Arányait tekintve toronymagasan Magyarországon indul a legtöbb fizetésképtelenségi eljárás cégek ellen Közép-Európában. A tavalyi, közel 10 ezer ilyen eset (döntő részük végelszámolás, kisebb hányaduk felszámolás) tízszerese például a csehországinak.
A kedvezőtlen gazdasági helyzet, de akár a közelmúltban a korlátolt felelősségű társaságok létrehozásának törvényi egyszerűsítése is azzal jár, hogy 2008-ban a fizetésképtelenné váló vállalkozások száma legalább ugyanekkora lehet. A körbetartozásoknál sem javulhat a helyzet – állítja több hitelbiztosító képviselője.
A belföldi vagy akár az exportra szállító cégek így továbbra is jelentős kockázatot vállalnak a mindenütt általános halasztott fizetéses ügyletekkel. Ennek ellenére itthon eddig mindössze 650–700 cég ismerte fel, hogy hitelbiztosítással érdemes védekezni a rizikó ellen. „Több olyan ügyfelünk van, akinek egyszer már nagy pénzre ragadt bent valamelyik vevőjénél, s rájött: ehhez képest jóval olcsóbb a biztosítási díj” – summázza Vanek Balázs, az Atradius Hitelbiztosító magyarországi fióktelepének igazgatója.
Nemzetközi védelem
A teljes vevőkörre, esetleg csak egy-egy partnerre köthető hitelbiztosítás a vevő fizetésképtelensége vagy nemfizetése ellen nyújt védelmet. Előbbi megtörténhet a partnercég csődje miatt, de az „egzotikus országokba” exportáló nagyobb vállalkozásokkal megeshet az is, hogy a helyi kormány felfüggeszteti a kifizetéseket, vagy épp háború, terrortámadás teszi tönkre az üzletet.
Nem biztosítható kockázat, ha a vevő állami, önkormányzati intézmény, azonos tulajdonosi körön belüli a szállítás, illetve ha a követelés nem áru vagy szolgáltatás nyújtásából keletkezett (hanem például bérbeadásból, vámelszámolásból). Az Atradius hüvelykujjszabálya szerint ha a cég forgalmának legalább 40 százaléka leszállított kinnlevőség, mindenképp érdemes hitelbiztosítóhoz fordulni.
A biztosítási szerződés tető alá hozása (amelyet erre szakosodott alkuszcégek, például a GrECo Kft., is segíthetnek) az ügyféligényektől függően jellemzően 1–2 hónapig tart. A látszatra hosszú idő oka az, hogy a biztosítónak egyenként alapos bonitásvizsgálatot kell végeznie az ügyfél vevőcégeinél – gyakorta nemzetközi partnerei segítségével. Ennek alapján határozzák meg a rájuk adható maximális biztosítási limiteket. A hazai piaci szolgáltatók közül például a szintén fióktelepként működő Coface Hungaryt egy 50 hitelbiztosítóból álló nemzetközi szövetség adatbázisa segíti ebben a munkában. A Coface-nél mód van előzetes vizsgálat nélküli alaplimit megadására, ha a vevő cég korábban már pozitívan minősítette.
Mikor fizet a biztosító?
A hitelbiztosítás többféle értelemben is aktív kapcsolatot jelent az ügyfél és a rizikót átvállaló társaság között. Több hazai hitelbiztosító arra is lehetőséget teremt, hogy ügyfelei maguk tájékozódhassanak cégadatbázisában. Ha negatív hír érkezik a biztosított valamelyik vevőjéről, előzetesen figyelmeztetik a kockázat megnövekedésére (ugyanakkor vissza is vonhatják a korábban megadott limitet). „Cserébe” viszont az ügyféltől is elvárják: azonnal jelezze a biztosítónak, ha bármi jelét észleli annak, hogy partnere késlekedik a fizetéssel.
A biztosítás nem vonatkozhat minden országra: a hazai legnagyobb hitelbiztosító, az Allianz-csoporthoz tartozó Euler Hermes Zrt. például nem szerződik a FÁK országaiban, illetve a volt Jugoszlávia legtöbb államában tevékenykedő vevők esetén. Az Atradius szerint náluk nem automatikus egy ország kizárása, ezt időről időre felülvizsgálják.
A hitelbiztosítók a vevő felszámolása esetén azonnal fizetnek. Egyéb esetekben az Euler Hermes a kárrendezési iratok benyújtása után legkésőbb 30 napon belüli, a Coface négy héten belüli kárrendezést ígér. Utóbbi, ha a bevételkiesés pontos mértéke még ismeretlen, az önrész levonása után a várható kár felét utalja ki előzetesen.
A valóságban azonban a teljes kárkifizetés akár 3–6 hónapig is elhúzódhat. Ennyi ideig eltarthat ugyanis, amíg ténylegesen megállapítható, hogy a vevőtől nem folyik be a vételár.
Állami kezességvállalás
A hitelbiztosítások futamideje jellemzően egy év, de automatikusan hosszabbodik. A néhány ezer forintos vevőminősítési költség mellett az ügyfeleknek az ügylet mintegy 0,5 százalékára rúgó díjjal kell szembesülniük – a célország, a vevő és az ügylet kondícióitól függően.
A tisztán piaci alapon működő hitelbiztosítók jellemzően legalább 400–500 millió forint éves biztosított forgalmat és akár 20–25 százalékos önrészt szabnak meg az együttműködés feltételeként. Az ennél kisebb cégeket az állami Magyar Exporthitel Biztosító (Mehib) Zrt. tavaly júliustól elérhető (s az Európai Unión belül is elsőnek számító), csak export esetén alkalmazható kkv-konstrukciója vigasztalhatja. Ezt kifejezetten a 2 millió euró alatti éves kivitelű és 50 millió eurónál kisebb nettó árbevétel alatti vállalkozói körnek nyújtják, az állami költségvetés készfizető kezességével.
E biztosítás előnye, hogy csak 5 százalék önrészt ír elő, s a biztosítás fedezete kiegészíthető a termék előállítási önköltségének térítésével is – hangsúlyozza Szakács Tibor, a Mehib vezérigazgatója. A piaci szereplőkkel kialakított hallgatólagos munkamegosztás szerint a Mehib révén exportjukat felfuttató kisvállalatokat idővel a többi hitelbiztosító veheti át.
A Mehib szolgáltatásának az is előnye, hogy a legveszélyesebb politikai kockázatú államokat is vállalja (igaz, borsosabb díj fejében, saját országbesorolása alapján).
A kkv-hitelbiztosítás terjesztését az év első hónapjaiban várhatóan 4–5 kereskedelmi bank is megkezdi. Tárgyalnak arról is, hogy a Széchenyi Kártya mintájára a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara hálózatában is elérhetővé váljon.
