A kismamák körében talán a legszélesebb körben terjedt el a mosószóda és a mosódió használata, amely a különböző színező- és illatanyagok, fehérítők híján nem okoz allergiát. Sajnálatos, hogy még mindig nagyon kevés helyen elérhető. A piacon kapható öblítők káros hatásaik mellett jelentősen csökkentik a nedvszívó képességet, ami a mosható textilpelenkáknál elég kellemetlen.
Olcsóbb a hagyományos
Egy gyerekre a szobatisztává válásig 1 tonna pelenkából álló hulladék jut, pedig a pelenka nem éppen nehéz. A piac 95 százalékát az eldobható pelenkák teszik ki, ami a kényelemről szól, és a teljesen irracionális fogyasztásról. A most divatos pelenkák akkor kímélnék valamelyest a környezetet, ha meg lenne oldva a szelektív gyűjtésük.
De nézzük, hogy miből készülnek: polipropilén szálfátyol, papír, cellulózőrlemény duzzadó zselével, polietilén, ragasztógumi és tépőzár. Ennyi fajtára kellene tehát a gyűjtés után szétbontani, ami rendkívül energiaigényes. A mosható pelenkák előnye, hogy olcsók, elég egyszer egy kezdőkészletre beruházni, ami 15-20 db pelenkát jelent. A mosásnál azonban ügyelni kell a fent említettekre, hagyományos mosószerrel ez a típus is jelentős környezetterhelést okoz.
A pénz nem számít?
Az élelmiszer egy másik sarkalatos pont. Vajon nem lenne normális, hogy mindenki tartósítószerektől, finomított cukortól és egyéb adalékanyagoktól mentes élelmiszert fogyasszon, ne csak a babák? Később se etessük a kis gyerekeket a népszerű pudingokkal, joghurtokkal, mert azok távolról sem olyan egészségesek, mint amilyennek akár büntetések árán is reklámozzák. Van olyan elmélet, amely szerint az egyre gyakrabban előforduló hiperaktivitást is az élelmiszerekben található adalékanyagok okozzák.
Elég csak abba belegondolni, hogy a rengeteg cukrozott étellel mennyi felesleges energiát vesznek magukhoz a gyerekek. A legbiztosabb, ha saját magunk készítjük a turmixokat, főzelékeket friss alapanyagokból, így nem keletkezik tömérdek csomagolási hulladék a befőttes üvegekből, és nem fizetjük ki a termék önköltségi árának sokszorosát csak azért mert rá van írva, hogy „bébi”.
A gyerekeket célzó iparnak egyébként is bevált módszere arra apellálni, hogy a szülő mindent meg fog venni a gyerekének. Ilyenkor a pénz nem számít. Persze, egyre többen vannak, akik megelégelték a szemtelenül túllőtt árakat, és inkább a bababörzéken vesznek babakocsit, ágyat, ruhát és játékokat. Az így szerzett portéka gyakorlatilag alig használt, és ugyanolyan jó minőségű, jópofa, mint az újonnan vásárolt. Ezzel és a testvérek által egymástól örökölt holmikkal rengeteg felesleges hulladéktól mentjük meg a környezetet.
A játékból is hulladék lesz
A cumisüveg és cumi választásakor figyeljünk oda arra, hogy azok BPA-mentesek legyenek. A BPA a biszfenol-A nevű anyag rövidítése, amely a polikarbonátokból, az előbbiek alapanyagából, oldódik ki, és súlyosan károsítja a babák egészségét. A BPA tartalmú cumisüvegeket (http://www.humusz.hu/hirek/mergezo-muanyag-cumisuvegben-az-uditos-palackban/2804) tavaly Kanadában például visszahívták a polcokról. A hírek szerint nem csak a szexuális irányultságot és reprodukció szabályozását zavarhatja meg, hanem a táplálékfelvétel szabályozását is.
A játékok terén is rengeteg hulladékot megspórolhatunk egyrészt azzal, hogy a már nem használtakat elajándékozzuk, sőt, még szebb, ha a már a nagyobbacska gyerek maga választja ki, és adományozza oda a rászoruló gyerekeknek a saját játékait. Zöld módszer az is, ha a lakásban halmozódó felesleges holmikból készítünk játékokat, akár gyerekünk hathatós segítségével… Textilekből babákat varrhatunk, vagy készíthetünk társasjátékokat (http://www.kukabuvar.hu/cikk/8914), hogy utána közösen tanulva és szórakozva eltöltsük az időt.
