Az Afrikából érkező csapatok számára az első forduló nem tartogatott sikerélményt, de Ghána a második mérkőzésen megmutatta, hogy az élcsapatok ellen is képesek meglepetést okozni. A szerb Ratomir Dujkovic együttese az utolsó 20-25 percben lefocizta Nedvedéket, és nagyobb arányban is nyerhetett volna, ha egy kicsit pontosabb a befejezésnél, és nem a világ egyik legjobbja áll a rivális kapujában.
Drogbáék jók voltak, de nem eléggé
A ghánai csapat szép sikere azonban nem feledteti az afrikai válogatottak addigi szereplését: Elefántcsontparttól várta mindenki a meglepetést, de Drogbáék hiába játszottak jól mind a két meccsükön továbbjutni biztosan nem fognak. Pedig minden adott volt a sikeres vébéhez: egy alaposan felkészített csapat érkezett Németországba, amelynek minden posztján jól képzett futballisták játszanak. Az első találkozón mindjárt az egyik esélyessel, Argentínával találkoztak, és a torna talán eddigi legizgalmasabb mérkőzésén végül 2:1-re alulmaradtak az elefántok. A hollandok ellen is helytállt Henri Michel együttese, ám az eredmény nem stimmelt.
A francia mester értelemszerűen csalódottan nyilatkozott: “Állandóan azt hallom, hogy milyen csodálatos a csapat, a végelszámolásnál azonban nem ez számít.” Michel keserűsége érthető, hiszen feltehetően fel kell állnia a tornát követően a kispadról. “Ez Afrika” – tette hozzá a tréner.
A ghánaiak szerb mestere Dujkovic is megjegyezte, hogy a kontinensen másképpen kezelik az edzőkérdést. “Ezt az afrikai országokban általában nem a józan ész dönti el. Rövid távú érdekek befolyásolják óa szövetségek vezetőit.” – nyilatkozta a szerb. Az általa elmondottakat igazolja a togói tréner kálváriája. A német Otto Pfister még az első meccs előtt lemondott a járandóságok és prémiumok körüli nézetkülönbség miatt. Pár nappal később mégis leült a kispadra.
Mély zsebek
A togói szövetség első embere bárkinek lenyilatkozta, hogy ki nem állhatja Pfistert, akinek legutóbb azt vetették a szemére, hogy túl sokat iszik. A prémiumok miatt kirobbant vitát úgy tűnik sikerült lerendezni, a FIFA közbenjárására nem fognak sztrájkolni a játékosok.
Az ilyen hatalmi játszmák megszokottak Afrikában: volt már arra példa, hogy 24 órán belül kirúgtak, majd újra felvettek egy kapitányt. A zambiai szövetség pedig négy hónap alatt három trénert is elfogyasztott.
A legnagyobb problémát akárcsak más országokban az jelenti, hogy a szövetségek a FIFÁ-tól kapott pénzeket elnyelik. “Ezt az összeget elvileg a fociba kellene visszaforgatni, a nemzetközi szövetség azonban nem ellenőrzi, hogy mi történik a pénzzel.” – mondta Claude Le Roy, a kongói válogatott mestere. A FIFA tehetne valamit az ügy érdekében: büntethetné a szövetségeket vagy visszatarthatná a támogatásokat. Sepp Blatter azonban a kritikusai szerint tudatosan huny szemet a visszásságok felett, hogy így támogatókat szerezzen magának a szövetségen belül.
