Mulatságos médiatörténeti mesét írt felnőtteknek Meszlenyi László, az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) testületi tagja. A 2050-ben játszódó sztoriból nemcsak az derült ki, hogy divatba jött a helyesírás, sőt a leggazdagabbak zártkörű tollbamondó szalonokat szerveztek, hanem hogy néhány túlkapás is történt. A Cool Tv nevét egyszerűen hideg csatornára, a Viasatot pedig úti műholdra módosították, de ezek a magyarítások nem találtak különösebb visszhangra.
Vipera a kórházban?
A You Tube-on egyelőre promóciós céllal három csatornát indít a brit közszolgálati televízió, a BBC. Az amerikai CBS már jelentősen megnövelte műsorainak nézettségét úgy, hogy azokból a videómegosztón közölt részleteket. A Web 2.0 tehát a hagyományos média reális alternatívája lehet.
A média hatását különösen a nyelvi divatok terjedésében érhetjük tetten. Bizonyos szövegtípusok, műfajok mintha eltűnőben lennének. „A művész-, a dokumentumfilm, az oknyomozó riport, a hangjáték, az irodalmi műsor ma háttérbe szorul” – szögezi le Balázs Géza.
A nyelvész csokorba gyűjtött néhány jelenséget, amely kimutathatóan hatással van a nyelvhasználókra. Ilyen az ismerethiányból származó téves nyelvi megfogalmazás vagy nyelvi hiány, az adekvátság (illőség, megfelelőség), a félreérthetőség, az idegen szavak helytelen használata, a bürokratikus nyelv alkalmazása, a nyelvtani jelenségek ismeretének hiánya, a fogalmazási rutin hiányából adódó bizonytalanságok, az értelmetlen ismételgetés.
Ezeket a médiából gyűjtött példákkal szemléltette Balázs Géza. Ismerethiányból ered a „kárászéletű” kifejezés az eredeti, kérészéletű helyett. Az illőség hiányára ékes példa az egyik kereskedelmi rádió korábban sugárzott reklámja: „Elküldjük önt melegebb éghajlatra”. Balázs Géza szerint a médiaszövegek alkotói gyakran a félreérthetőség hibájába esnek, amire a következő mondatot idézte: „Egy ötéves kisfiút mart meg a vipera, akit kórházba szállítottak”. A fogalmazási rutin hiányából adódó bizonytalanságot pedig „A négyes út forgalma nem indokolja, hogy autópályává alakuljon” mondattal illusztrálta.
További idézetek nélkül is leszögezhető, hogy a médiaszövegek kritikátlan fogyasztása egyszerűsödő kommunikációhoz, társadalmi-kommunikációs zavarokhoz, csökkenő szövegértő képességhez, empátia- és szolidaritáshiányhoz vezethet. A nyelvész nem titkolja azt a véleményét, hogy médiumtól, műsoridőtől, médiaszövegtől függően más és más nyelvi normára, médianormára van szükség, és hangsúlyozza, hogy sokkal gyakrabban kellene igényesen és nyelvi mintaként szolgálóan is beszélni. Kiemeli a médiapedagógia jelentőségét, amelynek segítségével csökkenthetők a káros hatások.
Felelős műsorvezetők
Kerber Zoltán, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos munkatársa azt hangsúlyozta, hogy a nyelvi nevelés nem a nyelvi kódokhoz tartozik, hanem egyértelműen kulturális kód. A nyelvi nevelés során kulturális kódokat, normákat kell megismertetni a gyerekekkel, hogy a különböző kommunikációs és társadalmi szituációkban a helyzetnek megfelelően tudjanak beszélni, viselkedni. Az oktatásban most kifejlesztendő kompetencia alapú programok jóval nagyobb figyelmet fordítanak erre, és már nem csak leíró nyelvtant tanítanak, amely a jelenlegi gyakorlatot leginkább jellemzi.
Derényi András, az ELTE nyelvpolitikát oktató vendégtanára szerint rá kell irányítani a figyelmet arra, hogy az egyének nyelvhasználata nem homogén: máshogy néz ki a családi, az elsődleges közösségbeli, a regionális és az állami nyelvhasználat. „Cél, hogy nyelvhasználókat arra ösztönözzük és tanítsuk, hogy minden területen és többféle regiszterben is művelt legyen a nyelvhasználatuk. Ebben az iskola mellett a médiának is fontos szerep jut” – mondja. A megvalósítás során azonban sem a médiára, sem a nyelvre irányuló tiltó vagy kötelező jogszabályokkal nem lehet sikert elérni. A média esetében sokkal eredményesebbnek bizonyulhat a műsorvezetők, -készítők, -szerkesztők, -gyártók felkészítése, továbbképzése vagy akár nyelvi tanácsadó közreműködésének igénybevétele.
Zaj helyett ricsaj
Vágó István médiaszemélyiség, anyanyelvi műsorok egykori vezetőjeként úgy véli, hogy a minél nagyobb nézettség érdekében megcélzott, nem túl művelt közönség befolyásolja a média nyelvét, nem pedig fordítva. De nem tűnt el a bürokratikus nyelv sem. „Beül a székbe a játékos, és néhány mondatban bemutatkozik. Egyikük megrökönyödésemre azt mondta, hogy banki termékekkel foglalkozik” – idézi fel egyik élményét Vágó István.
A tévés újságírásban az igényes magyar nyelv jelenleg alkalmatlan arra, hogy divatba hozzák – véli Bárdos András, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Televíziós Tanszékének vezetője. „A világban rengeteg információ születik, ezért egy hírműsor vezetője az igazság többrétegű kifejtése helyett egyszerre csak egy dolgot közölhet, de annak az egynek azonnal fel kell keltenie a figyelmet. Ez pedig kihat a műsorvezető nyelvhasználatára is. Ha azt mondom zaj, senki sem kapja fel a fejét, ezért a ricsaj szót használom” – mond egy példát. Bonyolult mondatszerkezete miatt a magyar nyelv szerinte alkalmatlan arra, hogy a híradót bevezető head line-ban hat-hat másodperc alatt közöljön egy-egy hírt.
Bódi Zoltán nyelvész, a Magyar Rádió Netidők című informatikai műsorában rendszeresen szereplő „netnyelvész” leszögezi, hogy a World Wide Web korszaka óta az interneten a média központi szerepet kap. A net egyrészt a hagyományos média gyűjtőhelye, másrészt léteznek kifejezetten internetes médiumok.
Tempóváltás
Az íráskultúra, a helyesírás eltér a megszokottól, hiszen az internet külső kötöttségektől és normáktól mentes kommunikációs felületet biztosít, ám a netes közösségek hamar megteremtik saját normáikat és nyelvi kultúrájukat. A technológiai környezet is a lazaságot erősíti. Nagyon könnyű a számítógépen szöveget előállítani, ugyanakkor a hibákat nehezebb észrevenni, mint a nyomtatott formánál.
Az interneten könnyű anonimitásba burkolózni, így a felhasználók hamarabb vesznek fel más nyelvi szokásokat, mint ami az írott szabálykönyvekben szerepel.
A netes szövegek egyik jellemzője a hipertextualitás, vagyis a szöveg a szövegben effektus. A nyomtatott és az elektronikus médiában a szövegnek pontos határai (eleje, közepe és vége) vannak. „A neten ez másképpen működik, hiszen az egyik szövegből könnyedén másikba juthatunk” – magyarázza Bódi Zoltán. Jellemző rá a multimedialitás is, vagyis a szöveg mozgó, színes és interaktív lehet. Szélsőséges változat a chat, mert ott a szöveg írásban jelenik meg, de a beszélt nyelv jellegzetességeit hordozza. További jellegzetesség a szimbolikus írásbeliség, gondoljunk például a J és a :) használatára, amelyek a tempót és a tömörséget növelik.
A külső, nyelvi-formai kötöttségek liberális kezelése, illetve funkcionális alkalmazása jellemző az internetes szövegekre. „Nemcsak azért írunk lazábban, ha úgy tetszik, hanyagabbul az interneten, mert jólesik, hanem mert funkciója van az alkalmazott nyelvi formának. További információt közlök, ha valakinek azt írom le a chaten vagy akár e-mailen is, hogy »majd megtugggyuk«” – fűzi hozzá Bódi Zoltán. A szövegalkotás igen kreatívvá vált, 105 billentyű áll rendelkezésre, hogy pontos és gyors információkat adjunk.
A jövő nagy lehetőségei közé sorolja a Web 2.0-át, amelynek meghatározásáról még vannak viták, de annyit mindenki elismer, hogy a felhasználói tartalom-előállítás fontos színteréről van szó. Ez pedig óriási kihívás a hagyományos média számára.
