. A társaság elnöke, Balázs Csaba jó lehetőséget látott a cégben, az ő pénzügyi szimata pedig ritkán mondott csődöt. Érdekeltsége eddig minden évben megduplázta forgalmát, vagy organikus növekedéssel, vagy új cégek felvásárlásával. (Az Externet a keze alatt triplázta meg bevételét.) Ezért egy kicsit szokatlannak tűnik, hogy a tőkeinfúzióért cserébe három hónappal később mintegy 1,2 milliárdos bevételt tudhatott magáénak az ügylettel a Wexner-tulaj.
A megoldás szokatlanságát az összegek közötti hatalmas különbség mellett az adja, hogy korábban több lapkiadó és internetes médium is ajánlatot tett a cégre. A végül kiválasztott megoldásban nemcsak a Wexnerhez áramló milliárdos opció különleges, hanem az is, hogy az alapítók minimális tulajdonrészt megtartottak az ügylet után.
Gerendai céget alapított az Est tulajdonlására. Mivel az idő nyilvánvalóan szorította őket, ezért nem a fővárosban, hanem a rugalmas közigazgatású Nyergesújfalun jegyeztették be Emerging Media Group Vagyonkezelő Kft. néven. A titkos tulaj és az Est-alapítók pedig egy másik társaságot gründoltak EMG Médiacsoport Vagyonkezelő Kft. néven, amely megszerezte Gerendai cégének száz százalékát. Nem sokkal később az Econet is képbe került: a részvénytársaság 350 millióért megvásárolta a EMG Médiacsoport Kft. 70 százalékát, illetve opciót szerzett a maradék 30 százalék megszerzésére is. Az üzletrész ellenértéke 1,2 milliárd forint – áll az Econet közleményében, ebben 210 millió forint az említett készpénzes tranzakció, a többi 990 millió pedig alaptőke-emelés keretében kerül a cégbe.
Az opció legközelebb 2008 márciusában hívható le, 740 millió és 1,1 milliárd közötti árért. Az összeget a cég jövőbeli eredményei határozzák meg – közölte az Econet elnöke. Ha az opciót később hívják le, akkor az összeg a társaság adózás előtti eredményének 30 százalékával növekszik. A Wexner így viszonylag kis befektetéssel az ígért 10 százalékos kamat helyett az eredeti öszszeg többszörösét kasszírozhatja majd. Az Est-birodalom pedig friss tőkét kapott a további működéshez, és lehetőséget a nem titkolt további cégfelvásárlásokhoz – azaz a célpontból egycsapásra felvásárló lett a hazai médiapiacon, ahol a kiadók riadt szemekkel figyelik az eddigi helyzetet gyökeresen felforgató tőkebeáramlást. Gerendai Károly végül 6,5, szigetbeli üzlettársa, Takács Gábor 3,5 százalékot kapott az új cégben. Az Andrások egyenként ötszázaléknyi részesedést tudhatnak magukénak: Lang egyébként Waldorf-tanítónak készül, míg Melis András a Képzőművészeti Egyetem intermédia szakára iratkozott be.
