Vajna: Magyarországon a filmezés egy állás

Meséljen a Szabadság, szerelemről.

1956 az egyik legfontosabb része az életemnek, mivel akkor hagytam el Magyarországot. Ezzel kezdtem el a saját életemet kiformálni. Egyedül mentem ki, a szüleim után, tizenkét évesen, de ez egy külön történet.

Miért nem viszi filmre?

A történetem saját magamnak nem annyira izgalmas.

De másoknak lehet…

Igen. Viszont nekem kell, hogy izgalmas legyen, különben nem foglalkozom vele.

Térjünk vissza a filmre.

Szerintem 1956 az egyik legérdekesebb pillanata a magyar történelemnek.

Ön szerint miért?

Mert ez volt az első és az egyetlen nemzet, amely a szovjethatalom ellen fegyverrel fellázadt, és megteremtette a saját szabadságát. Még akkor is, ha csak pár napra. És ez volt az az első lépés, ami harminc évvel később leomlasztotta a berlini falat. A szovjetek összeestek. Itt figyeltek fel arra az emberek, hogy a szabadság tényleg fontos nekik.

Öné az alapötlet?

Az alapötlet össze van ragasztva, mint ahogy általában minden alapötlet össze van ragasztva. Bizonyos részei egy amerikai filmből valók, melynek a címe Miracle. Ez a szovjet-amerikai meccsről szól a melbourne-i olimpián. Ezt láttam, és eszembe jutott, hogy volt egy szovjet-magyar vízilabda-mérkőzés, ami ’56-ról is szólt. Hat éve keresek Joe Eszterhaszal egy olyan történetet, amely érdekes lenne a magyar fiatalságnak, vagy a magyaroknak általában a forradalomról. Olyan sztori kellett, ami érzelmileg visszaviszi őket abba a korba, és az akkori 18-19 éves gyerekek szemével láthatják ezt a forradalmat. Ha sikerül, akkor megnyerhetem őket, és akkor vissza fognak emlékezni a történelmük egy fontos pillanatára, amire akár büszkék is lehetnek.

Magának fontos mint producernek, hogy egy forgatókönyv megfogja érzelmileg?

Persze, nagyon. Van, aki bármit megcsinál sok pénzért, én nem.

Nyilván. A Terminátor harmadik részében mi bolygatta meg az érzelmeit?

A Terminátor 3 megfogja a fantáziádat. Milyen lehet a jövő? Létrejöhet-e egy olyan szituáció? Lehetnek-e olyan robotok, amelyek érzelmesebbek lesznek, mint az emberek? Vagy legalább olyan ügyesek. Ez az én fantáziámat már régóta foglalkoztatja. Mint ahogy a Spielbergét, hogy van-e más lakosság – vagy nem tudom, hogy mondják magyarul – az űrben. És ha van, akkor milyen? Nekem a Terminátor ugyanilyen. A lényeg az, hogy érdekes legyen a sztori. Nehéz egy filmet megcsinálni. Évekbe telik, mire összeáll.

A Szabadság, szerelem hány év volt?

Kilenc évvel ezelőtt kezdtem el kutatni egy történet után, de nem találtam meg, csak két évvel ezelőtt. A gyerek megszületett, most már csak az a kérdés, hogy milyen kondícióban él.

Milyen érzés itthon filmezni?

Küzdelem. Mint 1956. (nevet) Nehéz, mert ahhoz vagyok hozzászokva, hogy a világ legtehetségesebb embereivel dolgozom együtt. Legyen az a Terminátor, az Evita, az I Spy, az Angyalszív. Itt ez egy más dolog. A tehetségek lehet, hogy megvannak, de valahogy nem annyira büszkék az emberek arra, amit csinálnak. Még nem tisztelik egymást. Nekik még a filmezés egy állás. Odakint ez teljesen másként van.

Miben?

Nekem ez egy életforma. Nyugtalan vagyok, ha nem úgy sikerül, ahogy szeretném, nem vagyok megelégedve, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy elképzeltem. Itt ezt ki kell küzdeni. Amerikában, ha elmegyek mondjuk a sminkesekhez, akkor ők előjönnek 20-30 ötlettel, amelyek közül válogathatok. Itt ha én nem mondom, akkor nagyon nehezen születik valamilyen ötlet is. Talán a színvonal is más. Itt minden arról szól, hogy hogyan és mennyiből csinálják a produkciót. Itt a filmszakmában komoly nehézség, hogy szinte minden filmet állami pénzből dotálnak. Innentől kezdve megszűnik a dolog azon része, hogy sikeres legyen, hiszen a pénzt soha nem kell visszaadni. A rendezőkön kevesebb a felelősség, hogy olyat produkáljanak, ami nemcsak művészileg működik, hanem a közönségnek is tetszik. Azaz nincs meg az az egyensúly, amit el kell találni a szakmában. Felelősök vagyunk azért a pénzért, amit befektetünk. A stáb itthon arra gondol, hogy mennyit keres a film forgatása alatt, nem pedig arra, hogy mennyit keres majd a filmmel.

Gondolja, hogy a magyar filmek a legtöbb esetben arról szólnak, hogy a rendező végre kapott pénzt, és akkor majd megvalósíthatja önmagát?

Nézd, ez egy fura dolog, mert ha valakivel leülsz beszélgetni, állati fontos, hogy megértsen. Ha pedig a közönséggel akarsz leülni, és elmondani nekik egy történetet, akkor fontos, hogy megértsék. Ha nem értik meg, akkor kivel beszélgetsz? Fontos a művészet, de fontos a közérthetőség is.

Melyik a kedvenc filmje?

Melyik gyerekedre vagy a legbüszkébb? Mindegyikre az vagyok, mert mind nagy küzdelem volt. Gyerekek között is van, aki kicsit szebb, vagy kicsit okosabb, ügyesebb. Nem tudom. Mindet szeretem.

Önnek – mint neves producernek – könnyebb volt pénzt szereznie Magyarországon?

Szerintem ugyanolyan nehéz volt összehozni, mint egy magyar kollégának. Amiben szerintem eltérek tőlük az az, hogy én úgy érzem, ha az ötlet elég jó, akkor a pénzt mindig meg tudom szerezni. Kevés olyan filmötletem volt, amire egy fillért sem tudtam összehozni. Persze volt, amiről úgy gondoltam, hogy a legtutibb film lesz, de senki nem vette meg az ötletet. Tudod, hogy van ez. Ha hatan mondják, hogy részeg vagy, akkor ülj le.

Mesélje el egy ötletét, amire egy fillért sem tudott szerezni…

Egy bűvész élettörténetéről szól, még nem tudtam eladni. Houdini volt a példaképe, Algériában segített a francia hadseregnek. Érdekes. Majd talán egyszer. Még nincs meg az az egy mondat, amivel el tudnám passzolni.

Kivinne valakit magával a Szabadság, szerelem színészei közül Amerikába forgatni?

A színésznek a nyelv a hangszere, azon játszik, azzal játszik. Ahhoz, hogy megtanuljon egy nyelvet úgy, hogy játsszon vele, nagyon hosszú időre van szükség.

Gondolkozik következő magyar produkción?

Nem. Most jelen pillanatban azon gondolkozom, hogy ez sikerüljön rendesen, és hadd menjen a maga útján.

És külföldi produkción?

Folyamatban van például a Terminátor negyedik része, illetve dolgozunk egy Terminátor-sorozaton is.

Hogyan folytatják?

Majd gyere el a moziba, és nézd meg. Kész a forgatókönyv, ott van pár stúdiónál, már csak az a kérdés, hogy melyik csap le rá. Szerintem ez a rész jobb lesz, mint az első három együtt.

Nyilván, ha ön mondja. Ön szerzi a pénzt?

Kétféle producer létezik a szakmában. Az egyik az, akit felkérnek arra, hogy csinálja meg a filmet, minden készen áll, csak pénz nincs, szerezzen. A másik egy kreatív producer, aki kitalálja a történetet, megíratja a forgatókönyvet, összeszedi a pénzt, a forgalmazót, a rendezőt. Én az utóbbi kategóriába tartozom.

Gondolkozott már a rendezésen?

Nem, ahhoz nem értek. Én kitalálom a koncepciót, amit megvalósítok. A színészekkel nehezebben bánok. Lehet, hogy egyszer azért kipróbálom…