Kell-e új törvény, vagy pedig a meglévő finomításával is kivethető az ingatlanadó – egyebek mellett erről folyt a vita a Magyar Ingatlanszövetség (MAISZ) által rendezett csütörtöki budapesti konferencián, amelyen a kormányoldalról senki sem képviseltette magát, holott meghívót állítólag kaptak. Pedig most már igazán időszerű lenne megtudni, hogy mi a hivatalos álláspont – hangsúlyozták a szakemberek – amennyiben a 2008-ra tervezett bevezetést tartani kívánják.
Szűk az idő
Ennek láthatóan egyre kisebb az esélye, elég, ha csak a nemzetközi tapasztalatokat vesszük szemügyre. Egy ilyen horderejű lépést ugyanis rendszerint igen hosszú felkészülés előzi meg – Hollandiában például tíz évet vett igénybe –, nálunk pedig legfeljebb fél év állna a rendelkezésre úgy, hogy egyelőre semmit nem lehet tudni a konkrét elképzelésekről. Egyebek mellett arról, hogy az ingatlanadót központilag vetnék-e ki vagy az önkormányzatok hatáskörébe sorolnák, hogy csak a magánszemélyek ingatlantulajdonára vonatkozna vagy a céges ingatlanokra is, és legfőképpen, hogy milyen mértékű terhet rónának az ingatlantulajdonosokra.
Ez utóbbi kérdést illetően Bokros Lajos, a konferenciának helyet adó CEU vezérigazgatója úgy vélte, hogy az ingatlanadó általában kis súlyt képvisel az egyes országok adórendszereiben, és csak kiegészíti a többi, nagyobb bevételt hozó jövedelmi vagy forgalmi típusú adófajtákat.
Véleménye szerint nálunk is ez lenne a járható út, az adó kivetését és beszedését illetően pedig a helyi, önkormányzati szintű adóztatás a központi kivetés helyett. A volt pénzügyminiszter szerint ugyanakkor a jelenlegi szétaprózódott önkormányzati struktúrában a 3200 hazai önkormányzat több mint fele nem jutna érdemi bevételhez ebből az adóból, ezért a bevételt egy szinttel feljebb, a kistérségekhez kellene telepíteni.
„Ilyen adónk már van”
Az ingatlanok önkormányzati szintű adóztatása mellett érvelt több szakértő (és a MAISZ ebből az alkalomból kiadott szakmai állásfoglalása) is, hozzátéve, hogy a jelenlegi helyi adókat – építmény-, telek- és kommunális adók rendszerét – kellene inkább korszerűsíteni, mint egy új, központi ingatlanadót bevezetni. Létezik ugyanis már többféle ingatlanadó is Magyarországon, de elemezni kell többek között azt – hangsúlyozták az előadók –, hogy miért nem él sok önkormányzat az építmények adóztatásának 1990 óta adott lehetőségével.
Az előadók arra is igyekeztek választ találni, hogy tárgyi vagy inkább értékalapú legyen-e az ingatlanadó. Rák György, a MAISZ szakértője a tárgyi típusú adó feltételeként szabta, hogy ne a tulajdonos, hanem az ingatlan legyen az adó alanya. Így ha a tulajdonos nem tud fizetni, akkor az adót nem rajta hajtják be, hanem – élve az adófelfüggesztés eszközével – ráterhelik az ingatlanra, és megfizettetik az örökössel.
A vagyonadó a legdrágább
Herich György adótanácsadó a vagyonadó jellegzetességeit vázolta fel, megjegyezve, hogy Európa alig néhány országában van ilyen adó, ellenben szinte mindenütt adóztatja az állam az ingatlant. A vagyonadó legnagyobb hátránya a szakértő szerint a drágasága: a bevétel 8-10 százaléka ugyanis elmegy a beszedéssel kapcsolatos adminisztrációra. (A jövedelemadóknál 1-2 százalék ez a fajta költségszint.)
Szintén problémásnak érzi több szakember az ingatlanok egyértelmű értékelését, ami pedig elengedhetetlen a korrekt adóalap megállapításához. Nem utolsósorban pedig az adó mértéke sem mellékes, amire szintén nincs egységes bevált gyakorlat. A vizsgált nemzetközi példák viszonylag nagy szórást mutatnak: a 0,1 százalékos vagyonarányos elvonástól a 3 százalékig húzódik a skála. Akármekkora is lesz az adó végleges szintje, az értékalapú adóztatás erősítheti az adóelkerülési szándékot és piaci torzulásokat is eredményezhet. Petrovszky Gábor, a MAISZ alelnöke például attól tart, hogy az ingatlantulajdonosok egy része mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy leszorítsa saját ingatlanjának az értékét, például az értékbecslő korrumpálásával vagy oly módon, hogy a szükséges felújításokat nem végezteti el. Ez pedig málló falakhoz, hulló vakolatokhoz, romló ingatlanállományhoz vezet majd – vetíti előre az intézkedés esetleges rossz üzenetét a szakértő.
Az adóelkerülési szándéktól Salamon Adorján is tart. Az Eston International Zrt. elnök-vezérigazgatója szerint bár egy új adónem „beszoktatásához” legalább három évre van szükség, az egérutak megtalálásához Magyarországon három hónap is elegendő szokott lenni.
