John Cale maga a rocktörténelem. A kortárs könnyűzene egyik legnagyobb zenei intelligenciával bíró zeneszerzője egykor Wales-ből vándorolt ki az Egyesült Államokba, hogy kortárs zenével foglalkozzon. A hatvanas években avantgárd, főként minimalista zenei társulások (mint például a Dream Syndicate) tagjaként dolgozott együtt John Cage-dzsel, akivel Erik Satie szerzeményeit játszotta.
A hatvanas évek közepén aztán Lou Reeddel való találkozása teljesen felforgatta ígéretesen induló komolyzenei pályáját. Előbb a Primitives, majd a Velvet Underground zeneszerző-hangszerelőjeként bábáskodott a hatvanas évek végének New York-i artrockjának születésénél.
Az amerikai underground aranykora Cale, Lou Reed, Nico és Andy Warhol barátsága idejére tehető, ekkor jelent meg például a a legendás, Andy Warhol tervezte “banános” The Velvet Underground & Nico, White Light/White Heat című lemezük. Cale minimalizmus iránti vonzódása, multiinstrumentalitása (zongorán, csellón, brácsán, orgonán, gitáron egyaránt játszott) alapvetően határozta meg a VU – és azon keresztül szinte az egész kortárs rockzene hangzását. A VU-ból ugyan Reeddel való nézeteltérései miatt kilépett/kirúgták, de a Cale előadóként és producerként fantasztikus szólókarriert futott be. John Cale az évek során váltogatva adta ki kortárs komolyzenei lemezeit és nagy sikerű kacérkodásait a poppal és a rockkal.
Zenei érzékenységéről mi sem tanúskodik jobban, mint az, hogy producerként olyan alaplemezek elkészítésében segédkezett, mint Nico The Marble Indexe, a Stooges azonos című alaplemeze, vagy Patti Smith kucsalbuma, a Horses. Számtalan filmzenét írt, különösen francia filmekhez, de részt vett az Amerikai psycho, a Basquiat vagy az I Shot Andy Warhol munkálataiban is.
A fáradhatatlan muzsikus érdeklődése a nyolcvanas-kilencvenes években az elektronikus zene felé fordult. Közösen készített lemezt a másik nagy producermágussal, Brian Enóval. Egy turné, egy koncertalbum és egy Warhol-emléklemez erejéig újra egymásra találtak Lou Reeddel a kilencvenes évek elején, bár ez a felújított kapcsolat is csúfos véget ért. Cale újabban elismerő nyilatkozatokat tesz Dr Dréről és a hiphopról – mindez nem akadályozta meg abban, hogy tavaly BlackAcetate címen egy majdhogynem hagyományos, gitárorientált rockalbumot jelentessen meg.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
