Már a mozikban: Dreamgirls

Bill Condon rendező nem első ízben szorgoskodik egy Broadway-musical vászonra vitelén: az Oscar-díjas Chicago forgatókönyvének megírása után most a nyolcvanas évek egyik zenés sikerdarabját álmodta újra és adaptálta. A Dreamgirls a hatvanas évek The Dreamettes női triójának sorsát követi nyomon, ahogyan az ismeretlenségből a rivalda átható sugarába lépnek, előbb kísérőkórusként (az Eddie Murphy megformálta) „Villám” Early oldalán – köszönhetően a sikerszomjas felfedezőjüknek, Curtis Taylornek (Jamie Foxx) –, majd önállóan, olyannyira, hogy a csapat motorja, Deena (Beyoncé Knowles) szólókarrierbe kezd.

Ez pedig nyilván számos magánéleti és szakmai konfliktussal jár, például hogy eredetileg Effie (Jennifer Hudson) volt a szólista – és a nagyra törő menedzserük nője –, Deena viszont eladhatóbb, „sztárabb”, „termékebb” (és nőnek is szemrevalóbb húsosabb társnőjénél) stb. Mindezt pedig első osztályú dalokkal prezentálják.

Condon musicalje kvázi életrajzi film, az 1960-as esztendők legsikeresebb „nőivokál-bandája”, a The Supremes és arca, a később egyéni pályafutást választott Diana Ross tündöklését (és fénye vesztését) veszi alapul (a film, jó érzékkel, a csúcson hagyja abba). A konfliktusokat, az érzelmek és a tudatosság párviadalát – barátság kontra siker, szerelem kontra siker stb. – a zenék oldják, vagy éppen erősítik.

A Dreamgirls remek alkalmakat kínál a színészek számára az emlékezetes játékra, és ugyan főszereplő Beyoncé Knowles – aki, a zenetörténelem ismétli önmagát: a Destiny’s Chlid kvartettjét cserélte fel a szóló sztárstátuszra – és Jamie Foxx a közelmúlt Golden Globe gáláján üres kézzel távozott, a film a legjobb musical-vígjátéki kategória fő elismerésén túl besöpörte a műfaj epizodistáinak dukáló díjait is (Jennifer Hudson, Murphy).

Irány az Oscar!