A Kossuth-díjas magyar írónő, műfordító Debrecenben született 1917- ben. Szülővárosában érettségizett és 1940-ben a debreceni egyetemen kapott latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát.
1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de még abban az évben visszavonták tőle és állásából is elbocsátották; egészen 1958-ig nem publikálhatott. Ebben az időben általános iskolai tanárként dolgozott.
Az eredetileg költőként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. Ettől fogva szabadfoglalkozású íróként élt.
Az írónő egyik utolsó interjúját éppen a Figyelőnek adta szeptember végén. Ebben többek közt arról beszélt, hogy korábban szeretett benne lenni a közélet sűrűjében, élvezte, hogy ha valamit mond, annak visszhangja van. De most már inkább arra figyel, hogy mivel lámpalázas előadónak tartja magát, pontosan azt mondja, amit mondania kell.
Szabó Magda 2007-ben, 90. születésnapján megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje (polgári tagozata) kitüntetést, múlt szombaton pedig az alkotót Hazám-díjjal jutalmazták. A Szépírók Társaságának tagja, Budapest és Debrecen díszpolgára volt.
Számos önéletrajzi ihletésű regényt írt, az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise saját és szülei gyermekkorát valamint a 20. század elejének Debrecenjét mutatja be. Sok írása foglalkozik női sorsokkal és kapcsolataikkal, például a Danaida vagy a Pilátus.
