Bill Keller, a The New York Times főszerkesztője nemrégiben egy jókora listát lobogtatva bevonult az irodájába, majd alig öt perc elteltével ki is jött ki onnan. Állítólag mindössze ennyi időbe telt, hogy a lap alkalmazottainak lajstromából kihúzzon száz nevet.
A drasztikus lépést a főszerkesztő szerint azért kell megtenni, mert a nyomtatott sajtó piacán tapasztalható kedvezőtlen trend a The New York Timest is érzékenyen érinti. Az elmúlt egy évben az USA-ban körülbelül hét százalékkal csappantak meg az újságok reklámbevételei, ráadásul az olvasottság is jócskán visszaesett, s az így előállt pénzügyi gondok következtében mind több kiadó dönt a leépítés mellett. „A létszámritkítás nálunk elsősorban újságírókat érint, a művészeti vezetők és a képszerkesztők továbbra is maradnak. Az elbocsátás fájdalmas, de muszáj csökkentenünk a kiadásokat” – kommentálta a döntést Keller.
Tudta-e?
2007. április–szeptember között az amerikai napilapok forgalma 2,5 százalékkal esett vissza az előző év hasonló időszakához viszonyítva.
A több mint 1300 alkalmazottat számláló lap vezetősége nem véletlenül döntött a legkézenfekvőbb megoldás mellett. A tavaly kétszázmillió dolláros büdzséből gazdálkodó kiadvány minősége ugyanis nem romolhat, már csak azért sem, mert lépést kell tartani a nagy konkurenciával, a Wall Street Journallal, amit tavaly a Rupert Murdoch érdekeltségébe tartozó News Corporation szerzett meg. Valószínűleg ez a magyarázata annak, hogy a The New York Times – publicistáinak rovására ugyan, de továbbra is – ragaszkodik az igencsak borsos áron „előállítható” exkluzív híranyagokhoz, és a szegényebb eklézsia ellenére sem mondott le például az évente több mint hárommillió dollárt felemésztő iraki riportsorozatról.
Menő net
De nemcsak Amerika egyik legnagyobb szerkesztőségében rossz a hangulat, hanem többek között a Los Angeles Timesnál is, ahol 150 újságírót tesznek lapátra. Mi több, a napilapot kiadó Tribune Co. feje, Sam Zell azt szeretné, ha a médiavállalat rövidesen ötszáz munkatársától szabadulna meg. Az összesen mintegy háromezer alkalmazottal működő tröszt bevételei öt százalékkal csökkentek januárban, ezen belül a reklámbevételek több mint tíz százalékkal estek vissza. Ez az eredmény sokkal rosszabb, mint amire számítottak, s szakértők szerint egy ideig nem is lesz megállás a lejtőn. A chicagói székhelyű csoport kilenc újságja közül a legnagyobb veszély előreláthatóan a Chicago Tribune, a Newsday, a The Baltimore Sun, a The Hartford Courtant, illetve az Orlando Sentinel alkalmazottaira leselkedik, a tröszt 24 tévécsatornájának stábja egyelőre biztonságban érezheti magát, őket ezúttal nem érinti a leépítés.
Miközben egyre rosszabbul áll az amerikai napilapok szénája (ma körülbelül feleannyi zsurnalisztát foglalkoztatnak, mint hét évvel ezelőtt), a folyóiratok és az internetes újságok folyamatosan publicistákat keresnek. A magazinok tavalyelőtt 400, a netes híroldalak pedig 9200 munkahelyet biztosítottak, utóbbi esetében ez az alkalmazottak számának 13 százalékos növekedését jelenti.
Európai karcsúsodás
Tévedés lenne azt gondolni, hogy az európai újságíróknak erősebb a pozíciójuk, mint tengerentúli kollégáiknak. Az elbocsátási hullám hatása felénk is érződik, 2007 júniusában például látványos „tisztogatást” hajtott végre a News International, amely olyan lapokat ad ki, mint a The Sun, a The Times, a News of the World és a The Sunday Times. A Murdoch-birodalom brit „részlege” akkor bejelentette: száz újságírótól, azaz alkalmazottainak hozzávetőleg hét százalékától kíván búcsút venni.
De a BBC-nél való leépítésektől is hangos volt a sajtó tavaly októberben, amikor Mark Thompson vezérigazgató bejelentette: a társaság a következő hat évben 2500 munkatárstól, vagyis az alkalmazottak mintegy tíz százalékától válik meg. Ez esetben azonban túlnyomórészt tévés és rádiós újságírókról van szó.
