– Miért hagyta ott az Országos Audiovizuális Tanácsot (CNA)? Megunta?
– Unalom? Nyolc év, az nyolc év. Két törvénytervezet, több tucat határozat, több száz engedély, külföldi utazások, konferenciák, felmérések, tanulmányok. Inkább fáradtságnak nevezném, és vannak dolgok, elsősorban médiaetika terén, amelyekbe belefásultam, miután ennyi év alatt sem sikerült változásokat elérni.
– Mi a véleménye a román tévés piacról? Milyen átalakuláson ment át CNA-s pályafutása alatt?
– Rengeteget változott. Ma az ország minden pontján elérhető a tévécsatornák nagy része. Európában sehol sincs annyi médiaengedély, mint Romániában: országos, regionális és helyi kereskedelmi csatornák működnek, valamint rétegadók is sugároznak. Jelen van a BBC, az RFI és a Deutsche Welle. Pár hete román nyelvű közvetítéssel néztem a Vasas–Újpest labdarúgó-mérkőzést. Ráadásul az ország egész területén előfizethető több magyar nyelvű csatorna is.
– Hogyan látja a magyar médiapiacot, ezen belül is a tévépiaci helyzetet?
– Unalmas. Nagyjából pont annyira polarizált, mint a társadalom. Mindenből kettő van. Az egyik azt mondja fehér, a másik ugyanarra a dologra, hogy fekete. Kívülről nagyon belterjesnek látszik. Európában senki nem érti, hogy miért van például két közszolgálati tévé. Az M2 egyébként közelebb áll az én ízlésemhez, mint az M1.
Gáspárik Attila kedvencei
Tévé: Lévai Balázs műsorai, Kultúrház, Záróra… Kikötő a Dunán, XXI. század
Újság, magazin: HVG, ÉS, Beszélő, Magyar Narancs, Színház, ÚJ Magyar Szó
Rádió: BBC, Radiocafe, Guerilla Bukarest, Paprika Kolozsvár
Internetes portál: Transindex, Index, Filmtett, Hírszerző
Könyv: Michel Tournier: A rémkirály, Kertész Imre: Sorstalanság, Spiró György: Az Ikszek, Király László: Fény hull arcodra, Ady, Kosztolányi összes
Film: Éjszakai vonat, Szegénylegények, Necropolisz, Taxidermia
Zene: Mozart, Garbarek, Louis Andriessen, Balanescu, Kispál, mezőségi népzene
Hobbi: Régi erdélyi képeslapok gyűjtése
– Ön szerint az Országos Audiovizuális Tanácsnak vagy az ORTT-nek nehezebb a dolga?
– Az ORTT elvesztette a fonalat. Nem is csoda, mert olyan eszközökkel kell dolgoznia, amelyekkel nem lehet hatékonyan szabályozni. Sajnos nagyon politikafüggő a testület. Persze az audiovizuális tanácsnak is van mivel harcolnia.
– 2005-ben blogot indított, ahol az idén március 5-éig rendszeresen olvashattuk a bejegyzéseit. Mi volt a célja?
– Kötelességemnek éreztem, hogy hivatalnokként átlátható módon dolgozzam. Ugyanakkor tudom, hogy számtalan kérdés foglalkoztatja az embereket.
– Ön végzettségét tekintve színész, sokan humoristaként is ismerik. Hogyan tudta összeegyeztetni művészi énjét az audiovizuális tanács szigorú világával?
– A tanácsban is magam maradtam. Ha önmagad vagy, hamarabb elfogadnak, mint amikor felveszel egy „hivatalnoki” pózt. Előfordult, hogy új portás került az épületbe, nekem meg fel kellett mutatnom az igazolványomat, mert ha rövidnadrágban, papucsban vagy éppen görkorcsolyával érkeztem, nem nagyon hitte el, hogy én vagyok az államtitkár.
– Milyen meggondolásból pályázott a marosvásárhelyi színművészeti főiskola rektori posztjára?
– A színház olyan szerelem, amit nem lehet elfelejteni. Barátaim dolgoznak ott, és szeretnénk együtt továbbépíteni az intézményt.
– Ezután gyakrabban láthatjuk a színpadon? Milyen szerepet játszana el legszívesebben?
– Gondolom, most olyan kiégett értelmiségit kellene játszani… Nem tudom, soha nem voltak preferenciáim, és soha nem adtam vissza szerepet.
– Lenne olyan állás Magyarországon, amit szívesen elvállalna?
– Ascher, Zsámbéki, Jancsó, Hajdu Szabolcs, Mácsai tudna olyan ajánlatot tenni, amit megfontolnék.
