Tarján Tamás irodalomtörténész, az ELTE Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszék docense szerint Kodály Zoltán és Illyés Gyula óta nem volt magyar művész, aki az európai műveltséget, a magaskultúrát és a populáris kultúrát annyira össze tudta volna egyeztetni, mint Szabó Magda. Az írók és az olvasók írója is volt – fogalmazott a FigyelőNet kérdésére Tarján.
Gyerekkönyvei által lett generációk kedvence
Ezt a vélekedést erősítette meg Cserhalmi Zsuzsa, egyetemi adjunktus, tankönyvszerző is. Mint mondta, nagyon sokszor nem esik egybe egy író szakmai és olvasói megítélése, Szabó Magdánál ez nem így volt. Kérdésünkre úgy fogalmazott, hogy a Kossuth-díjas írónő úgy tudta összeegyeztetni az olvashatóságot és az írhatóságot, hogy soha nem tett engedményeket a saját maga által felállított művészi, etikai és nyelvi követelményekből. 
Az írók és az olvasók írója is volt (fotó: mti)
Szabó Magda az elhallgattatott írói nemzedéknek, a Nyugat hagyományait ápoló Új Hold folyóirat körül kialakult társaságnak volt a tagja, akiket gyakorlatilag kiiktattak az ötvenes-hatvanas években az olvashatóságból. Mint sok társa, Szabó Magda is a gyermekirodalom és az ifjúsági irodalom felé fordult emiatt. Volt egy nemzedék, amely ezeket a műveket olvasta és együtt nőtt fel a szerző „nyilvánosságba kerülésével”, a nagy regények megjelenésével.
Óriási felhajtóerő, ha egy kamasz értéknek tud egy nevet – mondta Cserhalmi Zsuzsa – mert így később is szívesen forgatja a “komolyabb” regényeket is.
Nem tananyag
Az általános és középiskolai tananyagban nem szerepel kötelező irodalomként Szabó Magda egyik műve sem. Egyrészt azért, mert az utóbbi évekig a hagyományos kulturális irodalmi kánon alapján jelölték ki a kötelezőket, másrészt a tananyag végesebb, mint hogy bekerülhessenek az élő irodalom reprezentánsai is – mondta Cserhalmi Zsuzsa. Hozzátette azonban, hogy tud olyan iskoláról, amelyben érettségi tétel volt például az Abigél összehasonlítása az abból készült filmmel.
Tarján Tamás pedig úgy fogalmazott, hogy Szabó Magda „nem csak iskolai kérdés, ő a nemzet kötelező olvasmánya”.
Költőként indult
A Kossuth-díjas magyar írónő, műfordító Debrecenben született 1917-ben. Szülővárosában érettségizett és 1940-ben a debreceni egyetemen kapott latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de még abban az évben visszavonták tőle és állásából is elbocsátották; egészen 1958-ig nem publikálhatott. Ebben az időben általános iskolai tanárként dolgozott.
Az eredetileg költőként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. Ettől fogva szabadfoglalkozású íróként élt. 
A nemzet kötelezõ olvasmánya (fotó:mti)
Szabó Magda 2007-ben, 90. születésnapján megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje (polgári tagozata) kitüntetést, múlt szombaton pedig az alkotót Hazám-díjjal jutalmazták. A Szépírók Társaságának tagja, Budapest és Debrecen díszpolgára volt.
Számos önéletrajzi ihletésű regényt írt, az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise saját és szülei gyermekkorát valamint a 20. század elejének Debrecenjét mutatja be. Sok írása foglalkozik női sorsokkal és kapcsolataikkal, például a Danaida vagy a Pilátus.
A fejében már megvolt a Für Elise folytatása
Szabó Magda legkedvesebb könyve a 2002-ben napvilágot látott életrajzi regénye, a Für Elise volt. Az egyik utolsó – épp a Figyelőnek adott – interjújában az írónő a könyv folytatásáról annyit mondott, hogy a fejében már megvan.
„Ha volna időm, iderendelném a gépírót, bediktálnám neki. Körülbelül két hét kellene rá. De hát erre még egy kicsit várni kell.”
A könyv most már soha nem készülhet el. Szabó Magda kilencvenéves korában hétfőn délután 4 órakor, olvasás közben elhunyt.
