Van bármi jelentősége a minapi döntésnek?
A mai gyakorlatban nincs. A döntés lényege, hogy a Tokaj borvidék határon túli szeletére továbbra is használható a kifejezés szlovák megfelelője: Vinohradnícka oblast’ Tokaj. A két ország között 2004-ben megállapodás született, ennek lényeges eleme volt a használható borvidéki név rögzítése. Szlovákia ezt figyelmen kívül hagyva kérte a korábbi megnevezés visszaállítását. Magyarország viszont azt szerette volna elérni, hogy a szlovák megnevezésben önállóan ne szerepelhessen a Tokaj szó, ez sikerült is.
A vásárlók, fogyasztók szempontjából nem oszt, nem szoroz, hogy minek hívják a borvidéket.
A vásárló azt látja, hogy ugyanaz a Tokaj felirat van mindkét országból származó palackon. Sőt, szlovák oldalon nagyobb betűvel írják rá, mint mi, és ugyanúgy szőlőlevél koronát használnak, mint a legjelentősebb magyar forgalmazó, a Tokaj Kereskedőház. Ami ellen folyamatosan tiltakozunk. Most csak a borvidék szlovák részének névvitája zárult le, a bormegnevezés körüli probléma igazából nem.
Van minőségi különbség az ottani és az itteni borok között?
Természetesen van, de most nem ez a lényegi elem.
Akkor is érezni a differenciát, ha félretesszük a bennünk dúló patriotizmust?
Ha nem lenne különbség, és azonosak lennének a szabályozási, ellenőrzési körülmények, valamint megegyeznénk a területi lehatárolásban, akkor nem berzenkednénk a közös név miatt.
Tokaji szüret Fotó: MTI / Balázs Attila
Attól, hogy határ fut a két ország között, ugyanaz a talaj, ugyanaz a Nap süt. Mitől lenne gyöngébb az a bor, mint a miénk?
Azon is vitatkozunk, hogy a feltételek azonosak-e. Őseink nem véletlenül csak három községhatárban ismerték el ugyanazt a minőséget. Most ezt hét községhatárra és lényegesen nagyobb területre szeretnék kiterjeszteni. A rendszerváltás után jelentős tőke áramlott a magyar borászatba, sokat tettünk a minőség védelméért, hatalmasat fejlődött a technológia, az ellenőrzés, míg odaát megállt az idő.
Ön képes megkülönböztetni az ottanit az ittenitől? Ha letesznek tízszer egy szlovák decit, és tízszer egy magyart, képes hibátlanul szortírozni?
Általában igen. Tárgyilagosan meg kell azonban említenem, hogy ott is akad egy-két termelő, aki a játékszabályokat betartva szép bort készít. De úgy összességében Szlovákiában olyan a minőség, mint nálunk 1990 előtt. Ha a 2004-es megállapodásunkat mindkét ország komolyan vette volna, ma egy határon átívelő közös borvidék lenne egységes minőséggel. És persze kiderült volna, hogy azok a területek, amelyeket ők utólag önkényesen beerőltettek a borvidékbe, alkalmatlanok az ilyen minőségű termelésére. Magyarországon hegyközségi rendszer működik, pontos nyilvántartásunk van a termőterületekről, a termésmennyiségről, és származási bizonyítvány kiadásához kötött minden egyes kiló szőlő. Külön gondot fordítunk az aszúszemek kiszedésének és felhasználásának ellenőrzésére. Szlovákiában nincs ilyen szakmai szervezet, hiányzik az egységes nyilvántartás. Azt sem tudni, pontosan hány hektáron termelnek szőlőt. Annak idején százhetvennyolc hektár került át a túloldalra. 2004-ben abban egyeztünk meg, hogy szlovák oldalon ötszázhatvanöt hektár tartozik a borvidékhez, ám ők ma kilencszáznyolc hektárról beszélnek. Hogy azon belül mekkora területen van ténylegesen szőlő, nem tudom, mivel nem közölnek adatot; becslésem szerint négy-ötszáz hektár lehet ez.
És a mi oldalunkon?
Mi ötezer-ötszáz hektáron termesztünk alapanyagot. Körülbelül ötven-hatvanezer ember megélhetése függ kisebb-nagyobb mértékben a szőlő- és bortermeléstől, átlagos esztendőben kétszáztízezer hektoliter bor terem, az éves árbevétel meghaladja a tízmilliárd forintot.
 |
| Marcinkó Ferenc Forrás: Hír24 |
Ötszáz hektár az ötezer-ötszázhoz. Nem konkurencia. Lehetnénk nagyvonalúak.
Ami a területet illeti, nagyvonalúak voltunk 2004-ben. Most már az a cél, hogy a törvényi és a helyi szabályozás, valamint az ellenőrzés is egységes legyen, ha már azonos néven engedünk forgalmazni. Visszatérve a területre, nem az ültetvények jelenlegi nagysága és ápoltsága a lényeges, hanem a potenciális lehetőségeké. Biztos vagyok benne, hogy ha a vita nyugvópontra jut, a szlovák oldalra is jelentős tőke áramlik.
És termel majd modern technológiával a mienkhez hasonlóan jó Tokajit. De legföljebb ezer hektáron, ötödnyi területen, mint mi.
Nem intézhető el ilyen egyszerűen ez a kérdés, hiszen a mi termelőink gazdasági érdekei is fontosak, amit egy brüsszeli egyeztetésen az EU bizottsági tagja is elismerte. A szlovákok ma még szinte kizárólag belföldön értékesítenek, ám a fejlesztés után exportálnának. Ebben az esetben a gyengébb minőség rontaná a mi hitelünket.
Ha lesz tőke, javul a minőség – ön utalt rá az imént.
Szlovákiában elhúzódott a kárpótlási folyamat, hosszú idő után dőlt el, ki is a szőlők gazdája, ezért ültetvényeik zöme rendkívül rossz állapotban van. Amennyiben a fejlesztések az általunk is elfogadott területeken, közös szabályozás alapján zajlanak majd, akkor nincs problémánk. Ezt egyébként számos alkalommal elmondtuk. Csakhogy Szlovákia úgy akar a névhasználathoz hozzájutni, hogy mindezt nem akarja tudomásul venni.
Olcsóbb a szlovák tokaji, mint a magyar?
Nem, mert euróövezetben vannak, így általában magasabbak a költségeik, mint nekünk.
Hol tart a bornévvita?
Mindkét ország termékleírást nyújtott be az illetékes brüsszeli bizottságnak. Az elbírálás határideje 2014. december vége.
Mire várnak 2014 végéig?
Dönthetnének akár holnap is, birtokában vannak a szükséges információknak, de szerintem kihúzzák az utolsó percig. És közben valószínűleg azt erőltetik majd, hogy a két ország adjon be egységes módosítási javaslatot. Mindezt azért, hogy ne a bizottságnak kelljen döntenie. Csakhogy mi már nem hiszünk az egyeztetésekben. A szlovák fél azt bizonyította, nem érdeke a megegyezés.
Ezek szerint az a magyar taktika, hogy kis botrányokkal 2014 végéig távol tartjuk a befektetőket a szlovákiai Tokajtól, és imádkozunk, hogy bő két év múlva a jeles grémium eltiltsa a szomszédot a Tokaji bornév használatától.
Szlovákiában olyan a minőség, mint itt 1990 előtt
Hogy a magyar kormány él-e a mostani döntés kapcsán a fellebbezési jogával, annak eldöntése nem a mi feladatunk, de mindenben együttműködünk. A névhasználat jelenlegi formája ellen továbbra is fel kell lépnünk, hiszem, ez a döntés határozottabb fellépést fog inspirálni.
Vagyis nyugodtan csináljanak jó bort a szlovákok a befektetőikkel, csak ne Tokaji néven.
Így van. Vagy vigyük végig a korábbi megegyezést.
Szlovák Tokaji más néven, ráadásul drágábban a kutyának se kéne.
Ez nem a mi problémánk. Mi felkínáltuk a lehetőséget, amellyel eddig nem éltek, viszont a névhasználathoz ragaszkodnak, pedig a jelenlegi helyzet a történelmi területen lévő kinti befektetőket is sújtja.
